154386. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-klór-7-dezoxilincomicin és 7-klór-7-dezoxi-epilincomicin származékok előállítására

15 154386 16 és a mosóvizet {275 1) 45 percen át 12,5 kg aktív szénnel és 2,5 kg diatómafölddel keverjük. Az elegyet leszűrjük és a szűredéket csatornába engedjük. A kapott aktívszenes nuccslepényt előbb 60 1 vízzel mossuk és a mosóvizet csatornába engedjük, majd a mosást 70 1 20%-os vizes acetonnal megismételjük és a vizes acetont is elengedjük. A nuccslepényt ezután kétízben egyenként 100 1 90%-os vizes acetonnal eluáljuk. Az eluátumokat egyesítjük (215 1), majd 18 1 térfogatra betöményítjük. A tömény acetonos oldatot 50%-os vizes nátriumhidroxidoldattal pH = 10 értékre meglúgosítjuk, majd három ízben, egyenként 20—20 literes adagokban metilénkloriddal extraháljuk. A metilénkloridos kivonatokat {60 1) egyesítjük, majd betöményítjük. így 7,14 g olajos terméket kapunk, amely egyenlő mennyiségben lincomicint és lincomicin C-t tartalmaz, szabad bázis formájában. A terméket 200 ml metilénkloridban oldjuk, az oldatot tisztítás céljából megszűrjük, majd vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 100 ml 1 n metanolos sósavban oldjuk. A metanolos oldatot 3,2 1 éterrel elegyítjük és keverjük. A nyers lincomicin-hidrokloridot és lincomicin C-hidrokloridot színtelen kristályok formájában kapjuk, ezeket szűréssel elkülönítjük és szárítjuk. A kapott 7,14 g anyag Sarcina Lutea tesztben 940 mcg/ml hatékonyságúnak bizonyult. (A Sarcina lutea tesztet 7,0 pH-jú 0,1 mólos foszfátpuff err el pH = 6—8 értékűre beállított agar lemezen végezzük egységesen 0,08 ml oldattal 12,7 mm átmérőjű .próba korongokat itatunk át, ezeket elhelyezzük az agar-lemezeken, mely a teszt-mikróbával be van oltva.) A vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat azt mutatja, hogy a lincomicin-hidroklorid és a lincomicin Ohidroklorid megközelítően egyenlő mennyiségben van jelen a termékben. A nyers lincomicin C-hidrokloridot (7,0 g) 20 ml vízben és 20 ml butanolban oldjuk, a pH-t 1 n sósavval beállítjuk 4,2 értékre, majd az oldatot megfelelő berendezésben 1000 fokozatú ellenáramú megoszlatásnak vetjük alá. Vékonyrétegkromatográfiával kimutatható, hogy 135— 190 számú frakciók tartalmazzák a lincomicin C-t, ezeket a frakciókat egyesítjük, majd betöményítjük olyan mértékben, hogy még folyadékíhalmazállapotú legyen, végül fagyasztva szárítjuk, így 2,44 g lincomicin C-hidrokloridot kapunk, amely a Sarcina lutea-teszt szerint 1400 mcg/ml hatékonyságú. Ebből 500 mg-t feloldunk 2 ml vízben, 1 ml metanolban és 100 ml acetonban. Az oldatot szűrjük, majd keverés közben étert adunk hozzá mindaddig, amíg kristályok kezdenek leválni. Ekkor az elegyet szobahőmérsékleten egy órán keresztül állni hagyjuk, majd a lincomicin C-hidroklorid kockaalakú kristályairól a szupernatáns oldatot dekantáljuk és így a kristályos anyagot elkülönítjük. Ezt 1 ml víz, 1 ml metanol, 80 ml aceton és ml éter elegyéből átkristályosítjuk, amikoris 250 mg kockakristályos lincomicin C-hidrokloridot kapunk. A szupernatáns folyadékot csakúgy mint előbb, de 5 C°-on és 4 órán át állni hagyjuk. Ekkor tűkristályos lincomicin C-hidroklorid válik ki, ezt szűrjük és szárítjuk. A kapott tűkristályos lincomicin C-hidroklorid súlya 150 mg, olvadáspontja: 151—157 C°. D) Lincomicin C előállítása más módszerrel. 8,85 g (0,02 mól) lincomicin-hidrokloridot 20 ml vízben oldunk, majd 0 C°-ra lehűtve keverés közben cseppenként 3,52 g (0,022 mól) brómot adunk hozzá egy perc leforgása alatt. Ezután 25 ml etántiolt adunk a reakcióelegyhez és 25 C°-on két órán keresztül keverjük. Tiszta, színtelen kétfázisú rendszert kapunk, minthogy az etántiol vízben viszonylag igen rosszul oldódik, majd ezt jégfürdővel lehűtjük és mintegy 5 percig hidrogénklorid gázt buborékoltatunk bele. A reakcióelegyet ezután három ízben, egyenként 100 ml-es adagokban Skellysolve B-vel extraháljuk, majd a vizes fázist nátriumhidroxid-oldattal 11 pH-ra meglúgosítjuk. Az alkálikus-vizes fázist kloroformmal kimerítően extrahálj'uk, az egyesített kivonatokat telített nátriumklorid-oldattal mossuk, szárítjuk, majd vákuumban szárazra pároljuk. 6,2 g fehér szilárd anyagot kapunk, melyből 4,8 g-ot a 2. példában leírt módszerrel 800 g szilikagélen kromatografálunk, oldószerként metanol-kloroform (1:7) elegyet használva. 800 ml előzetes eluátum után 80 frakciót gyűjtünk össze, ezek térfogata egyenként 25 ml. A 40—58. frakciót egyesítjük és szárazra pároljuk. A kapott szilárd maradékot aeetonból átkristályosítjuk és így 0,5 g anyagot nyerünk, amely a B) 1. pontban leírt dietil-ditioace tállal azonos. A 65—75. frakciót ugyancsak egyesítjük és szárazra pároljuk. Az anyagot 5 ml metanol és 400 ml dietil-éter elegyében oldjuk és az oldatba hidrogénkloridgázt vezetünk, majd a kicsapódott szilárd fehér anyagot elkülönítjük. Vizes aeetonból átkristályosítva 0,5 g linoomin C-hidrokloridot kapunk, amely azonos a C) pont szerint előállított anyaggal. 45 E) Egyéb alkil-7-klór-6,7,8-tridezoxi-S-{transz-l-metil-4-propii-L-2-pirrolidinkarboxamido)-l-tio-L-treo-ö-D-galákto-oktopiranozid származékok. Az e példa B)l. és D) pontjában leírt eljárás-50 ban etántiol helyett más alkil-merkaptánokat, így propil-, butil-, pentil-, hexil-, heptil-, oktil-, nonil-, decil-, undecil-, dodecil-, tridecil-, tetradecil-, pentadecil-, hexadecil-, heptadecil-, oktadecil-, nonadecil- és ejkozil-merkaptánt vagy 55 ezek izomárjeit, vagy cikloalkil-merkaptánokat így ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopentil-, ciklohexil-, cikloheptil-, ciklooktil-, 2-metil-ciklopentil-, 2,3-dimetil-ciklobutiI-, 2-^metil-ciklobutil- és 3-ciklopentil-propil-merkaptánt, illetve aralkil-60 merkaptánokat, így pl. benzil-, fenetil-, 3-fenil-propil és 1-naftilmetil-merkaptánt használva, a megfelelő alkil-, cikloalkil- és aralkil-6,8-didezoxi-6-(transz-l-meül-4-propil-L-2-pirrolidinkarboxamido)-l-tio-D-eritro-c-D-galakto~oktopira-35 nozid-származákokat kapjuk, melyeket az A) 10 15 20 25 30 35 40 45 se 03 m