153749. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kinolinvegyületek előállítására
153749 LI 12 3. példa: 30 g cisz-6-fenil-6-ciano-dekahidrokinolin és transz-6-fenil-6-ciano-dekahidrokinolin keverékét 670 ml 98%-os hangyasavban oldjuk. Az 5 oldathoz 16,7 ml 40%-os formaldehid oldatot csepegtetünk és a reakcióelegyet 7 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A felesleges hangyasavat vákuumban lepároljuk. A maradékot vízben oldjuk és az oldatot kétszer toluol- 10 lal extraháljuk. A vizes oldatot 0 C°-on vizes nátriumhidroxid oldat hozzáadásával 13 pH értékre lúgosítjuk, majd háromszor 300 ml kloroformmal extraháljuk. A kloroformos oldatot kétszer 300 ml vízzel mossuk, nátrium- 15 szulfáton megszárítjuk, ienuccsoljuk és a szüredéket vákuumban lepároljuk. A maradékot nagyvákuumban desztilláljuk, amikoris cisz-1--metil-6-f enil-6-ciano-dekahidrokinolin és transz-l-metil~6-fenil-6-ciano-dekahidrokinolin kéve- 20 rékét kapjuk. A keverék forrpontja 0,3 Torr nyomáson 185 C°. A kapott keveréket 25 ml izopropanolban oldjuk és etilacetátos sósavoldat hozzácse- 25 pegtetése útján a transz-l-metil-6-fenil-6-ciano-dekahidrokinolin-hidrogénkloridot kicsapjuk. A termék olvadáspontja 241—243 C°. A hidrogénkloridsó tisztaságát vékonyréteges kromatogrammal vizsgáljuk, miszerint a termék £0 egységes és cisz-formából származó szennyezést nem tartalmaz. (Kromatográfiás rendszer 1 :1 ammóniával telített kloroform és toluol elegy, hordozóanyag: szilikagél, indikátor: jód). 35 Előbbivel analóg módon járunk el, vagyis a transz-6-fenil-6-ciano-dekahidrokinolinból hangyasavval és formaldehiddel való reagáltatás útj án transz-l-metil-6-fenil-6-ci ano-dekahidrokinolin-hidrogénkloridot nyerünk, mely a fentebb 40 leírt hidrogénkloridsóval azonosnak tekinthető. A transz-forma hidrogénkloridsó formában való leválasztása után nyert etilacetát-izopropanolos-anyalúgot vákuumban bepároljuk. A maradékot vízben oldjuk és az oldatot kétíz- 45 ben toluollal exraháijuk. A vizes oldatot 0 C°on vizes nátriumhidroxiddal 13 pH értékre állítjuk be, majd háromízben 300 ml kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatot kétízben 300 ml vízzel mossuk, nátriumszulfáton 5 0 szárítjuk, Ienuccsoljuk és a szüredéket vákuumban bepároljuk. A maradékot kevés toluolban oldjuk és 300 g aiumíniurnoxidon (II aktivitás, semleges) kromatografáljuk. A két első frakciót 500—500 ml toluollal eluáljuk, amikoris a tiszta 55 cisz-l-metil-6-fenil-6-ciano-dekahidrokinolint kapjuk. A bázist etilacetátban oldjuk, majd etilacetátos sósavoldattal reagáltatjuk, amikoris a hidrogénkloridsót nyerjük. A hidrogénkloridsó olvadáspontja 253—254 C°. Az így kapott 60 só vékony réteges kromatogrammal való vizsgálat alapján egységesnek mutatkozott. (Kromatográfiás rendszer: 1 :5 ammóniával telített kloroform-toluol elegy, hordozó: szilikagél, indikátor: jód). ö 5 4. példa: 37,4 g cisz-6-fenil-6-cíano-dekahidrokinolin és transz-6-fenil-6-ciano-dekahidrokinolin keverékét 350 ml acetonban oldjuk, majd 20,8 g benzilklorid, 43 g káliumkarbonát és 0,5 g kaliumjodid jelenlétében 15 óra hosszat visszafolytó hűtő alatt forraljuk. A forralást követően a reakcióelegyből a szervetlen sókat nuccsolással eltávolítjuk. A szüredéket bepároljuk, a maradékot 500 ml kloroformban oldjuk, kétízben 250—250 ml vízzel mossuk, nátriumszulfát felett megszárítjuk, Ienuccsoljuk és a szüredéket ismét bepároljuk. Az így kapott olajat 500 ml acetonban oldjuk és etilacetátos sósav oldat hozzácsepegtetése útján a rtansz-l-benzil-6-fenil-6-ciano-dekahidrokinolin-hidrogénklofidot leválasztjuk. A termék olvadáspontja 276—278 C°. A kapott terméket vékonyréteges-kromatogrammal vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy egységes és a cisz-formából eredő szennyezéseket nem tartalmaz. (Kromatográfiás rendszer: 1 : 3 ammóniával telített kloroform-toluol elegy, hordozó: szilikagél, indikátor: jód). A transz-forma leválasztásánál nyert anyalúgokat bepároljuk. A maradékot vízben oldjuk és az oldatot kétszer toluollal extraháljuk. A vizes oldat pH-értékét 13-ra állítjuk be vizes nátriumhidroxid hozzáadásával 0 C°-on. A meglúgosított oldatot háromszor 300 ml kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatot kétszer 300 ml vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, Ienuccsoljuk és a szüredéket vákuumban bepároljuk. A maradékot kevés toluolban oldjuk és 600 g alumíniumoxidon (II aktivitás, semleges) kromatografáljuk. Az első frakciót 1 liter toluollal eluáljuk, amikoris a tiszta cisz-l-benzil-6-fenil-6-ciano-6-dekahidrokinolint kapjuk. Ezt a vegyületet etilacetátban oldjuk és etilacetátos sósavval reagáltatjuk. Ily módon a cisz-l-benzil-6-fenil-6-ciano-dekahidrokinolin-hidrogénkloridot kapjuk, amelynek olvadáspontja 220—221 C°. A kapott vegyületet vékonyréteges-kromatogrammal vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy egységes és transz-formából eredő szennyezést nem tartalmaz. Analóg módon végzett benzilezés útján a cisz-6-fenil-6-ciano-dekahidrokinolinból ugyancsak a cisz-l-benzil-6-fenil-6-ciano-dekahidrokinolin-hidrogénkloridot nyerjük, amely a fent leírt cisz-hidrogénkloridsóval azonos. Az előbbivel analóg benzilezés útján a transz-6-feml-6-ciano-dekahidrokinolinból ugyancsak a transz-l-benzil-6-fenil-6-ciano-dekahidrokinolin-hidrogénkloridot nyerjük, amely a fent leírt transz-hidrogénkloridsóval azonos. 5. példa: 0,6 g transz-l-benzil-6-fenil-6-ciano-dekahidrokinolint 50 ml metanolban oldunk és 0,3 g 10%-os palládiumos aktívszén jelenlétében hidrogénezünk. A számított niennyiségű hidrogén felvétele után a katalizátort kiszűrjük, a 6
