153788. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új benzofurán származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó rovarirtószerek előállítására

153788 3 4 -7-klórbenzofurazánt foszforilezünk. A kiindulóanyag 4,7-diklórbenzofurazánból állítható elő. A 4,7-diklórbenzofurazán pedig 4,7-dibróm-benzofurazánnal analóg módon nyerhető (J. Chem. Soc. 1931, 3308 oldal). Az (I) általános képletű új benzofurazán-származékokat oly módon állítjuk elő, hogy 4,7-dikiórbenzoifur:azánt valamely 1—4 szénatomszámú alkanollal, vagy alkiltiollal és egy alkálifémmel hevítünk, majd a képződött 4--alkoxi- vagy 4-alkiltio-7-klórbenzofurazánt dezalkilezünk, végül a kapott 4-hidroxi- vagy 4-merkapto~7~klér-benzofurazánt a (II) általános képletű vegyülettel, amely képletben X oxigén- vagy kénatomot és hal halogénatomot jelent, valamely bázis jelenlétében íoszforilezzük. Az új 4-hidroxi- vagy 4-merkapto-7-klórbenzofurazánok előállításánál használt 4,7-diklórbenzofurazán kiinduióanyagot orto-nitro-anilinből könnyen előállíthatjuk az (1) reakcióvázlaton feltüntetett módon. A reakcióvázlaton szemléltetett I művelet a Zsurnal Obscsei Chimii c. folyóirat (1958) 28, 2094. oldalon van leírva. A II dezoxidáló műveletet célszerűen a J. Org. Chem. Vol. 28, 1656—1662 oldalain, főként az 1661. oldalon leírtak szerint végezzük. A III klórozási és a IV dehidroldórozási műveleteket Hammick szerző a J. Chem. Soc, 1931, 3308. oldalon ismerteti. A 4,7-diklórbenzoíurazán és alkanol vagy alkiltiol reakciójánál használt alkálifém előnyösen nátrium vagy kálium, míg az alkanol célszerűen metanol vagy etanol. A 4-alkoxi- vagy 4-alkiltio-7-4dórbenzoíurazán dezalkilezését célszerűen oly módon folytatjuk le, hogy ä vegyületet hidrogénbromiddal visszük reakcióba. Emellett azonban sósav vagy bórtribromid is felhasználható. A 4-hidroxi- vagy 4-merkapto-7-klórbenzofurazán (II) általános képletű vegyülettel való foszforilezési reakciójában felhasznált bázis előnyösen alkáli- vagy föld alkálifémkarbonát, vagy nitrogén tartalmú bázis, pl. piridin, lutidin vagy trietilamin lehet. A fenti reakciókat előnyösen valamely iners és folyékony raekcióközegben folytatjuk le; az oldószer mind a reakciópartnereket, mind a kívánt végtermékeket, célszerűen azonban mindkettőt oldja. Az alifás, ketonos oldószerek, mint aceton, metiletilketon és metilizobutilketon különösen beváltak erre a célra. Egyéb célszerű reakcióközegként pl. a következő oldószereket használhatjuk fel: benzol, dietiléter, diizopropiléter, tetrahidrofurán, kloroform és széntetraklorid. A reakciópartnereket és a bázist célszerűen lényegében ekvimolekuláris mennyiségben használjuk fel. A reakciót 0 C° és 150 C° közötti hőmérséklettartományban, előnyösen 50 C° és 1Q0 C° között végezzük. A kapott reakciókeveréket bármely szokásos módszerrel feldolgozhatjuk. így pl. ha a reakciót vízzel keveredő oldószerben, mint acetonban végezzük, akkor a reakciókeveréket vízre önthetj ük és a reakcióterméket valamely megfelelő oldószerrel, pl. éterrel, kloroformmal, meitilénkloriddal vagy benzollal extraháljuk. Alternatív módon úgy is eljárhatunk, hogy a reakciókeverékből a kívánt halogenideket kiszűrjük, az oldószert ledesztilláljuk és a visszamaradt terméket valamely fent felsorolt, vízzel nem keveredő oldószerben vesszük fel. A kapott oldatot ezután vízzel és adott esetben híg vizes alkáli oldattal, pl. nátriumhidrogénkarbonát vagy nátriumhidroxidoldattal, majd ismét vízzel mossuk, szárítjuk és az oldószert eltávolítjuk. Számos esetben az így kapott reakciótermék elegendő tisztasággal rendelkezik. Adott esetben azonban a reakcióterméket tovább tisztítjuk, pl. valamely megfelelő oldószerből, mint ciklohexánból vagy petroléterből való átkristályosítással vagy kromatograíikus úton, pl. szilikagéllel töltött oszlopon. A találmány szerinti vegyületeket a szerves-foszfor tartalmú rovarirtószerekhez hasonló módon rovarirtószerként vagy atkaölőszerként hasznosítjuk. A vegyületeket valamely adott esetben felületaktívszert tartalmazó iners híg^ószerrei való keverékben alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárás továbbfejlesztése rovarirtó és atkaölő hatású készítmények előállítására abban áll, hogy a fentiekben közelebbről meghtározott (I) általános képletű vegyületekhez valamely hordozóanyagot és/vagy felületaktív szert adagolunk. A hordozóanyag lehet szilárd, folyadék vagy komprimált gáz. A szilárd hordozóanyagokra példaképpen a következőket soroljuk fel: agyagok, szilikátok, szintetikus hidrogénezett sziliciumoxidok, gipsz, gyanták, viaszok, szintetikus polimerek, szén és kén. Folyékony hordozóanyagként vizet, alkoholokat, ketonokat, aromás szénhidrogéneket, klórozott szénhidrogéneket vagy megfelelő ásványolaj frakciókat alkalmazhatunk. Komprimált gázokként pl. a rovarirtószer aeroszolokban használt gázokat, pl. triklórmonofluormetánt vagy diklórlifluormetánt használunk fel. A felületaktív szer lehet anionos, kationos vagy nem ionos jellegű és ezt emulgeálószer, nedvesítőszer, diszpergálószer vagy tapadásfokozóanyag formájában vihetjük a készítményekbe. Megfelelő felületaktív szerekre példaképpen az alábbiakat soroljuk fel: alkilarilszulfonátok és több mint 10 szánatomot tartalmazó alkilszulfátok, alkilfenol/etilénoxid/zsírsavészter kondenzátumok. A rovarirtószer készítményeket nedvesíthető por, porozószer, granulátum, koncentrátum, oldat, emuigeálható koncentrátum, szokásos emulzió, fordított emulzió, aeroszol vagy kapszulázott anyag formájában hozhatjuk forgalomba. A találmány szerinti új vegyületek egymással vagy más anyagokkal, pl. ismert kártevőirtószerekkel és/vagy műtrágyákkal kombinálva is felhasználhatók. 10 15 20 :.0 Í5 40 45 50 55 60 2