153681. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új guanidinszármazékok előállítására
153681 hűlés után 50 ml etanolt csepegtetünk hozzá, az elegyet 1000 ml jeges vízbe öntjük, majd 1000—1000 ml éterrel háromszor extraháljuk. Az éteres kivonatokat egyesítjük, 1500—1.500 ml vízzel kétszer mossuk, vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. A maradékot vákuumban desztillálva, világos színű olaj alakjában kapjuk a béta-(adamant-l-il-tio)-propionsav-etilésztert, amely 0,7 mm Hgoszlop nyomás alatt 160—165°-on forr, n25 n — — 1,5185. Ezt az észtert elszappanosítás céljaiból 1000 ml etanol, 40 g szilárd nátriumhidroxid és 10 ml víz elegyével 4 óra hosszat forraljuk viszszafolyató hűtő alatt, majd az oldatot lehűtjük és bepároljuk. A maradékot aktívszén és „Hyflo" adszorbens (diatomaíöld) hozzáadásával 500 ml vízben forraljuk, a kapott szuszpenziót leszűrjük, a szüredéket lehűtjük és tömény sósavval megsavanyítjuk, amikoris a báta-(adamant-l-il-tio)-propionsav kristályos alakban kiválik. Ezt a terméket leszűrjük, metiiénkloriddal felvesszük, at m.etiíénkloridos oldatot vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk és bepároljuk, A maradékként kapott béta-(adamant-l-il-tio)-propicnsavat hexánból történő átkristályosítással tisztítjuk; az így kapott termék olvadáspontja 108—110°, pKfJc.s = 6,8. c) 2,4 g (10 millimól) béta-(adamant-l-il-tio)--propioirsavat 12 ml tionilklorid hozzáadásával 10 percig forralunk. A tionilklorid feleslegét azután íedesztilláljuk, a visszamaradt nyers savkloridhoz toluolt adunk, majd ez utóbbit lcdesztiháljuk, a maradékot 20 ml acetonban oldjuk es az oldathoz 103 hőmérsékleten hozzáadjuk 6,1 g {100 millimól) nátriumazid 20 ml vízzel készített oldatát. Az elegyet 1 óra hoszszat keverjük, majd 200 ml jeges vizet adunk hozzá, nátriumkarbonátoldattal meglugosítjuk és 200—200 ml 1:1 arányú éter-benzol cíegygyel kétszer extraháljuk. A szerves oldószeres kivonatokat egyesítjük, 200 ml jeges vízzel mossuk, vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk és 30° hőmérsékleten 50 ml térfogatra pároljuk be. Ezt az oldatot azután hozzácsepegtetjük 100 ml forrásban levő etanolhoz és az elegyet további 2 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A reakcióelegy bepárlása után maradékként 2,9 g nyers uretárí kapunk, ezt 3 g káliumhidroxid, 2,5 ml víz és 50 ml etiléíigrikoi elegyével 3 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A reakcióelegyet azután 200 ml vízzel hígítjuk, 2 n sósavoldattal megsavanyítjuk és 100—100 ml 1 : 1 arányú éter-benzol eleggyel háromszor extraháljuk. A vizes fázist éter alatt meglugosítjuk tömény nátriumhidroxidoldattal, majd az étert elkülönítjük és a vizes fázist még háromszor extraháljuk 100—100 ml éterrel. Az éteres kivonat: l:."t egyesítjük, vízmentes káliumkarbonáton szárítjuk és bepároljuk: maradékként olajszerű termék alakjában kapjuk a béta-(adamant-l-il-tio)-etilamint, amely infravörös és mágneses magrezonancia-színképe, valamint vékony rétegű 0 :,b 50 55 60 12 kromatogramja alapján azonosnak bizonyul az a) alatt leírt termékkel. d) 7,0 g (33 millimól) béta-(adamant-l-il-tio)-etilamint és 6,9 g (50 millimól) metilizotiurónium-hidrogénszulfátot 300 ml 1:1 arányú etanol-víz eleggyel 4 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Az elegyet azután lehűtjük, 300 ml vizet és 3 g aktívszenet adunk hozzá, felforraljuk és forrón szűrjük. A szüredék lehűlése során kikristályosodik a N-[béta-(adamant-l-il-tio)-etil-]-guanidin szulfátja. - Ezt a terméket leszűréssel elkülönítjük, 100 ml kloroformban szuszpendáljuk és tömény nátriumhidroxidoldatot adunk hozzá. A szerves oldószeres fázist elkülönítjük, vízmentes káliumkarbonáton szárítjuk és bepároljuk. A visszamaradó bázishoz izopropanolos sósavoldatot adunk és az így képződött N-[bcta-(adamant-l-!.l-üo)-etil]-guanidin-hidrokloridot éter hozzáadásával kristályos alakban leválasztjuk az oldatból. Az így kapott hidroklorid olvadáspontja 160—165°. 3. példa: 1" > -> "> i -nil) "oi Ni Uoridot 20° h) Al^"1 i V ' zácsepagte-ti 1 15 1 _, O 1 i ío "> 1 i i íi imin es 15 n i 1 ] r ! ml ml i!1 ' al készített 0 1 i< V \ ( i i< keverjük, m |u i o i i o i I \ i' ui nban bepá-1 H\ ki mi )) ! benzolban ''a í 1 > ttiloo n sósavol-dau í,,al, maja vízzel, azután kaiiummdrogénka— 1 ml) l -t TÍII \ i1 i^m o i ízzel mossuk A s^ei\ i o1 rósz Í -, n i c ' i íub \ /ii í h i i T / L1 I lip V I híj 1 ' j i r \ ) 1 a 1 1 -A N I 11 1 1 11 1 1 Hí / " i1 ) v > -^ i -N i- ' i í i, i x { 1 0 TI1 e ) be. "> )1 i n i. i / o t 7 i ^ i V+ i d 1 1 n I ru / r 1 1 i 1 \i 1 V < at * ^ ]e r" 1 t „1 1 i \ 111 ! i i i h \ 'c i j) 1 ! l L l 1 1 l V ^^ 1 1 U lot 1 i , i 1 UK A m a vi L Olli f u e t i> íz \ k D A / ^ •, (1 in ^ in 93—'" 8,0 g (34 mikimól) azidoecetsav-N-(l-adamantil)-amidot 160 ml absz. éterben oldunk, az oldatot élénk keverés közben hozzácspeg tétjük 6,5 g (172 millimól) litiumalumíniumhidrid 200 ml absz. éterrel készített oldatához és az elegyet 16 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. 0° hőmérsékletre történő lehűlés után előbb kb. 100 ml etilacetátot, majd 200 ml 2 n kénsavoldatot csepegtetünk hozzá. A savas vizes fázist az étertől elkülönítjük, 100—100 ml éterrel még kétszer mossuk, majd 300 ml metilénklorid felett tömény nátriumhidroxidoldat 6
