153780. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizen oldódó flavanoidszármazékok előállítására
153780 tetralin vagy aoetonitril is alkalmazhatók. Dolgozhatunk az említett szerves bázisok és/vagy oldószerek különféle elegyeiben is. Eljárhatunk továbbá olymódon is, hogy a reakciót a reagáltatandó kénsav- vagy foszforsavszármazék fe- 5 leslegében folytatjuk le. A reakciöhőmérséklet —80 C° és +200 C°, előnyösen —10 C° ós + 100 C° között lehet. Az alkalmazott reagáló anyagoktól és a reakciáhőmérséklettől függően a reakció lefolyása 5 perctől kb. 100 óráig ter- 10 j-edő időt igényelhet. A reakeióelegy feldolgozása ismert módszerekkel, mint extrak'ció, desztilláeió, kristályosítás és/vagy kromiatográfia alkalmazásával történhet; e módszerek kiviteli módját az irodalom ismerteti. A kénsavészte- 15 rek: ill. foszlforsavészterek és sóik előállítására általában az irodalomból ismert észterezési eljárásokat alkalmazhat j uk. Adott esetben a végtermékben jelenlevő védőcsoportok: hidrolítikus vagy hidrogenolítikus 20 úton távolíthatók el. A védőcsoportok hidrolítikus eltávolítása általában savakkal vagy bázisokkal való kezelés útján történhet. Ennek során azonban úgy kell dolgozni, hogy ne következhessek be a találmány szerinti eljárással 25 előállított kénsav- ill. foszforsavészter hidrolítikus hasadása is. Az ilyen észter-kötések, elsősorban a kénsavészter többek között ásványi savak hatására bomlanak el, különösen melegítés esetén. Sikerül azonban híg ásványi savak- 30 kel, elsősorban sósavval vagy kénsavval, szobahőmérsékleten óvatosan dolgozva pl. a Schiffbázis alakjában védett aminocsoportot felszabadítani, anélkül, hogy egyidejűleg az a kénsavészter-kötés is károsodnék. Különösen a védett 35 hidroxilcsoportokat szabadíthatjuk jól fel alkalikus vagy óvatosan végzett savas hidrolízis útján. Az ilyen hidroxilcsoportok a reakcióban résztvevő flavanoidból, előnyösebben azonban az észterezési reakció kénsav- ill. foszforsav- 40 résztvevőjéből származhatnak. Ha pl. foszforsav-mono-(2-ciánetilészter), f oszf orsav-dif enilészter-klorid vagy foszforsav-di-morfolid-klorid került észterezőszerként alkalmazásra, akkor a kapott foszforsav-diésztereket ill. -triésztereket 45 ill. -monoészter-diamidokat az adott esetnek megfelelő reagens, pl. alkáli- vagy ammóniumhidroxidoldat, bázisos vagy savas ioncserélő segítségével részlegesen hidrolizálhatjuk a kívánt flavanoid-foszforsavészterré; az e célra adott go esetben alkalmas reagensek az irodalomból ismeretesek. A védőcsoportok hidrogenolítikus lehasítása, különösen foszforsavészterek esetében a benzilcsoportok lehasítása pl. a szokásos katalizáto- 55 rok jelenlétében lefolytatott hidrogénezéssel történhet. Ügyelni kell azonban arra, hogy a molekulában esetleg jelenlevő más hidrogénezhető csoportok vagy az aromás gyűrűk egyidejűleg ne hidrogéneződjenek. Ezért előnyösen enyhe 60 reakciókörülmények között, pl. valamely palládium-katalizátor, mint palládiumos aktívszén, kalciumkarbonát vagy stronciumkarbonát jelenlétében, szobahőmérsékleten és légköri nyomás alatt dolgozunk és a hidrogénezést a számított 55 mennyiségű hidrogén felvétele után megszakítjuk. A kapott kénsav- ill. foszforsavésztereket valamely bázissal való kezelés útján alakíthatjuk át a megfelelő, fiziológiai szempontból elviselhető sóvá. Ez az átalakítás általában hidegen mehet végbe, oldószerként előnyösen víz, rövidszénláncú alkoholok, mint metanol vagy etanol, víz és rövidszénláncú alkoholok elegyei, vagy pedig a sóképzésre alkalmazott szerves bázisok feleslege alkalmazható. Bázisként előnyösen az alkáli- és földalkálifémek hidroxidjai, karbonátjai vagy alkoholátjai, valamint a megfelelő ammóniumvegyületek, tehát előnyösen nátrium-, kálium-, kalcium- vagy magnéziumhidroxid, nátrium-, kálium-, kalcium- vagy magnézium-karbonát, nátrium-, kálium-, kalcium- vagy magnéziumhidrogénkarbonát, nátrium-, kálium-, kalcium- vagy magnéziummetilát, -etilát, -izopropilát vagy -terc.butilát, továbbá ammóniumhidroxid, -karbonát vagy -hidrogénkarbonát, valamint helyettesített ammóniumhidroxidok, -karbonátok vagy -hidrogénkarbonátok, továbbá szerves bázisok, mint piridin alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárással előnyösen a csatolt rajz szerinti (II), (III) és (IV) általános képletnek megfelelő (legalább egy szabad hidroxilcsoportot tartalmazó) hidroxiflavanoidok kénsav- ill. foszforsavésztereit, valamint ezek fiziológiai szempontból elfogadható sóit állíthatjuk elő; e képletekben az egyes általános jelek az alábbi jelentésűek: a (II) képletben R6 hidrogénatom vagy 1—5 szénatomos alkilcsoport, R7 hidroxil-, 1—6 szénatomos alkoxi, amino-, 1—8 szénatomot tartalmazó alkilezett amino-, 2-hidroxietilamino-, pirrolidino-, piperidino- vagy morfolino-csoport, mimellett a 2,3-helyzetben egy további kettőskötés is jelen lehet, az R7COCHR 6 csoport azonban összesen legfeljebb 10 szénatomot tartalmazhat ; a (III) képletben RB hidroxil-, 1—5 szénatomos alkoxi- vagy R7 COCHR 6 0-csoport, R9 hidroxil-, 1-szénatomos alkoxi- vagy benziloxi-csoport, R10 hidrogénatom, 1—4 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoport, vagy pedig hidroxilcsoport, R11 hidrogénatom vagy metoxi-csoport, R9 és R 11 együtt metiléndioxi-csoportot is képezhetnek, mimellett a 2,3 helyzetben egy további kettőskötés is jelen lehet, a (IV) képletben pedig R12 hidroxil- vagy metoxi-csoport, R13 hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkilvagy alkoxicsoport, R14 oxigén, vagy hidrogénatom és hidroxilcsoport, vagy két hidrogén R15 hidrogénatom, metoxicsoport vagy R 12 -vel együtt egy metiléndioxi-csoport lehet. A találmány szerinti eljárással előállítható új vegyületeket a szokásos gyógyszer-vivőanya'3
