154457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás friss sajtok előállítására

154457 3 4 majd a sűrített savanyított tejet meleg vízbe vezetjük, és az akkor azonnal képződő aludt­tejet csővezetékbe bocsátjuk. Ez olyan szerke­zethez vezeti, amely lehetővé teszi a kicsepeg­tetést, és végül a gyártást a szokásos végső műveletekkel fejezzük be, nevezetesen hűtés­sel, amelyet homogenizálás követ. A találmány célszerű foganatosítási módja szerint a nyersanyagként szolgáló tejet első­sorban kezdeti térfogatának kb. y3 , Ví-re sű­rítjük. A kívánt savanyítás elérése céljából tej­erjesztőket adunk hozzá a koncentrált tej tér­fogatának kb. T0%-os mennyiségében, és az így oltott tejet kb. 20 C°-os hőmérsékleten ér­ni hagyjuk, amíg a pH érték 4,8 és 5,1 közé esik. A szükséges érlelési idő kb, 1: —il2: óra. Azokban az országokban, ahol a törvények megengedik, természetesen a savanyítást ásvá­nyi vagy organikus savak hozzáadásával is vé­gezhetjük. A sűrített és így megérlelt tejet azután egy olyan típusú gépbe vezetjük be, amelyben a sűrített, környezeti hőmérsékleten érlelt tejet meleg vízzel hozzuk érintkezésbe kb. olyan arányban, hogy 1 térfogat sűrített tejre 1 tér­fogat melegvíz jut. Ez a víz felmelegíti a te­jet oly módon, hogy a tej-víz 'keveréknek a hőmérséklete kb. 45—50 C° lesz, ami kb. 65— 75 C°-os melegvíz hőmérsékletnek felel meg. A sűrített, érlelt tejet célszerűen a melegvíz áramra merőlegesen injektáljuk be a me­legvízbe. A gépből leesöpögés után kikerülő aludttej egyes esetekben szárazabb lehet a kívántnál. Ekkor a kicsöpögött tej savót vissza lehet vin­ni a nyert aludttejbe, és a találmány szerinti eljárás egyik különlegessége éppen az, hogy ezt a visszavezetést nagyon célszerű módon teszi lehetővé, annál inkább, mivel lecsökkentettük a nyert aludttej, vagy a vissza beviendő tej­savó hőmérsékletét. A friss sajtmassza gyártá­sa keveréssel fejeződik be, amelyet két hen­ger közötti nyújtás vagy homogenizáló csap­pantyú mögötti sajtolás folytán bekövetkező „simító művelet" követ. A találmány tárgya továbbá a találmány szerinti eljárással készített friss sajtmassza, amelyet az jellemez, hogy nem tartalmaz oltó­szert, viszont jelentős mennyiségű meszet tar­talmaz. A találmány szerinti friss sajtmassza előnyö­sen az ismert eljárásokkal gyártott friss sajtok­tól eltérő tulajdonságokkal rendelkezik. Valójában a találmány szerinti eljárás kor­látozza a kicsepegő tejsavó által elvesző zsíros anyag veszteségeket, ami lehetővé teszi, hogy friss sajtokat gyártsunk, de nagy zsírtartalom­mal. Megállapítható az is, hogy a találmány sze-' rinti eljárással az aludttejben nagymennyiségű mésztartalmat lehet megőrizni, amelyet az is­mert eljárásokban majdnem teljesen kivontak a kicsepegő tejsavóból mészlaktát formájában. A találmány szerinti termékben ezzel szemben a kalcium fennmarad kálciumfoszfokazeinát formájában, és a nyert termék olyan kalcium foszfor viszonyt tartalmaz, amely közel meg­egyezik a kiinduló tejével, és a legújabb diéti­kos tanulmányok szerint egy olyan optimális mész asszimilációnak felel meg, ami az emberi szervezet részére a legkedvezőbb. A mész jelenléte a találmány szerinti ter­mékben másrészt azért bír különös jelentőség­gel, mert megakadályozza, hogy a gyártás so­rán sűrített tej pH értéke olyan érték alá száll­jon, amelynél a tejfermentumok gátlást szen­vednek. Ebből következik, hogy a nyers masz­szában a tejfermentumok aktívak maradnak, és a tej savas flóra olyan mértékben elszaporo­dik, hogy megkönnyíti a termék emésztését az emberi szervezet számára. Hangsúlyoznunk kell, hogy a találmány sze­rinti termék ízét lényegesen jobbnak találták, mint az ismert hasonló termékekét, annak kö­vetkeztében, hogy a szerves alkotórészek, ame­lyek a friss sajt ízét adják, lényegesen nagyobb r.zámban vannak jelen a masszában, mint az eddig gyártott masszákban. Végül az oltószer hiánya a friss masszában azt eredményezi, hogy még 25 C° körüli hő­mérsékleten való tároláskor is ezek csak las­san fejlődnek ki, és így nem képződik szineré­zis a friss sajt tárolásakor. Ha figyelembe vesszük többek között azt a tényt, hogy a találmány szerinti eljárás során a tejsavvá át nem alakult tejcukor sokkal na­gyobb arányban marad fenn, mint az ismert eljárásoknál, könnyen megállapítható, hogy a találmány szerinti eljárás Ihatásfoka sokkal jobb, mint az ismert eljárásoké. Ez az előny kapcsolódik az eljárás egyszerűségéből adódó előnyhöz, mivel a találmány szerinti eljárás­nál semmilyen kézi műveletre nincs szükség és 10 perc nagyságrendű időtartam alatt ját­szódik le, a beoltott sűrített tej megérlelése után. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti szerke­zet példakénti kiviteli alakját tünteti föl. Az 1. ábra az eljárás különböző szakaszait ábrázolja. A 2. ábra injektorfej vázlatos rajza metszet­ben, amely lehetővé teszi a megérlelt, beoltott sűrített tej megalvadását. Az 1. ábra szerint látható, hogy a 2 elpáro­logtató 1 tölcsérébe vezetjük be a gyártásihoz nyersanyagként szolgáló tejet. Ez a tej kb. 120 g száraz anyagot tartalmaz literenként, amely­ből 35 g zsíros anyag. A sűrítést a térfogat egyharmadára úgy végezzük, hogy 10 liter ki­induló tejből 3,13 liter sűrített tejet nyerjünk. Ezt a sűrített tejet a 2 elpárologtatóból 3 cső­vezetéken keresztül ürítjük le, amely azt a 4 adagolóhoz vezeti. A 4 adagoló az előzőleg sű­rített tejet 10% „sztreptoooicus lactis" és sztreptoeocus cremoris" típusú tejerjesztőkkel keveri össze, amelyeket az 5 tölcséren keresz­tül vezetünk be a berendezésbe. Az így kép- * 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom