153560. lajstromszámú szabadalom • Kefeszerkezet és előtétrendszer hullámos áramú járműmotorhoz

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1965. III. 24. Közzététel napja: 1966. X. 22. Megjelent: 1967. VI. 20. (Rí—282) 153560 Szabadalmi osztály: 21 (H 59—68 Nemzetközi osztály: H 02 k Decimái osztályozás: Feltaláló: Dr.-Ing. Kasperowski Ottomar doktormérnök, München, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Dr.-Ing. Kasperowski Ottomar doktormérnök, osztályelnök, München, NSZK., mint a Ringsdorff Werke GmbH., Bad Godesberg-Mehlem jogutóda Kefeszerkezet és előtétrendszer hullámos áramú járműmotorhoz A találmány kefeszerkezetre és előtétrendszerre vonatkozik hullámos áramú járműmotorhoz, kefetartókban elrendezett, nyomószervekkel terhelt szénkefékkel, amely váltakozóáramú hálózatiról egyenirányítókon át van táplálva és lemezeit, aktív állárészvasat tartalmaz. Egyenáramú motoroknak váltakozóáramú hálózatból egyenirányítókon át való táplálásánál, az egyenirányítók kimeneti feszültségének oly "időibeli lefolyása van, amely még elágazóegyenirányítás alkalmazásánál sem marad állandó, hantem egy csúcsérték és a nullaérték között a kettős hálózati frekvencia ütemében váltakozik. Albból a célból, hogy egy normális motort, blokkalakú szénkefékkel vagy villamosan egymással összekötött részekből álló ikerkefékkel, egy ilyen hullámos egyenfeszültséggel zavarmentesen üzemeltethessünk, eddig lényegesen nagyoibbra kellett méretezni és ezáltal nagyobb súlyú, is lett, mirtt egy felhullámmentes egyenfeszültséggel táplált megfelelő teljesítményű motor. Ilyen túlméretezés azonban nem teszi lehetővé, hogy kielégítően nagy teljesítményű motorokat alkalmazzunk egyenirányítás haijtójárművekben a korlátozott súly- és helyviszonyok következtében. Ezért már megkísérelték, hogy a feszültség hullámosságát simítőfojtótekercsnek az egyenirányító és a motor közé való közbeiktatásával csökkentsék. Ha ennél oly messzemenő simítást 10 15 20 25 20 kellene elérni, hogy normális egyenáramú jármű motorokat használhassunk, oly nagyméretű és súlyú fojtótekercseket kapnánk, amelyek gazdaságos egyenirányítás járművek létesítését kérdésessé tennék. Ezért eddig tökéletlenebb simítással és ennek folytán rosszabb kammutálással kellett beérni. Ez a meglevő járműveknél, amelyek hullámos áramú motorokkal vannak ellátva, gyakori üzemzavarokhoz és nagy karibantartási költségeklhez vezet. Ezenfelül az ily motorok élettartama csekély. Azok a gazdía^ sági károk, amelyek a motor meghibásodások folytán járcnűállásokat okoznak, jelentékenyek. E korlátozások ellenére az ismert hullámos áramú motoroknál a simítófojtótekercseknek még mindig .akkora méreteik maradtak meg, amelyek egy jármű villamos felszereléseinek helyszükségletére, súlyára és költségeire kedvezőtlen kihatással vannak. Továbbá a simítófojtótekercsek a jármű primer áramának oly eltorzulását idézik elő, miáltal a tápláló hálózatra és a szomszédos távjelzőberendezésekre káros visszahatások keletkeznek. Végül a jármű villamos hatásfokát az eltorzított primer áramoknak járműtranszformátorban okozott veszteségei rosszabbítják. Már azt is megkísérelték, hogy a feszültséghullámosság zavaró befolyását azáltal küszöböljék ki, hogy a motort ohmos sönttel teljesen áthidalják. Ha ilyen módon kifogástalan kommu-153560