153716. lajstromszámú szabadalom • Horogvetélős szövőgép két megfogószerkezettel a bevezetendő vetülékfonalvég megfogására

153716 fonalvégre a felső szád felett ható fel- és lefelé elmozdítható nyomótesttel, a 4. és 5. ábra hasonló megfogószerkezet, lengő mozgást végző nyomótesttel, a 6—9. ábra a bordaládán a szád alatt el- 5 rendezett második megfogószerkezet, fésűvel ellátott nyomótesttel, a 10—12. ábra a 6—9. ábrákhoz hasonló második megfogószerkezet, amely azonban a szövet hosszirányú szélein kívül van elrendez- 10 ve, a 13—16. ábra a gépalvázon elmozdíthatóan a szád felett elrendezett második megfogószerkezet, a 17. és 18. ábra a 13—16. ábrákhoz hasonló 15 második megfogószerkezet, a 19. és 20. ábra a 17. és 18. ábrákon látható megfogószerkezet továbbfejlesztett alakja, a 21. és 22. ábra a bordaládán elrendezett második megfogószerkezet fésűvel ellátott nyomó- 20 testtel, amellyel a vetülékfonalvég a szádcsúcshoz nyomható és ahol a nyomótest a szád alatt van elrendezve, a 23. és 24. ábra a 21. ás 22. ábrákkal megegyező második megfogószerkezet a szád felett 25 elrendezett nyomótesttel, a 25—27. ábra a szád felett, a bordaládán elrendezett második megfogószerkezet fonalcsipesszel, a 28. ábra elektromágnessel oldható második íO megfogószerkezet fésűs nyomótesttel, amellyel a vetülékfonalvég a szádcsúcsba szorítható, a 29. ábra ugyancsak elektromágnes útján oldható második megfogószerkezet csipesszel és a 30. és 31. ábra a vetülékfonalvéget tartó Z5 szervként kiképzett forgó kefe. A kiviteli példákon ábrázolt horogvetélős szövőgép a kétoldali bevetés céljából horogvetélővel van ellátva, amely elvében megegyezik az 1 023 423 sz. szabadalmi leírásban fog- 40 laltakkal. Ez az 1 horogvetélő — amint az a 6—9. ábrákon látható — 2, illetve 3 fonalvezető orral rendelkezik, amely 2, illetve 3 fonalvezető orrok 4 tolattyúval vannak mereven rögzítve. A 4 tolattyú az 1 horogvetélő hossztengelyére 45 merőlegesen elmozdíthatóan van rögzítve. A 4 tolattyút az ábrán nem ábrázolt rugó tartja üzemi helyzetben és az az 1 horogvetélő hosszirányba nyúló 5 nyelvével van kapcsolatban, amely 5 nyelv rögzített 6 görgőkkel van vezé- 50 relve. Az 5 nyelv lenyomásával a 4 tolattyú előretolható. A 4 tolattyú egyben a mindenkori szálvéget bevezető 7 csipesz mozgórészét képezi, úgy, hogy a 4 tolattyú előremozgása következtében a mindenkori bevetett vetülékfonalat az 55 1 horogvetélő szabadon engedi. A 7 csipesz a vetülékszálvég első megfogószerkezete a vetülékszálnak a szádba való bevezetésére. A második megfogószerkezet, — amelynek feladata a vetülékfonalvéget a szádba való bekötésig 60 megfogni, — két külön-külön, váltakozva üzemelő, legalább a bevetés irányában nyugalmi helyzetben levő szerkezetből áll. Az egyszerűség kedvéért a rajzok ezeknek csak egyikét mutatják be. gö Az 1—3. ábrák szerint a baloldali külön megfogószerkezetnek 8 vezetőháza van, amely a szövőborda fedeléhez van mereven rögzítve és a szövőbordával így együtt elfordítható. A 8 vezetőházban felfelé irányuló, tengelyirányban mozgatható 10 rúd van vezetve, amely 10 rúd alsó végén lemezalakban kiképzett 11 nyomótest van elrendezve. A 10 rudat és a 11 nyomótestet 12 nyomórugó tartja üzemi helyzetben és 13 zárókar helyezi üzemen kívül. A 13 zárókar a 8 vezetőházban ágyazott 14 ágyazócsapon elfordítható. A 13 zárókart üzemi helyzetben 15 húzórugó tartja. Az üzemi helyzetben a 13 zárókar a 10 rúd kúposán kiképzett 16 korca alá nyúlik. Ezenkívül a 14 ágyazóesapon 17 állítókar is el van rendezve, amely a 13 zárókar működtetése esetén az 1. ábra szerinti üzemi helyzetbe kerül. A leírt megfogószerkezet oldását az 1 horogvetélő végzi, amely ebből a célból mindkét oldalán ferde felfutófelületként kiképzett 18 állítórésszel van kialakítva. Ha az 1 horogvetélő baloldali 18 18 állítórészével a 17 állítókar alá ér, úgy a 17 állítókart megemeli és ennek következtében a 14 ágyazócsap az óramutató irányában elfordul és a 13 zárókart üzemen kívüli helyzetbe hozza. Ennek eredményeként a 10 rúd a 12 nyomórugó hatása alá kerül és a 11 nyomótest felveszi üzemi helyzetét. Mivel a leírt megfogószerkezet a szád felett van elrendezve, ennek következtében a felső szád alatt fekvő láncfonalai lefelé nyomódnak és a bevetett, az 1 horogvetélő 7 csipesze által előzőleg elengedett vetülékfonalvég rögzítődik. A 11 nyomótest ellentámaszát ugyanekkor a bordaláda szilárd felülete — például a bordaláda 19 vetélőpályája — képezi, amely ellentámaszhoz a felső- és alsószád láncfonalai a közéjük szorított vetülékfonalvéggel együtt hozzányomódnak — amint az a 3. ábrán látható. A vetülékfonalnak a szádba való bekötése után, az 1 horogvetélő visszavetése előtt, természetesen ia 11 nyomó'testet ismét üzemen kívül helyzetbe kell hozni. Ez. a gépet hajtó hajtóművel kényszerkapcsolatban levő állítótaggal történik — mint például a 8. és 28. ábrán látható, ahol az állítótag 20 bütyköstárcsaként van kiképezve. Ez a 20 bütyköstárcsa például emelőkart működtet, amely a 10 rúdhoz az ábrán nem ábrázolt Bowden-huzallal van kapcsolva. A 11 nyomótest elfordulás elleni biztosítása céljából a 10 rúd felső végén 21 kapcsolókarommal van ellátva, amelyet a 8 vezetőház merev 22 csapja vezet. A 4. és 5. ábra szerint a második megfogószerkezet — amely ugyancsak két különálló szerkezetből áll — ismét a szád felett van elrendezve és 23 vezetőházzal van ellátva, amely rögzítetten ágyazott 24 csap körül a vetés irányában elfordítható. Üzemi helyzetben a 23 ház a bordaláda 9 fedelének baloldali végére fekszik. Ennél a kiviteli alaknál is van 17 állítókar és 11 nyomótest. Ez utóbbi ebben az esetben a 25 kar szabad végén van elrendezve, amely 25 kar a 17 állítókarral kétkarú