153769. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új ciklohexanol-aminoetiléterek előállítására
153769 3 4 oly módon állíthatók elő, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (II) általános képletnek megfelelő ciklohexanoi-származékot — e képletben Ri; R 2 és R 3 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — valamely (III) általános képletű aminoetilhalogeniddel •— ahol R4 és R5 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, X pedig halogénatomot, előnyösen klór- vagy brómatomot képvisel — reagáltatunk. Ezt a reakciót előnyösen valamely kondenzálószer, pl. nátriumamid jelenlétében folytathatjuk le; a kondenzálószert célszerűen kb. a (II) általános képletű ciklohexanolszármazékkai ekvimolekuláris mennyiségben alkalmazzuk. A reagáló anyagokat előnyösen valamely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószer, pl. aromás szénhidrogén, mint benzol, toluol vagy xilol jelenlétében hevítjük. A (III) általános képletű aminoetilhalogenid helyett annak valamely savval képezett addíciós sóját is használhatjuk, anélkül, hogy ezzel a reakciókörülmények vagy a termelési hányad számottevő mértékben változnának. Az (I) általános képletnek megfelelő új ciklohexanol-aminoetilétereket a találmány értelmében előállíthatjuk oly módon is, hogy a (II) általános képletnek megfelelő ciklobexanolszármazékot először egy X—CH2—CH 2 — X általános képletű 1,2-dihalogénetánnal — e képletben X jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — hozzuk reakcióba, majd az így kapott és a csatolt rajz szerinti (IV) általános képletnek megfelelő vegyületet — ahol R1; R 2 , R 3 és X jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — egy (V) általános képletű aminnal — ahol R4 és R 5 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — reagáltatjuk. Ezeket a reakciókat a hasonló jellegű vegyületek reakciói esetében önmagában ismeretes módszerek szerint folytathatjuk le. Előnyösen oly módon járhatunk el, hogy a célszerűen valamely közömbös szerves oldószerben oldott ciklohexanolszármazékot az 1,2-dihalogénetán feleslegéhez adjuk hozzá, hogy ezáltal meggátoljuk oly mellékreakcíó fellépését, amely a dihalogenid mindkét halogénatomjának a (II) általános képletű fenilciklohexanol-molekulában jelenlevő hidroxilcsoporttal való reagálása útján két fenilciklohexil-csoportot tartalmazó termék számottevő mennyiségben való képződését eredményezi. A (II) általános képletnek megfelelő ciklohexanolszármazékok az o-helyzetben az R3 helyettesítőt tartalmazó ciklohexanol-származékoknak az R2 és R 3 helyettesítőket tartalmazó fenil-fémszármazékokkal, ill. Grignard-vegyületekkel való reagáltatása útján állíthatók elő; a (II) általános képletű vegyületek maguk is új termékek, amelyeknek az előállítása külön szabadalmi bejelentés tárgyát képezi. A találmány szerinti eljárás egy további kiviteli módja értelmében oly módon is előállíthatjuk az (I) általános képletű új ciklohexanol-aminoetilétereket, hogy valamely, a csatolt rajz szerinti (VI) általános képletnek megfelelő acetamidszármazék — e képletben R1; R 2 , R 3 , R 4 és R5 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — karbonilcsoportját valamely önmagában az amid-karbonilcsoportok redukálására ismeretes módszerrel, pl. lítiumalumíniumhidriddel vagy diboránnal, metiléncsoporttá (—CH2 —) redukáljuk. Ezt a redukciót előnyösen valamely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószer, pl. dietiléter vagy tetrahidrofurán jelenlétében folytathatjuk le. „Önmagukban ismert módszerek" alatt e leírásban és az igénypontokban oly módszereket értünk, amelyeket a kémiai szakirodalomban már leírtak vagy az említettekhez hasonló célokra már alkalmaztak. A fenti eljárásmód kiindulóanyagát képező (VI) általános képletű vegyületek az alábbi módszerek valamelyike szerint állíthatók elő: a) Valamely, a csatolt rajz szerinti (VII) általános képletnek megfelelő ciklohexanolszármazékot — e képletben Rb R 2 , R 3 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, M pedig hidrogénatomot vagy alkálifématomot képvisel — egy (VIII) általános képletű acetamidszármazékkal — e képletben R4 és R5 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, X pedig halogénatomot, előnyösen klór- vagy brómatomot képvisel — reagáltatunk. Ezt a reakciót valamely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószeres közegben, pl. di etiléterben vagy tetrahidrofuránban, célszerűen — amennyiben a reakció során halogénhidrogénsav szabadul fel — savlekötőszer, mint alkálifémamid vagy alkálifémhidrid alkalmazásával folytathatjuk le. b) Valamely, a csatolt rajz szerinti (IX) általános képletnek megfelelő ecetsavszármazékot — e képletben R1; R 2 és R 3 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, R6 pedig rövidszénláncú alkilcsoportot képvisel — egy (V) általános képletű aminnal — ahol R4 és R5 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — hozunk reakcióba. Ezt a reakciót előnyösen valamely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószer, mint benzol, toluol, dimetilszulfoxid vagy tetrahidrof urán jelenlétében folytathatjuk le. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 1. példa: 12 g finoman porított nátriumamidot kb. 30 ml vízmentes toluolban szuszpendálunk és e szuszpenzióhoz lassan hozzáadjuk 61,5 g l-(o-tolil)-2-metil-ciklohexan-l-ol kb. 100 ml vízmentes toluollal készített oldatát. Az elegyet szobahőfokon kb. 30 percig keverjük, majd visszafolyató hűtő alatt 4 óra hosszat forraljuk. Ezután 32,15 g béta-dimetilaminoetükloridot adunk a reakcióelegyhez, az elegyet szobahőfokon 1 óra hosszat keverjük, majd visszafolyató hűtő alatt kb. 16 óra hosszat forraljuk. Lehűlés után a reakcióelegyet vízbe öntjük, 10 15 20 25 20 35 40 45 50 55 60 2
