153716. lajstromszámú szabadalom • Horogvetélős szövőgép két megfogószerkezettel a bevezetendő vetülékfonalvég megfogására

5 emelőt képez. A 14 ágyazócsappal ez a kétkarú emelő ugyancsak a 23 vezetőházon elforgathatóan van ágyazva. A 14 ágyazócsapon könyökcsukló felfelé irányuló 26 karja van elrendezve. A 26 kar felső vége 27 csappal a könyök- 5 csukló második, lefelé irányított 28 karjával van kapcsolva. A 28 kar felső részén 29 ágyazócsappal van ellátva, amelynek befogadására a 23 vezetőházon felfelé irányuló 30 vezetőhornyok vannak kialakítva. A 26 és 28 emelő- 10 karokból és 27 csapból álló könyökcsukló a 14 ágyazócsap irányában 31 húzórugóval van terhelve és két irányba hajlítható. Az egyik hajláshelyzetben — amelyet a 4. ábra ábrázol — a 17 állítókar üzemi helyzet- 15 ben, a 11 nyomótest viszont üzemen kívüli helyzetben van, és ebben a hajláshelyzetben 32 ütköző tartja a könyökcsuklót. A 32 ütköző a 23 vezetőházon nyelvként van kiképezve. Ha az 1 horogvetélő 18 állítórészével a 17 ál- 20 lítókar alá kerül, úgy azt megemeli és a 11 nyomótest üzemi helyzetébe süllyeszti. (5. ábra.) A könyökcsukló kinyújtott helyzetének elérésekor 31 húzórugó a 11 nyomótestet egy pillanatra üzembeheiyezi. Az egész szerkezet így 25 lényegében rugós szerkezetként van kiképezve. Üzemi helyzetében a 11 nyomótest éppen úgy működik, mint az 1—3. ábrákon ábrázolt kiviteli példák 11 nyomó teste. Rögzített, felfelé nyúló 33 csap (5. ábra) a SO 17 állítókart a szádba bevezetett vetülékfonal bekötése után újra üzemi helyzetbe hozza és ezzel a 11 nyomótestet felemeli. A 33 csapot a kiviteli példán 20 bütyköstárcsa (27. ábra) lefelé mozgatja és eközben a 17 állítókarhoz ütköz- 35 téti. A 33 csap adott esetben merev ütköző is lehet, amely a 17 állítókar süllyesztését idézi elő a 23 vezetőház 5. ábrán ábrázolt nyíl irányú elfordulásakor. A 20 bütyköstárcsa ebben az esetben a 24 csap elfordítására szolgál. A 23 40 vezetőháznak ez az elfordítható elrendezése egyben azzal az előnnyel is jár, hogy az üzemi helyzetben levő 11 nyomótest az általa tartott vetülékfonalvéget hátratolja. Az 1—5. ábrákon ábrázolt kiviteli példáktól 45 eltérően a 6—9. ábrák szerint a jobboldali külön megfogószerkezet lényegében a szád alatt van elrendezve és a 11 nyomó test könyökös fésűként van kiképezve. A 11 nyomótest függőleges, tengelyirányban mozgatható 34 50 rúd felső végén van elhelyezve. A 34 rúd 36 vezetőházban futó 35 pecekkel van elfordulás ellen biztosítva. A fésűszerűen kiképzett 11 nyomótest a 36 vezetőház és a 34 rúd 38 korca között elrendezett 37 nyomórugó tartja üzemi 55 helyzetben. A 36 vezetőház kettős 39 állócsappal a bordaládához van erősítve és 40 tengely részére kialakított ágyazással van ellátva. Ezen a 40 tengelyen a 34 rúd tartományában 41 zárókar van rögzítve. A 41 zárókar részére a 34 60 rúdon 42 kimélyítés van kialakítva. Ha a 41 zárókar a 42 kimélyítésbe nyúlik, — amint az a 6. ábrán látható, — úgy a fésűszerűen