154016. lajstromszámú szabadalom • Átmeneti kapcsoló sínjárművek számára, egy hagyományos és egy középütközős kapcsoló összekötésére

154016 5 6 és az például Willison-rendszerű lehet. A 2. ábra ezt a megoldást szemlélteti, de alkalmazhatunk más ismert kapcsolófejeket is. A 13 csap a 14 lemez súlypontja felett van, miáltal utóbbi saját súlya alatt a bekapcsoláshoz szükséges helyzetet foglalja el. A 14 lemez felső és alsó szélénél ferde vezetőszárnyakkal van ellátva, amelyeket a rajzon 16 és 16' jelöl. Ezek a vezetőszárnyak alkalmasak függőleges irányú eltolódások kiegyenlítésére, vagyis akkor működnek, amikor a 15 kapcsoló közeledik. A 12 szögemeltyű csuklópontjában a 17 csapon fordulhat el és ilyen módon függ össze a 11 karnak a rajz szerint baloldali végével. Emellett a szögemeltyű a 18 csap segítségével 19 tolórúddal is összefügg, amelynek másik vége a 20 csapot tartja. Ez a csap egy 21 vezetékben vagy mélyedésben csúszhat, amelyet a 22 tartóban készítünk. Utóbbi az 1 horog tengelyirányú mozgásait követi, mely célból pl. a 26 pecket alkalmazhatjuk és ez a 3 homlokgerendával kerülhet érintkezésbe. A fentiek szerint az említett 11, 12, 12' és 19 részek csuklós négyszöget alkotnak, amely alkalmas arra, hogy alakját változtassa. A 22 tartón van egy 23 kilincs, amely csukló körül elfordítható és így alkalmas a 20 csap megfogására, vagyis a 19 tolórúd rögzítésére. Ezáltal a 14 lemez megmarad elülső vagyis a bekapcsolásra alkalmas helyzetében. A 22 tartó még egy 24 horoggal is el van látva, amelybe a már említett 9 nyúlványt lehet beakasztani, ha azt üzemen kívüli helyzetében akarjuk tartani. A 14 lemezt hordozó vagy tartó csuklós négyszög olyan kialakítású, hogy ez a 14 lemez az 1. ábrához vi&zonyítva Vízszintes irányban hátrafelé mozdulhat el a hozzá tartozó 1 horog irányában. Ez az elmozdulás kétszerese annak az útnak, amelyet az ütközők megtesznek, ha tehát egy-egy ütköző pl. 110 mm elmozdulásra képes, akkor a 14 lemez útja 220 mm anélkül, hogy a feszítőorsóval érintkezésbe kerülne. A 3. ábra szerint a kapcsolásra alkalmas 14 lemez használaton kívüli helyzetben van, tehát lefelé elfordult és így saját súlyánál fogva a 20 csap felszabadítása után a felrajzolt helyzetbe jutott. A 20 csap felszabadítása a 23 kilincs lefelé történt elfordításával jött létre. Ebben a helyzetben lehetővé válik a járművet olyan másik járművel kapcsolni, amely csak a hagyományos, vagy szokásos (feszítőorsós) kapcsolóval van ellátva. Ez a kapcsoló az 5', 7', 9', és 10' részekből áll. El részek közül a 9'kapcsolónyúlvány éppen kapcsolatot létesített az 1 horoggal. Ebből a helyzetből kiindulva könnyen lehet a szerkezetet megint az 1. ábra szerinti ' működő helyzetbe hozni, vagy abból a 3. ábra szerinti állapotot létrehozni. Ezek a műveletek akkor is könnyen elvégezhetők, ha önműködő kapcsolójú kocsit ütközős kocsival kell összekötni. Ez utóbbi kocsin a kapcsolat létesítése végett természetesen a találmány szerinti kapcsolónak kell lenni. A 4. ábra szerint a találmány szerinti szerkezetet abban a helyzetben ábrázoltuk, amelyben a feszítőorsót arra használtuk, hogy a találmány szerint elkészített járművet egy másik jármű 1' horgával hozzunk kapcsolatba. Ebben a helyzetben a 14 lemez, amely kapcsolódásra alkalmas, felső helyzetébe van fordítva, mely célból elegendő a 19 nyúlvány 20 csapját a 23 kilincstől elválasztani, tehát a két rész kapcsolódását megszüntetni, majd pedig a 14 lemezt megemelni. E célból a 20 csap a 21 kivágásban (kulisszában) csúszik és eléri annak felső végét. A kivágás végénél további 25' hosszúkás kivágás van, amely lehetővé teszi a részeket ebben a helyzetben rögzíteni. A 14 lemez megfordítás után az 1 kapcsolóhorgon fekszik fel. Az 5. ábra a találmány olyan változatát szemlélteti, amely lehetővé teszi a 20 csapot rögzíteni, hogy ilyen módon a 14 lemez kapcsolódási helyzetében maradjon. Ennél a kivitelnél az 1. ábra szerinti 23 kilincset a 25 kivágás vagy más megfelelő hosszúkás mélyedés helyettesíti. A 25 kivágásnál bizonyos fokig fecskefark alak jön létre, amely összefügg a 21 kivágással. A 25 kivágásnak egyik végén helyezkedik el a kidomborodó 26 nyúlvány, amely magasabban van, mint a szemben levő 26a nyúlvány és a vezetőhorony hátsó 21' része emelkedő irányú. Ily módon ez a rész a 25 kivágás másik oldalán van, vagyis az 5. ábra szerint jobb oldalt az elülső 21 részhez képest. Az 1. és 5. ábra szerinti kivitelnél az az erő, amelynek segítségével a 14 lemez kapcsolatba kerül a 2. ábra szerinti önműködő kapcsoló 15 fejével, kézi munkával jön létre, vagyis ezt az erőt a kezelő személy fejti ki. A 6. és 7. ábra viszont olyan kivitelt szemléltet, amelynél a 14 lemezek a működő helyzetben tartása, tehát a bekapcsolás lehetővé tétele, valamint a kapcsolódáshoz szükséges tengelyirányú erő rugóhatás révén jön létre. E célból a 27 rúdon elöl 28 tányér van, amely az 5 függesztőn levő 29 bütyökkel érintkezik. A 27 rúd a 30 rugó erőfeszítésére alkalmas, amely egyrészt a 28 tányéron és másrészt a 22 támaszon fekszik fel. A 27 rúd végén van egy 31 orr, amely a 22 támasz 32 nyílásán hatolhat át (6. ábra). Ebben a helyzetben a csuklósnégyszög és a 14 lemez a bekapcsolási helyzetben van. Annak érdekében, hogy lehetővé váljék a 14 lemez elfordítása az említett működő helyzetből, a 27 rúdnak további 33 orra van, melynek segítségével a 27 rudat hátra lehet tolni és rögzíteni. A 7. ábra szerint a homlokgerenda 32 nyüásának négyszögletes alakja van és a nyílás alsó részén 34 kiemelkedést alkalmazunk, amelybe a 31 és a 33 orrok kapaszkodhatnak. A kiemelkedést két oldalról a 35 és a 35' rugók központos helyzetben tartják. így a 27 rúd által kifejtett oldalirányú erő elegendő ahhoz, hogy a 33 orr kikapcsolódjék, vagyis a 34 kiemelkedéstől oldódjék. Az említett oldalirányú erő akkor jön létre, ha a 27 rudat visszahúzott helyzetében a 33 orr tartja. A fent említett oldódáskor viszont a rúd elülső helyzetébe vagyis működő helyzetébe kerül, amelynél az oldalsó 35 és 35' rugók önműködően központosítanak 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 G0 3