153749. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kinolinvegyületek előállítására

153749 17 IB 13,90 g (0,126 mól) etilbromidot úgy csepegtetünk be, hogy a reakcióelegy mindig gyenge forrásban legyen. Az etilbromid teljes mennyiségének beadagolása után a reakcióelegyet még 30 percig visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Az éteres oldathoz 200 ml toluolban oldott 18,0 g transz-l-metil-6-ciano-6-fenil-dekahidrokinolint csepegtetünk. A becsepegtetés után a reakcióelegyet 4 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A még meleg reakcióelegyhez 600 ml 2n sósavat adunk, és a sósavelegyet élénk keverés közben két óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Szobahőmérsékletre való lehűtés után a fázisokat elválasztjuk, a vizes fázist kétszer toluollal exraháljuk. Az extrakció után a vizes oldatot nátriumhidroxid vizes oldatának felhasználásával 0 C°-on 13 pH-értékre állítjuk be. A lúgos oldatot háromszor 300 mi kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatot kétszer 300 ml vízben mossuk, nátriumszulfát felett megszárítjuk, lenuccsoljuk és a szürletet vákuumban bepároljuk. A maradékot kevés toluolban oldjuk és 500 g alumíniumoxidon (II aktivitás, semleges) kromatografáljuk. Az első 7,0 liter toluollal eluált frakciókból a transz-l-metil-6-fenil-6-propionil-de~ kahidrokinoiint nyerjük ki. A kapott bázist etilacetátban oldjuk és etilacetátos sósavoldattal kezeljük. Az így nyert transz-l-metil-6-fenil-6-propionil-dekahidrokinolin-hidrogénklorid olvadáspontja 233—235 C°. A termék vékonyréteges kromatogram alapján egységesnek bizonyult. 16. példa: 3,84 g magnéziumforgács és 35 ml abszolút éter szuszpenziójához nitrogénlégkörben 15,48 g etilbromidot csepegtetünk oly módon, hogy a keverék a beadagolás időtartama alatt gyengeforrásban legyen. Az etilbromid teljes mennyiségének beadagolása után nyert reakcióelegyet 30 percig visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Az éteres oldathoz 350 ml vízmentes toluolban oldott 26,0 g transz-l-benzil-6-fenil-6-ciano-dekahidrokinoiint csepegtetünk. A reakcióelegyet 4 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A még meleg reakcióelegyhez 600 ml 2n sósavat adunk, és a keveréket élénk keverés közben. 2 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Szobahőmérsékletre való hűtés után a fázisokat szétválasztjuk és a vizes fázist kétszer toluollal extraháljuk. A vizes fázist 0 C°~ on nátriumhidroxid vizes oldatának felhasználásával 13 pH-értékre állítjuk be, majd háromszor 300 ml kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatot kétszer 300 ml vízben mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, lenuccsoljuk és a szürletet vákuumban bepároljuk. A maradékot kevés toluolban oldjuk és 600 g alumíniumoxidon (II aktivitás, semleges) kromatografáljuk. Az első, 5 liter toluollal eluált frakciókból a transz-l-benzil-6-fenil-6-propionil-dekahidrokinolint nyerjük ki. 17. példa: 10 15 20 25 35 40 45 50 55 60 65 15,5 g transz-l-benzil-6-fenil-6-propionil-dekahidrokinolint 200 ml metanolban oldjuk és számított mennyiségű metanolos sósav-oldattal kezeljük. 6 g 10%-os paliádiumos aktívszén hozzáadása után normál nyomáson a hidrogénkloridsót hidrogénezzük. A reakcióelegyből a katalizátort kiszűrjük és a szürletet bepároljuk. A maradékot vízben oldjuk, a vizes oldatot kétszer 100—100 ml toluollal extraháljuk, majd 0 C°-on telített nátriumkarbonát-oldat felhasználásával 11 pH-értékre állítjuk be. A lúgosított oldatot háromszor 400—400 ml kloroformmal extraháljuk. A szerves fázisokat kétszer 200—200 ml vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, lenuccsoljuk és a szürletet bepároljuk. A maradékot izopropanolban oldjuk és izopropanolos sósavoldattal kezeljük. Ily módon a transz-6-fenil-6-propionil-dekahidrokmolin-hidrogénkloridot nyerünk, amelynek olvadáspontja 270—272 C°. A hidrogénkloridsó vékonyréteges kromatogram alapján egységesnek bizonyult. 18. példa: 25 mg transz-6-ciano-6-fenil-dekahidrokinolin-metánszulfonát hatóanyagot tartalmazó tablettákat a következő összetételben állíthatjuk elő: transz-6-ciano-6-feniI-dekahidrolinolin-metánszulfonát 25,0 mg búzakeményítő 40,0 mg tejcukor 45,0 mg kolloid kovasav 5,0 mg marantakeményítő 15,0 mg talkum 9,0 mg magnéziumsztearát 1,0 mg 140.0 mg Előállíás: a transz-6-ciano-6-fenil-dekahidrokinolin-metánszulfonátot a búzakeményítő egy részével, a tejcukorral és a kolloid kovasavval elkeverjük és a keveréket átszitáljuk. A maradék búzakeményítőt súlyára számítva ötszörös vízzel vízfürdőn elcsirizesítünk és a porkeveréket a keményítő csirizzel összegyúrjuk, amíg egy gyengén plasztikus masszát nyerünk. A plasztikus masszát kb. 3 mm lyukbőségű szitán átnyomkodjuk, megszárítjuk és a szárított granulátot mégegyszer átszitáljuk. Ezt követően hozzákeverjük a marantakeményítőt, talkumot és magnéziumsztearátot, majd az így kapott keveréket 140 mg súlyú tablettákká préseljük. 19. példa: A 2. példa szerinti eljárással analóg módon lehet 2-(béta-eianoetil)-4-ciano-4-(m-metoxife~ nil)-ciklohexanonból a transz-6-ciano-6-(m-metoxifenil)-dekahidrokinolin-hidrogénkloridot (olvadáspont 252—253 C°) és a cisz-6-ciano-6-(m-9