kiképzett 11 nyomótest üzemen kívüli helyzetben van. Eközben a 11 nyomótest az alsó és felső ,35 6 szád láncfonalain átnyúlik és az 1 horogvetélő felett helyezkedik el. A 40 tengelynek a 34 rúdtól elfordított végén a 17 állítókar 43 görgő segítségével van felerősítve, a 43 görgő pedig az 1 horogvetélő 18 állítórészével működik együtt. A 18 állítórész ebben az esetben bütyökként van kiképezve. Ha a 18 állítórész a 17 állítókar 43 görgője alá nyúlik, úgy a 41 zárókár üzemen kívüli helyzetbe kerül és a 37 nyomórugó a fésűsen kiképzett 11 nyomótestet üzemi helyzetbe hozza (7. ábra). A 11 nyomőtest ellentámasza ebben az esetben nem a bordaláda 19 vetélőpályája, hanem 44 támasszal a 36 vezetőházhoz mereven rögzített, rugalmas műanyagból készült 45 lemez. A fésűszerűen kiképzett 11 nyomótest üzemen kívüli helyzetbe való visszavezetése ugyancsak a 20 bütyköstárcsával történik, rögzítetten ágyazott 46 kétkarú emelő segítségével. Ebben az esetben a 20 bütyköstárcsa két darab 47 és 48 bütyökkel van ellátva. A 47 bütyök feladata a fésűsen kialakított 11 nyomótest újbóli üzemen kívül helyezése és a 34 rúdnak akkora felfelé irányuló mozgás biztosítása, hogy a 34 rúd 42 kimélyítésével valamivel a 41 zárókar csúcsa fölé kerüljön. Ezzel szemben a második, 48 bütyök feladata a vetülékfonal rögzített végének bekötés céljából való szabadonengedése. A második, 48 bütyök a második megfogószerkezet oldásakor lép működésbe és a 34 rúdnak rövidebb ideig tartó, de hosszabb löketet biztosít, mint a 47 bütyök. A 34 rúdnak a 48 bütyökkel való kiemelése a szádmozgással kezdődik, azaz akkor, amikor a láncfonalak zárt szádba kerülnek. A fésűszerűen kiképzett 11 nyomótestet a 48 bütyök a bordaláda beveréséig tartja megemelve. A fésűs 11 nyomótest 48 bütyökkei való kiemelése azért szükséges, hogy a szád továbbmozgásakor a vetülékfonalon a hurokképződést, a bordaláda mozgásakor pedig a vetülékfonal behúzódását vagy elszakadását meggátolja. A második megfogószerkezet 10—12. aurákon ábrázolt kiviteli alakja abban különbözik a 6—9. ábrákon ábrázolttól, hogy a 11 nyomótest nem fésűként, hanem lesarkított nyelvként van kiképezve és ez a megfogószerkezet a szövet hosszirányú szélein kívül, oldalirányban van elrendezve (12. ábra). Ezenkívül a 11 nyomótesttel együttműködő ellentámaszfelület süllyeszthető 49 asztalként van kiképezve. Ez a 49 asztal függőleges 50 csap felső végén van szilárdan rögzítve. Az 50 csap a 36 vezetőház hátsó 51 kiugrásában tengelyirányban elmozdíthatóan van ágyazva. A 49 asztalt a 10. ábrán ábrázolt üzemen kívüli helyzetben 52 nyomórugó tartja. A 49 asztalt elfordulás ellen az 50 csapon elrendezett, az 51 kiugrás 54 hornyába nyúló 53 pecek biztosítja. A 49 asztal felfelé mozgását 55 állítógyűrű határolja. Az üzemen kívüli 11 nyomótest a 49 asztalt a 11. ábrán ábrázolt alsó helyzetébe hozza, aminek következtében egyben a megfogott vetülékfonalvég is lefelé mozog. A 49 asztal két véghelyzete között a 19 vetélő-3