154272. lajstromszámú szabadalom • Eljárás citozin vegyületek előállítására

154272 3 4 sav. Bár a legtöbb redukálószerhez egyéb oldó­szer alkalmazása nem szükséges, mégis ajánlatos lehet egyes esetekben valamilyen a reakció szempontjából közömbös vízzel elegyedő oldó-5 szer, pl. rövidszénláncú alkanol, glikol, dioxán vagy tetrahidrofurán alkalmazása. A redukciós folyamat időtartama és hőmérséklete a kémiai redukció esetében nem kritikus és az széles idő­tartamon belül váltakozhat, így 5—10 perctől 1° (150 C° hőmérsékleten) egészen 4—5 óráig vagy ennél hosszabb ideig (kb. 40—50 C° hőmérsék­leten). Ha a legelőnyösebb redukálószert, vagyis a vasat és a hígított ecetsavat alkalmazzuk, úgy a redukció szokásosan mintegy 30 perc és 2 óra közötti idő alatt befejeződik a 75—100 C° hőmérséklet tartományban. A vegyi úton tör­ténő redukciónál előnyös a redukálószert mérsé­kelt vagy nagy feleslegben alkalmazni, de alkal­mazhatjuk a reakciópartnereket megközelítően ekvivalens mennyiségben is. Katalitikus reduk­ció esetén a reakciót a kívánt mennyiségű (3 mól ekvivalens) hidrogén felvételéig végezzük. Az előbbi eljárásban kiindulási anyagként al-25 kalmazott XI. képletű N-(p-nitrogénbenzolszul­fonil)-citozin vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy valamely IX. képletű helyettesített citozin vegyületet p-nitrobenzolszulfonil-kloriddal rea­gáltatunk valamilyen bázis pl. piridin jelenlé-30 tében. A IX. képletű helyettesített citozin szár­mazékokat vagy a korábban már leírt módon, vagy az alábbiakban következő reakciósorozat szerint állíthatjuk elő. <*-ciano-^-etoxi-N-(kar­betoxi)-akrilamidot valamilyen XII. képletű 35 aminnal reagáltatunk, a kapott XIII. képletű he­lyettesített 5-cianouracil származékot hidrolizál­juk és dekarboxilezzük, így kapjuk a XIV. kép­letű uracil-származékot. Ezt az intermediert fosz­forpentaszulfiddal reagáltatva a megfelelő he-40 lyettesített tiouracil-származékot kapjuk, melyet nyomás alatt folyékony ammóniával reagálta­tunk és így a kívánt IX. képletű helyettesített citozin-származékot kapjuk. Az egyes kiindulási vegyületek és intermedier termékek előállítását 45 a későbbiekben részletesebben ismertetjük. Az I. képletű szabad N-szulfanilil-citozin származékok alkálifém-hidroxidokkal pl. nát­riumhidroxiddal, káliumhidroxiddal vagy litium­hidroxiddal gyógyszerészetileg elfogadható sókat 50 alkotnak. Ezek az alkálifémsók bizonyos fizikai tulajdonságaikban pl. oldhatóságukban eltérhet­nek valamelyest a szabad N-szulfanilil-citozin vegyületektől, de egyébként a találmány szem­pontjából egyenértékűek. a hidrolízisnél savas közeget alkalmazunk, úgy a termék savaddiciós só formájában lesz jelen és a szabad N-szulfanilil-citozin vegyületet a reakcióelegy valamely vizes bázissal pl. kálium­karbonáttal történő semlegesítésével kapjuk. A fenti eljárásban kiindulási anyagként hasz­nált II. képletű acilezett N-szulfanilil-citozin ve­gyületeket többféle módon állíthatjuk elő.- Az egyik módszer szerint S-metil-4-tiouracilt vala­mely III. képletű vegyülettel reagáltatunk és a kapott IV. képletű S-métil-4-tiouracil interme­dier terméket valamely V. képletű N4-acilszuI-fanilamid vegyülettel reagáltatjuk és így kapjuk a kívánt II. képletű kiindulási anyagot — az em­lített képletekben R és Acil jelentése az előbbi­vel azonos, X halogénatomot jelent. Egy másik módszer szerint valamely VI. képletű helyette­sített amino-propionitril-származékot ciánsavval reagáltatunk, (ezt valamely alkálicianátból in situ állítjuk elő erős savval) és így a VII. kép­letű helyettesített l-(2-cianoetil)-karbamid szár­mazékot kapjuk, ezt az intermediert valamilyen erős bázissal, pl. egy alkáli-alkoxiddal reagáltat­juk vízmentes körülmények között és így kapjuk a VIII. képletű helyettesített 5,6-dihidrocitozin­származékot. Utóbbit átalakítjuk savaddiciós só­vá pl. hidrohalid sóvá, erős savval való, pl.hid­rogénhalidekkel vízmentes körülmények között végzett reakció útján; ezt a dihidrocitozin-só in­termediert dehidrogénezzük 100 C° feletti hő­mérsékleten és magas forráspontú inért oldó­szerben pl. nitrobenzolban brómmal végzett reakció útján és a kapott elegyet valamilyen bá­zissal semlegesítve kapjuk a IX. képletű helyet­tesített citozin-származékot, melyet végül vala­milyen X. képletű acilezett szulfanilil-klorid ve­gyülettel reagáltatva a kívánt II. képletű kiindu­lási anyagot kapjuk. A fenti képletekben R és Acil jelentése az előbbivel azonos, az egyes in­termedierek és kiindulási anyagok előállítását pedig a későbbiekben nagyobb részletességgel is­mertetjük. Találmányunk másik változata értelmében az I. képletű N-szulfanilil-citozin-származékokat úgy is előállíthatjuk, hogy a XI. képletű N-(p­-nitrobenzolszulfonil)-citozin vegyületeket redu­káljuk — ebben a képletben R jelentése az előb­bivel azonos. A redukciót megvalósíthatjuk ké­miai úton, katalitikusan vagy elektrolitikusan. A katalitikus redukciónál hidrogéngázt és Raney nikkelt vagy egyéb nemesfém katalizátort pl. platinát, platinaoxidot, palládiumot, vagy pallá­diumoxidot alkalmazunk adott esetben valamely inert hordozóanyagon pl. szénen. A katalikus redukciót általában valamely inert oldószerben, szobahőmérsékleten és 1—5 atm. hidrogén nyo­mást alkalmazva valósítjuk meg. Számos kémiai redukáioszer használható, pl. vas és ecetsav, vas és sósav, ón és sósav, ón(II) halid halogénhidro­génsavban, cink és vizes nátriumhidroxid, cink és etanol, alumíniumamalgám és etanol, nátrium­hidroszulfit, ammóniumszulfid és nátriumszul­fid. Előnyös redukáioszer a vas és hígított ecet-A találmányunk szerint előállított új vegyüle­tek gyógyszerként alkalmazhatók. Az új vegyü­letek baktériumellenes szerek, melyek egy sor Gram-negatív és Gram-pozitív kórokozó ellen, így P. vulgaris, Staph, aureus és E. coli ellen ha­tásosak mind perorálisan, mind parenterálisan alkalmazva, a perorális alkalmazás előnyös. A találmányt a következő példákkal közelebb­ről megmagyarázzuk: 10 15 20 25 30 55 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom