154344. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-származékok előállítására
154344 3 4 foniloxi-csoport, pl. kis szénatomszámú alkil szulfoniloxi-, mint meziloxi-; fenilszulfoniloxivagy kis széniatomszámú alkil fenil-szulfoniloxi-, mint toziloxi-csoport. Az etil-csoport leadására alkalmas vegyületként a dietilszulfátot említjük meg. A reakciót előnyösen lúgos közegben hajtjuk végre. Lúgos szerekként alkálifémalkoxidok, mint nátriummetoxid, káliumetoxid jönnek tekintetbe. Oldószerként pl. szerves oldószert, mint N,N-dimetilformamidot, N,N-dimetilacetamidot, dimetilszulfoxidot használhatunk, előnyösen kis szénatomszámú alkanol mint metanol vagy etanol jelenlétében. A dietilszulfáttal végzett reakció esetén szerves oldószer használata felesleges. Ez esetben a reakcióközeg lúgosságát vizes alkálihidroxiddal állíthatjuk be, illetve tarthatjuk fenn. A reakciót célszerűen 40—160 C° közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. A hőmérséklet a reaktánsok természetétől függően változhat-. Ha a reakciót karbonil-csoportokat tartalmazó vegyületekkel hajtjuk végre, ajánlatos pl. 90—160 C° közötti hőmérsékletet betartani; a benzilezéshez kb. 70—100 C° közötti hőmérséklet és az etilezéshez, pl. a dietilszulfátos reakcióhoz kb. 40—70 C° közötti hőmérséklet jön tekintetbe. A bázis alakjában kapott reakciótermékeket ismert módon savaddiciós sókká alakíthatjuk át. A sóképzéshez példaképpen az alábbi savak jönnek tekintetbe: szerves savak: pl. oxálsav, ecetsav, tejsav, maleinsav vagy borkősav; szervetlen savak, pl. sósav, salétromsav, brómhidrogén vagy kénsav. Az (I) általános kópletű vegyületek és ezeknek használható savaddiciós sói baktériumok, patogén élesztők és protozoák elleni hatásosságot mutatnak és ennek megfelelően alkalmazhatók pl. a Tryűhonomas vaginalis és a Histomonas malergidis okozta fertőzés kezelésére. Az eljárás termékeit gyógyszerként, pl. gyógyászati készítmények alakjában használhatjuk fel, melyek azokat vagy sóikat az enterális vagy parenterális alkalmazást megengedő gyógyászati szerves vagy szervetlen közömbös hordozókkal, pl. vízzel, zselatinnal, tejcukorral, keményítővel, magnéziumsztearáttal, talkummal, növényi olajokkal, gumival, polialkilénglikolokkal, vazelinnal stb. keverékben tartalmazzák. A gyógyászati készítmények szilárdak, pl. tabletta, drazsé, szuppozitórium, kapszula alakúak vagy folyékonyak, pl. oldatok, szuszpenziók vagy emulziók lehetnek. Adott esetben, sterilizálva vannak és, illetve vagy segédanyagokat mint konzerváló, stabilizáló, nedvesítő vagy emulgeáló szereket, az ozmózisnyomás beállítására sókat vagy pufferek'et tartalmazhatnak. Még egyéb, gyógyászatiíag értékes anyagokat is tartalmazhatnak. Az említett gyógyászati készítmények pl. orálisan, parenterálisan vagy helyileg alkalmazhatók. Az orális alkalmazásra pl. kb. 20—kb. 200 mg pro kg dózis jöhet tekintetbe az egyéni adottságoktól függően. 1. példa: 5 45 ml N,N-dimetilformamidban oldott 7,60 g szublimált 2-nitro-imidazolhoz 15,1 ml 4,44n metanolos NaOCH3 oldatot adunk. Ezután 8,0 ml klórecetsavetilésztert adunk hozzá. Az olda-10 tot kavarás közben nyitott edényben forraljuk. Az elegy 95 C°-on megzavarosodik. 120—152 C°-on 10 percig kavarjuk, ezután 120 C°-ra lehűtjük és további 8,0 ml klórecetsavetilésztert adunk hozzá. Az elegyet ismét 10 percig 15 120—153 C°-on kavarjuk, majd lehűtjük, a NaCl-ot leszűrjük és dimetilformamiddal mossuk. A szűrletet a mosófolyadékkal együtt vákuumban (0,1 mm,, fürdőhőmérséklet 60 C°) olajjá pároljuk be. Az olajat lehűtjük, majd 20 5-ször 50 ml vízmentes éterrel rázzuk. Az étert az olajról dekantáljuk és megszűrjük. 10 ml pentán és 2—3 g aktív szén hozzáadása után az elegyet megszűrjük. Az enyhén sárga szűrlethez néhány csepp pentánt adunk és az oldatot hű-25 tőszekrényben lehűtjük. Ily módon 4,87 g (36,5%) 48—48,5 C°-on olvadó nyersterméket kapunk, melyet legalább 350 ml forró éterben feloldunk. Az oldatnak hűtőszekrényben való lehűtése után 1,50 g 2-nitro-l-imidazolil-ecet-20 savésztert kapunk, színtelen tűk alakjában, olvadáspont 73—75 C°. 2. példa: 45 ml N,N-dimetilformamidban oldott 6,95 g 35 szublimált 2-nitro-imidazolhoz 13,9 ml 4,44n metanolos NaOCH3 oldatot adunk. Ezután 7,97 g N-metil-klóracetamidot adunk hozzá, majd az oldatot nyitott edényben kavarás közben hevítjük. Az elegy 80 C°-on zavarossá válik. 40 15 percig 130—135 C°-on kavarjuk, majd lehűtjük. A NaCl-ot leszűrjük és dimetilformamid- dal mossuk. A szűrletet (a mosófolyadékkal együtt) csökkentett nyomáson (0,1 mm, fürdőhőmérséklet 50 C°) szárazra pároljuk. A visz-45 szamaradé szilárd maradékot 20 ml desztillált vízzel eldörzsöljük, majd megszűrjük és 2-szer 5—5 ml vízzel mossuk. 110 ml forró vízből, 3 g aktív szén hozzáadásával átkristályosítva, 9,48 g {87%) 2-nitro-imidazolil-N-metil-acetamidot 50 kapunk, halványsárga tűk alakjában, olvadáspont 174—175 C°. 3. példa: 85 ml N.N-dimetilformamidban oldott 17,65 g 55 szublimált 2-nitro-imidazolhoz 35,2 ml 4,44n metanolos NaOCH3 oldatot adunk. Ezután 17,5 g klóracetamidot adunk hozzá. Az elegyet nyitott edényben kavarás közben hevítjük. Az oldat 105 C°-on zavarossá válik (NaCl csapódik ki). 60 150—160 C°-on 10 percig kavarjuk, majd lehűtjük. A kivált sót leszűrjük és dimetilformamiddal mossuk. A szűrletet (a mosófolyadékkal együtt) csökkentett nyomáson (0,1 mm, fürdőhőmérséklet 50 C°) szárazra pároljuk. A szilárd 65 maradékot 50 ml vízzel eldörzsöljük, 5-ször 2
