153749. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kinolinvegyületek előállítására

153749 13 14 szüredéket pedig bepároljuk. A maradékot víz­ben oldjuk és az oldatot kétszer toluollal ext­raháljuk. A vizes oldat pH-értékét vizes nát­riumhidroxid hozzáadásával 0 C°-on 13 pH-ra állítjuk be, majd a meglúgosított oldatot há- 5 romszor 300 ml kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatokat kétszer 300 ml vízzel mossuk, nátriumszulfát felett megszárítjuk, le­nuccsoljuk és a szüredéket vákuumban bepárol­juk. Ily módon a transz-6-fenil-6-ciano-deka- 10 hidrokinolint nyerjük, amely vékonyréteges kromatogram-vizsgálat alapján a 2. példa sze­rint nyert transz-vegyülettel azonos. 8. példa: 6. példa: 15 5,5 g cisz-l-benzil-6-fenil-6-ciano-dekahidro­kinolint 200 ml metanolban oldunk és 1 g 10%-os palládiumos aktívszén jelenlétében hid- 2" rogénezünk. A számított mennyiségű hidrogén felvétele után a katalizátort kiszűrjük és a szüredéket bepároljuk. A maradékot vízben old­juk és az oldatot kétszer toluollal extraháljük. A vizes oldatot 0 C°-on nátriumhidroxid vizes 25 oldatának hozzáadásával 13 pH-értékre állítjuk be és a meglúgosított oldatot háromszor 300 ml kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatot kétszer 300 ml vízzel mossuk, a nát­riumszulfát felett megszárítjuk, lenuccsoljuk és 3 " a szüredéket vákuumban bepároljuk. Ily mó­don a cisz-6-ienil-6-ciano-dekahidrokinolint nyerjük, mely vékonyréteges kromatogram alapján a 2. példa szerint nyert cisz-vegyület­tel azonos. 35 7. példa: 10,2 g transz-l-metil-6-feníl-6-ciano-dekahid- ^ rokinolin-hidrogénkloridot 16 ml etanolban ol­dunk. Az etanolos oldathoz 14,17 g 96%-os kén­savat, 1,9U ml vizet és 2,18 g ammóniumklor­ridot adagolunk. A reakcióelegyet 8 óra hosz­szat 150 C°-on autoklávban melegítjük. A sötét- 45 barna színű olajat vízben oldjuk, a vizes olda­tot kétízben 100—100 ml toluollal extraháljuk, majd 0 C°-on telített nátriumkarbonát oldat felhasználásával pH-értékét 11-re állítjuk be. A meglúgosított oldatot háromszor 400—400 ml 50 kloroformmal extraháljuk. A szerves fázisokat kétszer 200—200 ml vízzel mossuk, nátrium­szulfát felett szárítjuk, lenuccsoljuk és a szü­redéket bepároljuk. Az így kapott barna olajat kevés toluolban oldjuk, majd 160 g alumínium- 55 oxidon (II aktivitás, semleges) kromatografál­juk. Eluálószerként 3,5 liter toluolt alkalma­zunk. A toluolos első frakcióból a transz-1-me­til-6-fenil-6-karbetoxi-dekahidrokinolint nyerjük ki. 60 A hidrogénkloridsót etilacetátból kristályo­sítjuk át. A termék olvadáspontja 189—192 C°. A vegyület vékonyréteges kromatogram alapján egységesnek bizonyult. 65 12,2 g transz-l-benzil-6-fenü-6-ciano-dekahid­rokinolin-hidrogénkloridot 24,4 ml metanolban oldunk. A metanolos oldathoz 13,71 g 96%-os kénsavat, 1,88 ml vizet és 2,09 g ammónium­kloridot adagolunk. Az így kapott reakcióele­gyet 8 óra hosszat autoklávban 150 C°-on me­legítjük. A reakcióelegyet vízben oldjuk, a vizes oldatot kétszer 100—100 ml toluollal extrahál­juk és 0 C°-on telített nátriumkarbonát-oldat felhasználásával 11 pH-értékre állítjuk be. A meglúgosított oldatot háromszor 400—400 ml kloroformmal extraháljuk. A szerves fázisokat kétszer 200—200 ml vízzel mossuk, nátrium­szulfát felett szárítjuk, lenuccsoljuk és a szü­redéket bepároljuk. Az így kapott bázist kevés toluolban oldjuk és 500 g alumíniumoxidon (II aktivitású, semleges) kromatografáljuk. Az első frakciókat 2,5 1 toluollal és 4 liter 4 : 1 arányban elegyített toluol-kloroform eluálószer­rel nyerjük ki. Ezekből az eluátumokból a transz-l-benzil-6-fenil-6-karbometoxi-dekahidro­kinolint kapjuk. A terméket etilacetátban old­juk, majd etilacetátos sósavoldattal kezeljük. Ekkor a transz-l-benzil-6-xenil-6-karbometoxi­-dekahidrokinolin-hidrogénkloridot kapjuk kris­tályos formában, amelynek olvadáspontja 248 C°. 9. példa: 5,1 g transz-l-benzilr-6-fenil-6-karbometoxi­-dekahidrokinolin-hidrogénkloridot 300 ml me­tanolban oldjuk és 1 g 10%-os palládiumos aktívszén jelenlétében hidrogénezzük. Az oldat­ból a katalizátort kiszűrjük, a szűr letet pedig bepároljuk. A maradékot vízben oldjuk, a vizes oldatot kétszer toluollal extraháljuk. A vizes oldatot vizes nátriumhidroxid oldat felhaszná­lásával 0 C°-on 13 pH-értékre állítjuk be, majd háromszor 300 ml kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatot kétszer 300 ml vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, lenucs­csoljuk és a szürletet vákuumban bepároljuk. . A maradékot etilacetátban oldjuk, az etilacetá­tos oldatot pedig etilacetátos sósav oldattal kezeljük. Ily módon a transz-6-fenil-6-karbo­metoxi-dekahidrokinolin-hidrogénkioridot nyer­jük, amelynek olvadáspontja 207—209 C°. A hidrogénkloridsó vékonyréteges kromatogram alapján vizsgálva egységesnek bizonyult. 10. példa: 10,5 g transz-l-metil-6-fenil-6-ciano-dekahid­rokinolin-hidrogénkloridot 26,25 ml metanol­ban oldunk. A metanolos oldathoz 14,8 ml 96%-os kénsavat, 2,07 ml vizet, 2,28 g ammíó­niumkloridot adagolunk, majd 8 óra hosszat 150 C°-on a reakcióelegyet autoklávban mele­gítjük. A kapott reakcióelegyet vízben oldjuk, a vizes oldatot kétszer 100—100 ml toluollal extraháljuk, majd telített nátriumkarbonát ol­dat felhasználásával 0 C°-on 11 pH-értékre ál-7

Next

/
Oldalképek
Tartalom