154024. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ariloxi-alkánsavak előállítására

3 154024 4 etil-csoportot stb., R1 hidrogént vagy olyan szénhidrogén-gyököt jelent, amely egyértékű, továbbá szénből és hidrogénből áll (a továb­biakban a „szénhidrogén" gyök alatt előbbi meghatározás szerinti szénhidrogén-gyököt ér­tünk), pl. alkil-, cikloalkil-, alkenil-, cikloalke­nil-, alkinil-, aril-, aralkil- alkaril-, alkaralkil­stb., valamint valamely szerves vagy szervetlen bázisból leszármaztatható iont, mint alkálifém­ből, íöldalkálifémből vagy tercier aminból, mint pl. nátriumból, káliumból, kalciumból, magnéziumból, trietilaminból stb. leszármaz­tatható iont jelent, R2 hidrogént, vagy rövid­szénláncú alkil-, mint metil-, etil-, propil-, bu­til-csoportot stb. jelent. Z halogénmetil vagy N diazometil (mint ^ CH)-csoportot, azzal a N megszorítással, hogyha R1 szénhidrogén-gyök, akkor Z diazometilcsoportot képvisel, n pedig 1—2. Ha az ecetsavreagens az a) reakcióvázlatban diazoecetsavészter-csoportot, vagyis Z diazome­til-csoportot jelent, akkor a reakció sikeres le­folytatása szempontjából döntő az, hogy ä reakciót valamely iners szerves oldószerben és bázis távollétében folytassuk le. Azonban at­tól függetlenül, hogy az ecetsavas reagens a diazoecetsav- vagy a halogénecetsav valamely észtere (vagyis R1 a fenti képletben szénhid­rogéngyököt jelent), a képződő észter közbenső vegyületet hidrolizálni kell, hogy a kívánt gyűrűben fluorral szubsztituált [4->(2-metilén­alkanoil)fenoxi]-ecetsavat kapjuk. Az észtert megfelelő savszármazékká rendszerint in situ, az észtert elkülönítése nélkül alakítjuk át és pl. a b) reakcióvázlat szerint járunk el. A b) reakcióvázlaton szereplő szubsztituensek jelentése a következő: H+ valamely erős szer­vetlen- vagy szerves-sav kationját, míg R, R1 és R2 és n a fentieket jelenti. Nyilvánvaló szakértők számára az, hogy a szintézis folya­mán különféle bázisok és savak felhasználása egyformán jó eredményeket biztosít, amennyi­ben a kondenzációs és hidrolízis reakció si­kere nem a felhasznált bázis vagy sav kationos vagy anionos gyökeinek pontos fajtájától, ha­nem sav és bázis jellegétől (függ. A találmány kivitelezése folyamán nátrium­hidrogénkarbonátot és sósavat használtunk fel erre a célra, azonban bármely reagens, mely­lyel a kívánt lugosságot és savasságot el le­het érni, megfelelőnek tekinthető és a talál­mány oltalmi körébe tartozik. A találmány szerinti eljárás célszerű kivi­teli módja értelmében 3-fluor~[4-<(2-metilén­alkanoil)fenoxi]-ecetsavat készítünk valamely halogén szubsztituenst tartalmazó ecetsavszár­mazék 3-fluor-4-<(2-metilénalkanoil)-fenoUa] való kondenzációja útján a c) reakcióegyenlet szerint. A c) reakcióvázlaton a rövidláncú al­kil-, pl. metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, pentil- stb. csoportot, R1 hidrogént és rövid­láncú alkil-, mint metil-, etil-, propil-, butil­-csoportot stb., R2 hidrogént és rövidláncú al­kil-, mint pl. metil-, etil-, propil-csoportot stb., Z halogént, pl. klórt, brómot stb., n és H+ pe­dig a lentieket jelenti. 5 A hőmérséklet nem lényeges tényező a reak­ció sikeres lefolytatása szempontjából. Azonban azt tapasztaltuk, hogy a reakció lefutása elő­nyösebb, ha hőt, pl. gőzfürdőn való melegítést, alkalmazunk. 10 A jelen eljárásban reagensként alkalmazott gyűrűben fluorral szubsztituált 4-<2-metilén­alkanoil)-íenolok különböző módszerek válto­zatai szerint készíthetők el. Egyik ilyen módszer kétlépcsős eljárásból áll, 15 miszerint a gyűrűben fluorral szubsztituált 4-alkanoilfenol alikanoü-csoportjának 2-helyze­tébe metiléncsoportot vezetünk be. Az első lépés a gyűrűben fluorral szubsztituált 4-alka­noilfenol paraformaldehiddel és valamely sze-20 kunder amin savas addíciós sójával, mint pél­dául valamely rövidláncú di^alkilamin pi­peridin vagy morfolin savas addíciós sójával való reakciója, melynek a megfelelő gyűrű­ben fluorral szubsztituált 4-[2-(dialkilaminome-25 til)-alkanoil]-fenol-sót állítunk elő. A kapott Mannich^sót valamely gyenge bázissal, mint például nátriumhidrogénkarbonáttal reagáltat­juk hőkezeléssel vagy anélkül, amikoris a kí­vánt telítetlen acil-vegyületet kapjuk. A fenti i0 reakciófolyamatot a d) reakcióvázlaton szem­léltetjük. A d) reakcióvázlaton az R és n szubsztituensek értelmezése a fentiekkel meg-R3 / 35 egyezik, míg H—N -csoport valamely rö­\ R3 vidláncú di-alkilamint, piperidint vagy morfo­lint jelent. Ha valamely olyan szerves vagy 40 szervetlen sav, mint pl. sósav, mely aminokkal sókat képez, végül x = 1, vagy I-nél nagyobb egész számot jelent. A fenti eljárás változataképpen a Mannich­sót közvetlenül is átalakíthatjuk a telítetlen 45 acilvegyületté oly módon, hogy a képződött Mannioh bázist először valamely halogénezett szénhidrogénnel vagy szénhidrogénszulfáttal a megfelelő kvaterner ammóniumsóvá alakítjuk át. A képződött kvaterner ammóniumsót ezt 50 követően átalakíthatjuk a kívánt telítetlen acil-vegyületté, ha valamely gyenge bázis vizes oldatával, pl. nátriumhidrogénkarbonát-oldat­tal reagáltatjuk. Egy további változat szerint a Mannich-sót nátriumhidrogénkarbonát jelen-55 létében valamely merkaptánnal vagy nátrium­-merkaptiddal is reegáltathatjuk. Ezen reakció eredményeképpen a dialkilamino-csoport he­lyett valamely szerves tiocsoportot viszünk a vegyületbe, melyet azután gyengén lúgos kö-60 rülmények között ólomoxiddal vagy ezüstnit­ráttal reagáltathatunk, amikoris a kívánt telí­tetlen acil-vegyületet kapjuk. Az előbb vázolt folyamatot az e) reakcióvázlaton szemléltetjük. Az e) reakcióvázlaton az R, R3 és n szubszti-65 tuensek jelentése a fentiekkel megegyezik, R4 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom