154285. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített fentiazinkarbonsavak és származékaik előállítására

154285 szer esetén patkányon 4,29 mg/kg, tehát már ilyen napi adagban ez az új vegyület hatásosan gátolja a gyulladás fellépését. Az (I) általános képlet alá eső számos további új vegyület hasonló nagyságrendű hatást mutat. A találmány értelmében az (I) általános képletnek megfelelő új vegyületek előállítása a csatolt rajz szerinti (A) vázlatos reakciómenettel szemléltetett eljárással történhet. Ennek az eljárásnak a gyakorlati kivitele oly módon történhet, hogy valamely megfelelően helyettesített (II) fentiazinszármazék nem poláros szerves oldószerrel, pl. éterrel készített oldatát nitrogén-légkörben butillitiummal kezeljük, amikoris a (Illa) ill. (Illb) általános képletnek megfelelő addukt keletkezik. Megfelelő, esetleg néhány óráig is terjedő időt hagyunk a reakció 5—10 C° hőmérsékleten történő teljes végbemenetelére, majd a reakcióelegyet gyorsan ráöntjük porított szárazjégre, híg ásványi savval megsavanyítjuk a reakcióelegyben jelenlevő alkáli közömbösítése céljából, amikoris egy szerves oldószeres réteg válik külön. Ezt a szerves réteget híg alkálioldattal extraháljuk és a kivonatot híg ásványi savval megsavanyítjuk, aminek hatására szilárd termék válik ki. Ezt a terméket alkalikus oldatban tisztítjuk és derítjük, majd híg foszforsavval ismét megsavanyítjuk; ekkor ismét kiválik a szilárd termék, amely a (IVa) és (IVb) izomereket egyaránt tartalmazza. A leválasztott szilárd terméket kromatografálással választhatjuk szét, amikoris a két izomért külön eluálhatjuk, vagy pedig jégecet és trifluoreoetsav elegyéből átkristályosíthatjuk és így termékként a (II) általános képletű vegyületből származtatható karbonsavhoz jutunk. A találmány szerinti eljárás egy másik kiviteli módja esetében a csatolt rajz szerinti (B) vázlatos reakciómenet szerint járhatunk el; kiindulóanyagként egy megfelelően helyettesített difenilszulfidot alkalmazunk és a Smiles-féle átrendeződés szerint folytatjuk le a reakciót (J.C.S, 1935, 340). A (B) reakció-vázlatban szereplő (V), (VI), (VII) és (VIII) általános képletekben M valamely alkálifémet, R'" rövidszánláncú alkilgyököt, előnyösen metilgyököt képvisel, X, X' és X" jelentése megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel. Az eljárás gyakorlati kivitele oly módon történhet, hogy a fenilgyűrűkben a kívánt további helyettesítőket tartalmazó 2-(2'aminofenilmerkapto)-3-nitrobenzoát valamely rövidszánláncú alkilészterének szerves oldószeres oldatát valamely savanhidrid, pl. ecetsavanhidrid lassú hozzáadásával acilezzük. A reakciót szobahőmérsékleten teljesen végbemenni hagyjuk, majd a reakcióelegyet betöményítjük és így egy félig kristályos maradékot kapunk, ezt azután acetonban újból feloldjuk és egy alkoholos alkálifémhidroxidoldattal forraljuk visszafolyató hűtő alatt; így a megfelelően helyettesített fentiazinkarbonsav rövidszánláncú alkilészterét kapjuk. ' Ezt az-észtert éterben ismét feloldjuk, az oldatot leszűrjük, betöményítjük és meleg alkoholos alkálifémhidroxidoldattal kezeljük; még szenynyezett termék válik ki. Ezt vízben oldjuk, ak-5 tívszénnel derítjük és a szüredéket lehűtve, szerves savval, pl. ecetsavval megsavanyítjuk, amikoris a tiszta termék szilárd kristályos alakban kiválik. A találmány szerinti eljárás egy további,, előjO nyös kiviteli alakja értelmében az új helyettesített fentiazinkarbonsavakat oly módon is előállíthatjuk, hogy megfelelően mono- vagy diszubsztituált 2-amino-tiofenol (fémsó, savval képezett addíciós só vagy szabad bázis alakjá-JJ ban) és valamely megfelelően helyettesített 2--halogén-3-nitro-benzoesav ekvimolekuláris elegyét egy erre alkalmas poláros oldószerben, pl. valamely amidban, előnyösen N,N-dimetilformamidban valamely alkálifémhidroxid vagy al-20 kálifémkarbonát háromszoros egyenértékének megfelelő vagy ennél nagyobb mennyiségével hevítjük, előnyösen visszafolyató hűtő alatt forralva. A végbemenő reakciót a csatolt rajz szerinti (C) vázlatos reakcióegyenlet szemlélteti, 25 amelyben Ha halogénatomot előnyösen brómatomot képvisel, X, X' és X" jelentése pedig megegyezik a fentebbi meghatározás szerintivel. A reakcióelegyet lehűlés után híg ecetsav-CQ oldatba öntjük, amikoris a megfelelően helyettesített fentiazinkarbonsav kiválik. Az (I) általános képletű helyettesített fentiazinkarbonsavak szulfoxid- és szulfon-származékait a találmány értelmében a csatolt rajz szegj rinti (D) vázlatos reakciómenet szerinti módon állíthatjuk elő. A (IX) általános képletnek megfelelő szulfoxid-származékok célszerűen oly módon nyerhetők, hogy a helyettesített fentiazinkarbonsa-40 vat valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben, pl. kloroformban egy oxidálószer egy egyenértékének megfelelő mennyiségével oxidáljuk; oxidálószerként erre a célra előnyösen m-klór-perbenzoesav alkalmazható. 45 A megfelelő (X) általános képletű kéndioxidszármazékok előállítása oly módon történhet, hogy a helyettesített fentiazinkarbonsavat jégecetes oldatban valamely oxidálószer legalább két egyenértéknek megfelelő mennyiségével kezeljük; oxidálószerként előnyösen 30%-os hidrogénperoxid feleslegét alkalmazzuk és a reakciót a reakcióelegy forrpontjáig terjedő hőmérsékleten folytatjuk le. A (VIII), (IX) és (X) általános képletnek megfelelő vegyületeket könnyen átalakíthatjuk az oly megfelelő vegyületekké, amelyek a karbonsavcsoport hidrogénatomja helyén dialkilaminoalkil-csoportot tartalmaznak. Ha kiindulóanyag-6p ként oly (I) általános képletű vegyületet alkalmazunk, amelyben R helyén hidroxilosoport áll, ezt oly módon alakíthatjuk át a kívánt észterré, hogy a vegyületet alkoholos közegben valamely dialkilaminoalkilhalogeniddel hevítjük; ily mó-65 don oly (I) általános képletű vegyülethez jutunk, 2