154272. lajstromszámú szabadalom • Eljárás citozin vegyületek előállítására

154272 5 6 1. Példa 65 g. N-(N-acetilszulfanilil)-l-etil-citozin 380 ml 2n vizes nátriumhidroxiddal készített oldatát 1 órán keresztül visszafolyatás közben forraljuk. Az oldatot lehűlés után aktív szénnel kezeljük, szűréssel megtisztítjuk és ecetsavval megsava­nyítjuk. A kivált szilárd N-szulfanilil-1-etil-ci­tozint elkülönítjük, vízzel mossuk és szárítjuk. Butilalkohólból, majd metanolból végzett kris­tályosítás után az olvadáspont 166,5—168 C°. A nátrium sót úgy kapjuk, hogy 2,9 g N-szul­fanilil-1-e.til-citozint, 0,4 g nátriumhidroxiddal együtt szobahőmérsékleten 50 ml vízben felol­dunk, majd az oldatot szobahőmérsékleten vagy ez alatt csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, végül a szilárd sót izoláljuk és szárítjuk. A fenti eljárás során kiindulási anyagként használt N-(N-acetilszulfanilil)-l-etil-citozint a következőképpen állítjuk elő: 333 g 3-(etilamino)­-propionitril 1697,3 ml 2n sósavval készített ol­datához hozzáadunk 275 g káliumcianátot, majd a kapott oldatot csökkentett nyomáson szirup­sűrűségűre betöményítjük, a szirupot 6 órán át 90—100 C°-ra melegítjük, majd ugyancsak 90— 100 C°-on és csökkentett nyomáson szárazra pá­roljuk. A maradékot 1600 ml forró etanollal ex­traháljuk, a kivonatot 500 ml-re betöményítjük és lehűtjük. A kapott kristályos l-(2-cianoetil)-1-etil-karbamidot elkülönítjük, hideg abszolút etanollal mossuk és szárítjuk; o.p. 88—91 C°. Ezt az intermediert (58,7 g) hozzáadjuk 11,5 g nát­rium 500 ml metanollal készített oldatához és az így kapott oldatot visszafolyatás közben 30 per­cig forraljuk. Lehűlés után az l-etil-5,6-dihidro­citozint tartalmazó reakcióelegyet csekély feles­legben lévő gázalakú hidrogénbromiddal kezel­jük és szárazra pároljuk. A maradékot előbb 500 ml majd 100 ml forró izopropilalkohollal ex­traháljuk, a kivonatokat egyesítjük és lehűtjük, majd a kapott kristályos l-etil-5,6-dihidrocito­zin-hidrobromidot elkülönítjük és szárítjuk; o.p. 167,5—169,5 C°. Ezt a sót (88,8 g) 174 C°-on fel­oldjuk 200 ml nitrobenzolban, 22,6 ml brómot adunk hozzá 8 perc leforgása alatt, majd a reak­cióelgyet 170—175 C°-on tartjuk mindaddig, amíg a hidrogénbromid fejlődés megszűnik (kb. 15 perc). A reakcióelegy lehűlése után nyers 1-etilcitozin-hidrobromidot kapunk, ezt elkülö­nítjük, vízzel mossuk és szárítjuk; o. p. 170— 187 C°. Ezt a sót 70 ml N,N-dimetüformamiddal és 60 ml piperidinnel 90—100 C°-ra melegítjük, majd a kapott oldatot lehűtjük és így 1-etilcito­zint kapunk, op. 238—243 C°. 10,5 g 1-etilcitozin, 18,6 g N-acetil-szulfanililklorid és 50 ml piridin elegyét szobahőmérsékleten 2 napon keresztül keverjük. A kicsapódott szilárd anyagot szűrés­sel eltávolítjuk és a szüredéket 60 C°-on csök­kentett nyomáson szirupsűrűségűre bepároljuk. Ezt a szirupot 0,25 n sósavval trituráljuk és a kapott szilárd N-(N-acetilszulfanilil)-l-etilcito­zint elkülönítjük és szárítjuk. Ezt az anyagot minden további tisztítás nélkül is alkalmazhat­juk. 2. Példa 10 g N-(N-acetilszulfanilil)-l-etilcitozin és 100 ml 1 n sósav elegyét 30 percig visszafolyatás köz­ben forraljuk, majd hűtjük és szűrjük. A szü­redék pH-^át vizes káliumkarbonát oldattal 4,2-4,8-ra állítjuk be, majd a vizes fázist dekantál­juk. A szirupszerű maradékot vízzel mossuk, el­különítjük és feloldjuk 200 ml forró etanolban, majd benzolt adunk hozzá (50 ml), és az oldatot kb. 50 ml térfogatra betöményítjük és jégfürdő­ben hűtjük. A kikristályosodó N-szulfanilil-1--etilcitozint (a beoltás szükséges lehet) elkülönít­jük, alkohollal és éterrel mossuk, szárítjuk és acetonitrilből kristályosítjuk; o.p. 167- 168 C°. 3. Példa 7,5 g N-(N-acetilszulfanilil)-l-metilcitozin 47 ml 2 n vizes nátriumhidroxiddal készített olda­tát 1 órán keresztül visszafolyatás közben forral­juk. Az oldatot ezután lehűtjük és ecetsavval megsavanyítjuk. A kicsapódott N-szulfanilil-1-metilcitozint elkülönítjük, vízzel mossuk és szá­rítjuk; o.p. 222—224 C° acetonitrilből és etanol­ból történő átkristályosítás után. A kiindulási anyagot a következőképpen kap­juk: 5,76 g l,S-dimetil-4-tiouracil és 8,56 g N4 ­acetilszulfanilamid elegyét nitrogénatmoszférá­ban 45 percig megömlesztjük 180 C°-on. A ka­pott szilárd N-(N-acetilszulfanilil)-l-metilcito­zint lehűtjük és az 50%-os vizes 2-etoxietanolos oldat aktív szénnel történő színtelenítésével, majd kristályosítással tisztítjuk; o.p. 263—269 C°. 4. Példa 10,7 g N-(N-acetilszulfanilil)-l-benzilcitozin 53,8 ml 2n vizes nátriumhidroxiddal készített ol­datát 1 órán át visszafolyatás köziben forraljuk. Az oldatot lehűtjük, majd megsavanyítjuk 30 ml vízben oldott 6 ml ecetsavval és a kivált N-szulfanilil-1-benzil-citozint elkülönítjük, majd 50%-os vizes 2-etoxietanolból kristályosítjuk; o.p. 207—208 C°. A kiindulási anyagot a következőképpen kap­juk: 2,3 g nátriumból és 200 ml metanolból nát­rium-metilát oldatot készítünk és ehhez hozzá­adunk 14,2 g S-metil-4-tiouracilt. A kapott olda­tot keverjük, és 18,8 g benzilbromiddal kezeljük, majd visszafolyatás közben 10 percig forraljuk és szárazra pároljuk. A maradékot kloroform­mal extraháljuk, a kloroformos kivonatot tér­fogatának többszörösét kitevő mennyiségű éter­rel hígítjuk és lehűtjük. A kivált 1-benzil-S­-metil-4-tiouracilt elkülönítjük, vízzel mossuk és acetonitrilből kristályosítjuk; o.p. 151—152 C°. 9,0 g l-benzil-S-metil-4-tiouracil és 8,3 g N4 ­-acetilszulfanilamid keverékét megömlesztjük 200 C°-on kb. egy órán keresztül, illetve, amíg a gázfejlődés megszűnik. Az elegyet lehűtjük, etanollal feliszapoljuk és a kristályos N-(N-10 15 20 25 £0 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom