154039. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polipropilének sztereospecifikus polimerizálására
154039 6 merizációs folyamat alatt alkalmazottnál nagyobb katalizátor-koncentráció mellett, ami által a katalizátor előállítása meggyorsítható. A polimerizáció alatt a katalizátor komponensei erősen eltérő koncentrációkkal lehetnek jelen. Az ibolyaszínű titántrikloríd koncentrációja többnyire 2 és 20 millimól között változik az elosztó közeg 1 liternyi mennyiségére vonatkoztatva, míg a monoalkil-alumínium-dihalogenid és az ibolyaszínű titántrikloríd mólaránya rendszerint 5 és 0,5 között mozog. Az éter és a monoalkil-alumínium-dihalogenid mólaránya előnyösen 0,95 és 1,5 között változik, mert a katalizátor aktivitása ebben a tartományban a legnagyobb. Legkedvezőbb eredményeket akkor kapunk, ha az étert és a monoalkil-alumínium-dihalogenidet ekvimolekuláris mennyiségekben alkalmazzuk. Ilyen esetekben az aktivitás lényegesen nagyobb, mint abban az esetben, amikor a fenti mólarány pl. 0,9. A találmány szerinti eljárás alkalmazása útján propilénből olyan polimerek nyerhetők, amelyek legnagyobb részükben, egyes esetekben akár 95%-nál nagyobb mértékben is izotaktikusak. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa: Keverővel ellátott, 150 ml űrtartalmú reakcióedénybe, amely termosztátban volt elhe-10 lyezve, nitrogénatmoszféra alatt 50 ml kiszárított és oxigénmentes heptánt vittünk be. Ezután az edény tartalmát 50 C°-ra melegítettük fel, és a kísérlet teljes időtartama alatt ezt a hőmérsékletet tartottuk. 4,6 millimól alfa-titántriklorid hozzáadása után addig vezettünk propilént a reakcióedénybe, amíg a propilén teljesen ki nem szorította a nitrogént. Ezt követően 4,6 millimól monoetil-alumínium-dikloridot, majd 4,6 millimól di-(n-propil)-étert adagoltunk be. Ezután öt és fél órán keresztül propilént vezettünk a reakcióedénybe, miközben a propilén nyomását kb. 1 at értéken tartottuk. A reakciót 50 ml metanolnak és 20 ml 15 sósavnak a reakcióelegyihez történő hozzáadása útján állítottuk le. Az elegy hőmérsékletét további egy óra hosszat 50 C°-on tartottuk. Ezután a reakcióelegyet két rétegre választottuk szét. A polimert tartalmazó heptános réteget metanollal és sósavval mostuk, majd teljesen bepároltuk. A maradékként hátramaradt polipropilént szárítottuk és mértük (2,4 g). Az izotafctilkus polipropilén mennyiségének meghatározása céljából ezt a maradékot 7I2Í ónán ált vízfürdőn 100 ml hexánnal extraháltuk. Ekkor 2,1 g termék maradt oldatban, vagyis az izotak. tikus polipropilén-hányad 87%-ot tett ki. Hasonló módon további kísérleteket folytattunk le, amelyek során másmilyen étereket ;0 adagoltunk a reakcióedénybe. Az eredményeket az alábbi 1. táblázatban adjuk meg; a táblázat összehasonlítás céljából tartalmazza az éter hozzáadása nélkül, dietil-alumínium-monokloriddal végzett kísérlet eredményeit is. 20 25 1. táblázat C2 H 5 A1C1 2 —TiCls Éter Reakcióidő A polimer teljes mennyisége Izotaktikus termék millimól millimól millimól óra g % 4,6 4,6 6 0 _ 4,6 4,6 4,6 n-propil-5,5 6,9 95 . 2,0 2,0« 2,0 izopropil-5 15,1 97 4,7 4,7 4,7 izopropil-5,5 17,0 ,96 4,7 4,7 9,4 izopropil-5 4,0 95 3,8 3,8 3,8 izoamil-5 11,5 94 4,6 5,1 4,6 anizol-4 3,4 90 5,5 5,9 5,5 n-butü-5 13,1 97 4,6 4,25 4,6 etil-5 5,9 94 4,6 3,75 4,6 fenetol-4,5 3,7 95 (QíH^AlCl 3,7 millimól 3,7 — 4 10,9 95 V Ebben az esetben TiCl3-at használtunk, amelyet TiCl4-nek alumíniummal végzett redukciója által kaptunk. 2. példa: majd ehhez levegő kizárása mellett az adott sorrendben, 50 C° hőmérsékleten 15 millimól Keverővel ellátott, 2 liter űrtartalmú autó- diizopropil-étert, 15 millimól monoetil-alumíklávba 1 liter kiszárított heptánt vittünk be, 65 nium-dikloridot és 15 millimól a-TiCl3 -at ada-3
