153953. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-amino-2,4,5-trijódbenzosav-származékok előállítására

153953 3 4 kinyerjük az alkálisót, pl. valamely szerves oldószer hozzáadásával történő kicsapás út­ján, vagy pedig oly módon járunk el, hogy az oldatot megsavanyítjuk és az (I) általános képletű terméket szabad sav alakjában külö­nítjük el. A kapott savat kívánt esetben sóvá alakít­hatjuk ill. a kapott sóból a savat kívánt eset­ben felszabadíthatjuk. A kiindulóanyagként lalkalmazásra kerülő (II) általános képletű új savkloridok előállí­tása vagy valamely 3-acilamino-2,4,6-trijód­-benzoilklorid alkilezőszerekkel, pl. valamely alkilhalogeniddel vagy dialkilszulfáttal tör­ténő alkilezése útján, vagy pedig valamely N-alkil-N-acil-2,4,i6,-trijód-benzoesav tionil­kloriddal, előnyösen a rekció szempontjából közömbös szerves oldószeres közegben történő reagáltatása útján állíthatók elő. Az (I) általános képletnek megfelelő új ve­gyületek egy része két geometriai izomér­-alakban létezik; ezek elvileg elválaszthatók egymástól. Az (I) általános képletnek megfelelő új vegyületek értékes röntgenkontrasztanyagok, amelyek különösen kolangiográfiai és kole­cisztográfiai célokra alkalmazhatók előnyösen; e vegyületek egy része orális, más része pe­dig intravénás beadás útján kerülhet alkalma­zásra. Az orális beadásra szánt vegyületek so­rában olyanok találhatók, amelyek beadásuk után igen rövid idő alatt már lehetővé teszik röntgenkép felvételét az epehólyagról és így kitűnően alkalmazhatók gyors kolecisztográ­fiai szerekként. Különös előnyük, hogy igen nagy maximális koncentrációban halmozódnak fel az epében és igen előnyös az epe és a vize­let közötti kiválasztási arányuk, így tehát az epehólyag gyors és igen jó röntgenfényképezé­sét teszik lehetővé. A találmány szerinti eljárás gyakorlati ki­viteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: 18,45 g 3-N-allil-N-acetil-2,4,6-trijód-benzoil­kloridot 30 ml kloroformban oldunk és 8 g béta-aminopropionsav-etilésztert adunk az ol­dathoz. A reakció ellanyhulása után a reakció­elegyet még 1 óra hosszat forraljuk visszafo­lyató hűtő alatt, majd lehűtjük és az oldatot kloroformmal hígítjuk. Híg sósavval, majd vízzel, azután nátriumhidrogénkarbonátoldattal és végül ismét vízzel történő mosás után a kloroformos oldatot szárítjuk és bepároljuk. A bepárlási maradékot etanolban oldjuk, majd 50 ml n-nátriumhidroxidoldatot adunk hozzá és 10 percig forraljuk. Az így kapott alkalikus oldatot azután vízzel hígítjuk, aktívszénnel szűrjük és sósavval 1 pH-értékre savanyítjuk, amikoris kiválik a nyers sav, amelyet azután etilacetátból átkristályosítunk. Ily módon 13,5 g N^(3-N'-acetil-N'-allilamino-2,4,6-trijód-ben­zoil)-béta-aminopropionsavat kapunk (az elmé­leti hozam 67,5%-a), amely 187—193 C°-on olvad. 2. példa: 23,56 g 3^N-metil-N-acetil-2,4,6-trijód-ben­zoilkloridot 60 ml tiszta kloroformban oldunk és az oldathoz 15,3 g N-alfa'-furanometil-béta­-amino-propionsav-metilésztert (előállítva alfa­-furanometilamin akrilsav-metilészterrel való reagáltatása útján) adunk az oldathoz. A reak­ció ellanyhulása után a reakcióelegyet 2 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Ez­után 200 ml kloroformot adunk a lehűlt reakcióelegyhez és híg sósavval, majd vízzel, azután nátriumhidrogénkarbonátoldattal, majd végül ismét vízzel mossuk. Szárítás után a klo­roformot elpárologtatjuk és a 'bepárlási mara­dékot metanolos nátriumhidroxidoldat feles­legével való kezelés útján elszappanosítjuk. Az elszappanosítási oldat megsavanyításakor kiválik a nyers sav, ezt etilacetátból átkristályosítjuk. Ily módon 24,1 g N-(3-!N'-acetilJ N'-metilami­no-2,4,6-trijőd-beinzoil)-N-alfa'"furanornetil-béta­-aminopropionsavat (az elméleti hozam 86%-a) kapunk, amely 150—156 C°-on olvad. A fenti eljárások során kiindulóanyagként felhasználásra kerülő savklorid az alábbi mó­don állítható elő: 57,5 g N-acetilammo-2,4,6-trijód-foenzoilklo­ridot 500 ml dioxánban oldunk, az oldathoz 26 g dirnetilszulfátot adunk, majd 5 C° hőmér­sékleten 30 perc alatt hozzácsepegtetünk 100 ml 4 n nátriumhidroxidoldatot. A kapott emulziót szobahőfokon még 30 percig kever­jük, majd beleöntjük 800 ml éterbe, amikoris két réteg képződik. A felső réteget elkülönít­jük, nátriumhidrogénkarbonátoldattal kirázzuk és vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldatot azután részlegesen bepároljuk, ami­koris kikristályosodik a 3-N-rnetil-N-acetil­amino-2,4,6-trijód-benzoilklorid, amely 183— 190 C°-on olvad. Acetonból történő átkristá­lyosítás után 186—192 C°-on olvadó terméket kapunk. A fent leírthoz hasonló módon állíthatók elő az alább felsorolt további savkloridok is: 3-N-acetil-N-allilamino-2,4,6-trijód-benzoil-klorid, op. 124—126 C°; 3-N-acetil-N-metilamino-2,4,6-trijód-benzoil­klorid, op. 186—190 C°; 3-N-propioml-N-metilamino-2,4,6-trijód-ben­zoilklorid, op. 158—166 C°. Az 1. és 2. példában leírthoz hasonló mó­don állíthatók elő a megfelelő kiindulóanya­gokból az alább felsorolt további hasonló ve­gyületek is: N-(3-N'-acetil-N'-metilamino-2,4,6-trijód-ben­zoil)-aminoecetsav, op. 250—256 C°; N-(3-N'-acetil-N'-metilamino-2,4,6-trijód-ben­zoil)-N-allilaminoecetsav, op. 190—195 C°; N-(3-N'-acetil-N'-metilamino-2,4,6-trijód-ben-10 3 5 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom