154285. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített fentiazinkarbonsavak és származékaik előállítására

154285 szer esetén patkányon 4,29 mg/kg, tehát már ilyen napi adagban ez az új vegyület hatásosan gátolja a gyulladás fellépését. Az (I) általános képlet alá eső számos további új vegyület ha­sonló nagyságrendű hatást mutat. A találmány értelmében az (I) általános kép­letnek megfelelő új vegyületek előállítása a csa­tolt rajz szerinti (A) vázlatos reakciómenettel szemléltetett eljárással történhet. Ennek az eljárásnak a gyakorlati kivitele oly módon történhet, hogy valamely megfelelően helyettesített (II) fentiazinszármazék nem polá­ros szerves oldószerrel, pl. éterrel készített olda­tát nitrogén-légkörben butillitiummal kezeljük, amikoris a (Illa) ill. (Illb) általános képletnek megfelelő addukt keletkezik. Megfelelő, esetleg néhány óráig is terjedő időt hagyunk a reakció 5—10 C° hőmérsékleten történő teljes végbe­menetelére, majd a reakcióelegyet gyorsan rá­öntjük porított szárazjégre, híg ásványi savval megsavanyítjuk a reakcióelegyben jelenlevő al­káli közömbösítése céljából, amikoris egy szer­ves oldószeres réteg válik külön. Ezt a szerves réteget híg alkálioldattal extraháljuk és a ki­vonatot híg ásványi savval megsavanyítjuk, aminek hatására szilárd termék válik ki. Ezt a terméket alkalikus oldatban tisztítjuk és derítjük, majd híg foszforsavval ismét megsa­vanyítjuk; ekkor ismét kiválik a szilárd termék, amely a (IVa) és (IVb) izomereket egyaránt tar­talmazza. A leválasztott szilárd terméket kromatogra­fálással választhatjuk szét, amikoris a két izo­mért külön eluálhatjuk, vagy pedig jégecet és trifluoreoetsav elegyéből átkristályosíthatjuk és így termékként a (II) általános képletű vegyület­ből származtatható karbonsavhoz jutunk. A találmány szerinti eljárás egy másik kiviteli módja esetében a csatolt rajz szerinti (B) váz­latos reakciómenet szerint járhatunk el; ki­indulóanyagként egy megfelelően helyettesített difenilszulfidot alkalmazunk és a Smiles-féle át­rendeződés szerint folytatjuk le a reakciót (J.C.S, 1935, 340). A (B) reakció-vázlatban szereplő (V), (VI), (VII) és (VIII) általános képletekben M vala­mely alkálifémet, R'" rövidszánláncú alkilgyö­köt, előnyösen metilgyököt képvisel, X, X' és X" jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel. Az eljárás gyakorlati kivitele oly módon tör­ténhet, hogy a fenilgyűrűkben a kívánt további helyettesítőket tartalmazó 2-(2'aminofenilmer­kapto)-3-nitrobenzoát valamely rövidszánláncú alkilészterének szerves oldószeres oldatát vala­mely savanhidrid, pl. ecetsavanhidrid lassú hoz­záadásával acilezzük. A reakciót szobahőmérsék­leten teljesen végbemenni hagyjuk, majd a reak­cióelegyet betöményítjük és így egy félig kristá­lyos maradékot kapunk, ezt azután acetonban újból feloldjuk és egy alkoholos alkálifémhid­roxidoldattal forraljuk visszafolyató hűtő alatt; így a megfelelően helyettesített fentiazinkarbon­sav rövidszánláncú alkilészterét kapjuk. ' Ezt az-észtert éterben ismét feloldjuk, az olda­tot leszűrjük, betöményítjük és meleg alkoholos alkálifémhidroxidoldattal kezeljük; még szeny­nyezett termék válik ki. Ezt vízben oldjuk, ak-5 tívszénnel derítjük és a szüredéket lehűtve, szer­ves savval, pl. ecetsavval megsavanyítjuk, ami­koris a tiszta termék szilárd kristályos alakban kiválik. A találmány szerinti eljárás egy további,, elő­jO nyös kiviteli alakja értelmében az új helyettesí­tett fentiazinkarbonsavakat oly módon is előál­líthatjuk, hogy megfelelően mono- vagy diszubsztituált 2-amino-tiofenol (fémsó, savval képezett addíciós só vagy szabad bázis alakjá-JJ ban) és valamely megfelelően helyettesített 2--halogén-3-nitro-benzoesav ekvimolekuláris ele­gyét egy erre alkalmas poláros oldószerben, pl. valamely amidban, előnyösen N,N-dimetilfor­mamidban valamely alkálifémhidroxid vagy al-20 kálifémkarbonát háromszoros egyenértékének megfelelő vagy ennél nagyobb mennyiségével hevítjük, előnyösen visszafolyató hűtő alatt for­ralva. A végbemenő reakciót a csatolt rajz sze­rinti (C) vázlatos reakcióegyenlet szemlélteti, 25 amelyben Ha halogénatomot előnyösen bróm­atomot képvisel, X, X' és X" jelentése pedig megegyezik a fentebbi meghatározás szerinti­vel. A reakcióelegyet lehűlés után híg ecetsav-CQ oldatba öntjük, amikoris a megfelelően helyette­sített fentiazinkarbonsav kiválik. Az (I) általános képletű helyettesített fentia­zinkarbonsavak szulfoxid- és szulfon-származé­kait a találmány értelmében a csatolt rajz sze­gj rinti (D) vázlatos reakciómenet szerinti módon állíthatjuk elő. A (IX) általános képletnek megfelelő szulf­oxid-származékok célszerűen oly módon nyer­hetők, hogy a helyettesített fentiazinkarbonsa-40 vat valamely, a reakció szempontjából közöm­bös oldószerben, pl. kloroformban egy oxidáló­szer egy egyenértékének megfelelő mennyiségé­vel oxidáljuk; oxidálószerként erre a célra elő­nyösen m-klór-perbenzoesav alkalmazható. 45 A megfelelő (X) általános képletű kéndioxid­származékok előállítása oly módon történhet, hogy a helyettesített fentiazinkarbonsavat jég­ecetes oldatban valamely oxidálószer legalább két egyenértéknek megfelelő mennyiségével ke­zeljük; oxidálószerként előnyösen 30%-os hid­rogénperoxid feleslegét alkalmazzuk és a reak­ciót a reakcióelegy forrpontjáig terjedő hőmér­sékleten folytatjuk le. A (VIII), (IX) és (X) általános képletnek meg­felelő vegyületeket könnyen átalakíthatjuk az oly megfelelő vegyületekké, amelyek a karbon­savcsoport hidrogénatomja helyén dialkilamino­alkil-csoportot tartalmaznak. Ha kiindulóanyag-6p ként oly (I) általános képletű vegyületet alkal­mazunk, amelyben R helyén hidroxilosoport áll, ezt oly módon alakíthatjuk át a kívánt észterré, hogy a vegyületet alkoholos közegben valamely dialkilaminoalkilhalogeniddel hevítjük; ily mó-65 don oly (I) általános képletű vegyülethez jutunk, 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom