154271. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves amidok előállítására

3 -2-fenil-ecetsavat használjuk reakciópartnerként, úgy a legjobb eredményt akkor kapjuk, ha a reakció folyamán keletkezett vizet közönséges vagy azeotrop desztillációval folyamatosan eltá­volítjuk. A terméket a pH megfelelő beállításá­val szabad bázis, vagy savaddíciós só formájá­ban különíthetjük el a kívánt esetnek megfele­lően. A fenti eljárásban kiindulási anyagként hasz­nált diaminokat többféle módon állíthatjuk elő. így pl. valamely H—NR,R2 képletű amint, valamely X—B—CN képletű halogénezett nitrillel reagáltatunk, majd a reakcióelegyet meglúgosítjuk és így valamely RiR2 N—B—CN képletű aminonitrilt kapunk. A fenti képletek­ben Rí és R2 jelentése az előbbivel azonos, X halogénatomot, előnyösen brómot, B pedig olyan alkiléncsoportot jelent, amely egy —CH2— cso­porttal kevesebbet tartalmaz, mint A. Az amino­nitrileket más módon úgy is előállíthatjuk, hogy az előbbi képletű amint akrilsavnitrillel vagy glikolsavnitrillel reagáltatjuk. Az előbbi mód­szerek bármelyikével előállított aminonitrilt az­után litiumaluminiumhidriddel redukáljuk, majd hidrolizáljuk és így kapjuk a kiindulási anyagul szolgáló diaminokat. Ezeket a műveleteket, vala­mint a diaminok előállítására szolgáló alternatív eljárásokat részletesebben megmagyarázzuk a későbbiek során. Találmányunk egy másik változata értelmében az (I.) általános képletű vegyületeket úgy is elő­állíthatjuk, hogy valamely (II.) általános képletű a-halogén-amidot valamely (III.) általános kép­letű alkáli-fenoláttal reagáltatunk — e képletek­ben Aj Rj és R2 jelentése az előbbivel azonos, X halogénatomot, előnyösen brómot, M alkálifémet jelent. A reakciópartnereket általában ekvimole­kuláris mennyiségben reagáltatjuk egymással, de az alkálifenolátot mérsékelten feleslegben is alkalmazhatjuk. Az a-halogén-amidot kívánt esetben in situ képezhetjük a megfelelő savaddí­ciós só és erős bázis reagáltatásával. Hasonló­képpen in situ képezhetjük az alkálifenolátot is fenolból és erős bázisból. Erős bázisként vala­mely alkáli-alkoxid (alkáli-alkoholát) alkalmas a fenti célra. Az említett reakcióhoz alkalmas és megfelelő oldószerek a következők; vízmentes rövidszénláncú alkanolok, pl. metanol, etanol és izopropilalköhól; éterek, pl. dietil-éter, diizopro­pil-éter és dibutil-éter; továbbá szénhidrogének, pl. benzol, toluol és xilol. Igen előnyös oldószer a vízmentes etanol. A reakció .hőmérséklete és ideje nem kritikus, általában 50—150 C°-on, il­letve a használt oldószer forráspontján a reak­ciót 4—48 óra leforgása alatt valósíthatjuk meg. Az etanol visszafolyatási hőmérsékletén 12—20 4 óra reakcióidő megfelelő. A terméket a pH beál­lításáéval szabad bázis vagy savaddíciós só for­májában különíthetjük el, a kívánt esetnek megfelelően. 5 A fenti eljárás változatban kiindulási anyag­ként szereplő a-halogén-amidokat többféle mód­szerrel állíthatjuk elő. Így pl. valamely a-halogén-fenilacetil-halogenidet, valamilyen 10 H2 N—A—NRiR 2 képletű diaminnarreagáltatunkhidroxilcsoportot nem tartalmazó oldószerben 0 C° alatti hőmér­sékleten, melynek során az a-halogénamid hid-15 rogénhalogenid sója keletkezik. (A, Rj és R2 je­lentése az előbbivel azonos.) Kiindulási anyag­ként egyformán használhatjuk a kapott sót vagy a belőle felszabadított bázist. A találmányunk szerint előállított szabad bá-20 zisok szerves és szervetlen savakkal savaddíciós sókat képeznek. Gyógyászatilag elfogadható sav­addíciós sókat kapunk pl. sósavval, hidrogén­bromiddal, kénsavval, foszforsavval, szalicilsav­val és embonsavval. A savaddíciós sókból a sza-25 bad bázisokat felszabadíthatjuk valamilyen bá­zissal, így pl. nátriumhidroxiddal, káliumkarbo­náttal vagy káliumhidrogénkarbonáttal. A sza­bad bázisok és savaddíciós sóik az oldhatósági viszonyokban különböznek egymástól, egyébként 30 azonban találmányunk célkitűzéseit illetően egyenértékűek. A találmány szerint előállított vegyületeket egyrészt gyógyszerként, másrészt mint inter­medier termékeket hasznosíthatjuk. így különös-35 képpen igen értékesek mint arrhythmia ellenes szerek, melyeket a normális ritmusú szívműkö­dés helyreállítására alkalmazhatunk. Ezt a tu­lajdonságot standard laboratóriumi teszttel kvantitative mérhetjük. Ennek során kutyák 40 bal oldali koszorúerének elülső leszálló ágát le­kötjük és ily módon az állatokon szívkamra ere­detű tachykardiát idézünk elő. A találmány sze­rint előállított vegyületet intravénásán beadjuk és a változást a normális ütemű szívműködés-45 hez viszonyítva százalékosan értékeljük. A nor­mális ritmushoz történő teljes vagy csaknem tel­jes visszatérés a vegyület nagyfokú aktivitására utal. Űgy találtuk, hogy a találmányunk szerinti vegyületek közül azok a legelőnyösebbek, me-5o lyekben az —NR)R 2 csoport 2,6-dimetil-piperi­dino-gyököt jelent. A találmányt az alábbi példákkal közelebbről is megmagyarázzuk. 55 1. példa: 25,6 g 2-fenoxi-2-fenil-ecetsav-etilészter és 20,3 g 4-(2,6-dimetil-piperidino)-butilamin elegyét 24 órán át 110 C°-ra hevítjük léghűtéses vissza-60 folyató hűtőt alkalmazva. A reakcióelegyet ez­után lehűtjük, éterben oldjuk és híg sósavval extraháljuk. A savas-vizes kivonatot éterrel mossuk, meglúgosítjuk és benzollal extraháljuk. A benzolos kivonatot szárítjuk, szűrjük és be-65 pároljuk. Maradékként N-[4j(2,6-dimetilpiperi-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom