154476. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alapozó- és fedőrétegként egyaránt felhasználható bevonóanyagok előállítására

154476 gyítend. Az ilyen alapozók hátránya, hogy az „edzett" készítményt 6—8 órán belül fel kell használni, mert különben begélesedik és hatástalanná válik. További 'hátrányuk, ,hogy csak egyszeres, vékony rétegben hordhatók fel az alapfémre, mert különben a fonszforsav komponens nem tud lekötődni és elroncsolja a bevonatot. Ujabban kifejlesztettek egykomiponensű maró alapozókat is. Ezek kromátpigmentek helyett krómfoszfátot tartalmaznak. A kétkomponensű maró alapozókhoz viszonyítva további hátrányuk, hogy csak acélfelületeken képeznek töb, bé-kevésbé kielégítő védőréteget, és így alkalmazhatóságuk erősen korlátozott. Ismertek olyan megoldások is, .amelyek a festékanyagok felületi feszültségének csökkentésével fokozzák a festék áthatolóképességét a reve- vagy rozsdarétegen. Az ilyen festékek általában felületaktív nedvesítőszereket tartalmaznak. E megoldás legfőbb hátránya, hogy a nedvesítőszerek benne maradnak a megszáradt festékfilmiben, és annak nemcsak mechanikai szilárdságát és tapadását rontják le, hanem növelik a vízérzékenységét és csökkentik a korrózióvédő hatását is. Ez a festéktípus nem rendelkezik rozsdaátalakító hatással. Mind mostanáig nem volt ismert alapozásra és átvonásra, vagyis teljes bevonatrendszer felépítésére egyaránt alkalmas olyan egykomponensű bevonóanyag, amely nem igényel felületelőkezelést. A találmány célja olyan eljárás kidolgozása, amely lehetővé teszi alapozó és fedőrétegként egyaránt felhasználható, nedves és rozsdás felületekre felületelőkezelés nélkül is felvihető, jó lakktechnikai tulajdonságokkal rendelkező bevonatokat képező bevonóanyagok előállítását. A találmány alapja az a felismerés, hogy a lakk- és festékipari kötőanyagokhoz, illetve az ezekből képzett pigment szuszpenziókhoz bizonyos savas jellegű felületaktív szerves vegyületeket adagolva olyan bevonóanyagokat nyerhetünk, amelyek a bevonandó felület előkezelése nélkül egyaránt felhasználhatók alapozó és fedőrétegként, és amelyekben a bevonandó felület, a filmképző és pigment között folyamatos átmenetű szilárd kapcsolat létesül. A találmány eljárás alapozó és fedőrétegként egyaránt felhasználható, nedves és rozsdás felületekre felületelőkezelés nélkül is felvihető, jó lakktechnikai tulajdonságokkal rendelkező bevonatokat adó bevonóanyagok előállítására. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy lakk- és festékipari kötőanyagokhoz, ill. az ezekből képzett pigment szuszpenziókhoz a gyártás során vagy azt követően alifás, cikloaldfás, aromás és/vagy heterociklusos csoportokkal szubsztituált savanyú foszíorsav-származékokat és/vagy alifás bórsav-származékokat adagolunk 0,05—10 súly% mennyiségiben. Szubsztituált savanyú foszforsav-származékként célszerűen f oszíonátokat, foszfonitokaí, 6

g 10 15 2Ü 25 30 SS 40 45. 50 55 60 foszfitokat, foszfátokat, pirofoszfátokat és/vagy polifoszfátokat használhatunk. Savanyú alifás bórsav-származékként alkoxo-bórsavakat és/vagy -bórátokat célszerű használni. A találmány szerinti eljárással kialakított bevonóanyagok mind a filmképzés előtt, mind azt követőéin homogén eloszlásúak, vagyis az adalékanyagok a festékfilmbe teljesen beépülnek. Az így nyert kitűnő tulajdonságú bevonatok felhordás előtt nem igénylik a védendő felület előkezelését. A találmány szerinti eljárással előállított bevonóanyagok számos előnye közül az alábbiakat említjük meg: a) Univerzálisan alkalmazhatók mind alap-, mind közbenső és fedő- (átvonó) bevonatként, több rétegben is. b) A bevonandó felületet gyorsan és tökéletesen nedvesítik. c) A velük készített bevonat könnyen eloszlatható, jól terül, hamarabb szárad és gyorsabban megkeményedik, mint az ismert bevonóanyagokkal készített bevonatok. d) Rozsdás felületre felhordva a rozsdarétegen tökéletesen áthatolnak a fémfelületig, miközben a rozsdát elszigetelik és kémiailag inaktiválják. e) Mázolásra eddig alkalmatlannak minősített, hideg, nyirkos időben is kifogástalan védőréteg kialakítását teszik lehetővé. f) Kimondottan rosszul tapadó filmképző anyagokból, pl. szulfoklórozott polietilénből is jól tapadó alapozó és átvonó festékek készítését teszik lehetővé. g) Közvetlenül is kitűnően alkalmazhatók olyan nem-fémes felületeken, így pl. üvegvázas poldészterlemezek és formatestek paraffinos felületén, továbbá nyers, csiszolatlan rost- vagy pozdorjalemezeken stb. is, amelyeket külön felülethőkezelés nélkül eddig nem lehetett festeni. h) Bázikus pigmentek felhasználását magasabb savszámú kötőanyagokban is lehetővé teszik; így pl. az alkidgyantákkal kombinált báx zikus ólomkromát, cinkoxid, ólomfehér, minium stb. pigmentek a találmány szerint feldolgozva korlátlan ideig tárolható stabilis szuszpenziót adnak, ellentétben a hagyományos módon készített ilyen kombinációkkal, amelyek néhány nap alatt bekötnek, begélesednek. i) Bármilyen típusú, fizikailag vagy kémiailag száradó bevonatként előállíthatók. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa: Festékelőkeverő edénybe az alábbi anyagokat mérjük be: 11,0 súlyrész polivinilbutirál (nagy viszkozitású), 45,0 súlyrész izobutanol (technikai minőségű), 20,0 súlyrész xilol,