153319. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizes műgyantaoldatok előállítására
3 153319 4 V zációs és fcikeményedési (térhálósadási)- feltételeitől függ. A melamingyanták, mint a legértékesebb aiminoplasztgyamták optimálisan a gyengén savas tartománytól a semleges pH tartományig keményednek ki, amelyben azonban a rezolok gyakorlatilag nem reagálnak, míg a rezoltípusú ifenolgyanták mind az előkondenzátum előállítására, mind a kibeményedésre (térhálósodásra) alkalikus pH értéket kívánnak meg, amihez a tapasztalat szerint lényegesen nagyobb mennyiségű alkalikus kondenzációs anyag szükséges, mint az aminoplaszt előkondanzátuimok előállításálhoz. Ezek az ellentétes térhálósítási feltételek magyarázzak meg az aminoplaszt és fenol kevert gyantáknak • a szokásos feltételek . között optimális kikeményítési nehézségeit, vagyis annaik elérését, hogy a kevert' gyantafilmekkel előállított felületek ne legyenek repedésre hajlamosak és forrásban levő vízzel, gőzzel, oldószerekkel, savaikkal és lúgokkal, valamint az 'időjárás hatásTaival szemben ellenállók legyenek. Amennyiben a fenol-rezol-gyanta kondenzálását vizes fázisában igen előre, hajtjuk, hogy a későbbi kifceményedés egy részét eleve1 lecsöklkentsüik, legtöbbször az oldhatiatlansága következtében a fenolgyanta kicsapódik, ami csak az alkáliatartalom .növelésével, Vagy az oldószerek pl. etanol hozzáadásával szorítható viszsza. Mindkét tehetőség olyan tulajdonságokat eredményez a fenolgyantában, amelyeket a további feldolgozásra és az alkalmazási., céljára való tekintettel csak ritkán tűrhetünk meg. A kevert fenolgyamta alkalikus kondenzációs anyagtartalma minden esetben a kikeményített műgyantának vízzel szemben tanúsított csökkentett ellenállásához (duzzadás és hólyagosom dás) és jelentősen nagyobb vízfelvételhez vezet, mint a tisztán melamingyantáknál. Mindeddig ismeretlen volt az aminoplaszt-gyanták és fenol-rezol-ngyanták keverékéníek olyan módon történő előállítása, amely lehetővé teszi a pl. papír vagy szövet hordozószalagok impregnálását, szárítását és az ily módon nyert — előnyösen a különböző szerkezeti anyagok felületi bevonására alkalmazható — filmanyagoknak olyan feltételek mellett történő további feldolgozását, mint amilyenek a melamin és fenolgyantafilmek esetén már ismeretetek és a szokásois vagy akár enyhébb sajtolási feltételek mellett dekoratív vagy műszaki felületek nyerését, -amelyek — anélkül, hogy azok döntő hátrányait tartalmaznák — az aminoplaszt (előnyöisen melamin-) és fenolgyanták alábbi jó tulajdonságait egyesítik: nagy keménység és kopásállóság, színfelenség (víztiisztaság), illetve csekély önszíneződós, nagy fényállóság, nagy rugalmasság, a repedési hajlam hiánya, a túlkeményedés, Vagy öregedés esetén, ellenállóképesség hideg és forrásban levő vízzel, gőzzel, oldószerekkel, híg savakkal és alkalikus oldatokkal szemben, kis vízfelvevőképesség, nagy időiárásállóság. Ilyenképpen a találmánynak az a feladata, hogy fenol- ós melaminkondenzációs termékekből olyan bevert gyantákat állítson elő, amelyek a fenti előnyökkel rendelkeznék. A találmány 5' értelmiében ez azáltal válik lehetővé, hogy a) a fenol-formaldehid gyantát báriumhidroxiddal, mint katalizátorral oly módon kondenzáljuk, hogy a fenolikus nyersanyag minden egyes reakcióképes helyére 0,35—0,75 mól form-10 aldehidet és a fenolikus nyersanyag minden egyes móljára 0,01—0,2 mól báriumhidroxidot adunk. b) aminoplaszt műgyantaként tiszta melaimingyantát vagy olyan. gyantát használunk, aimely-15 nél a melaimint 20 mól%-ig más aminopiasztképző anyag helyettesíti és amelynél minden reakcióképes aminoicsoportra 0,5—1,0 mól •formaldehidet alkalmazunk, c) az egyes fent említett előkondenzált gyan-20 tákat egymással bensőségesen oly módon keverjük össze, hogy a fenolikus nyersanyag mólaránya a melaminhoz, illetőleg annak egyéb aminoplaszitképző keverékéhez 1:3 és 3:1 arányok között legyen és . 25 d) a báriumhidroxiidot az egyes gyantatf éleségek összekeverése előtt vagy után olyan sav hozzáadásával, amely Ba"+ -ionokklal 4 pH felett nehezen oldódó sókat alkot, a rendszeriben oldhatatlan alakzatba hozzuk és emellett egyide-30 jűleg a pH értékét 5—7 közé állítjuk be. Megállapítottuk, hogy az ennél az eljárásnál képződő nehezen oldódó, illetőleg oldhatatlan báriumvegyületek a kevert gyantaoldatból mintegy 45% szilárd testtiartaiom feletti koncentrá-35 ciónál nem csapódnak ki, feltehetően azért, mert a gyantaoldat védőkolloidként hat. Saivnak a báriumihidroxid semlegesítése érdekében történő hozzáadásánál a semlegesítési pontot már elérjük, ha az elméletileg szüksé-40 ges sarvmennyislóg mintegy 90%-át hozzáadjuk. Az elméletileg szükséges teljes saivmennyiség hazzáadása után kb. 6,5 pH »érték áll be, valószínűleg a báriumformiátból felszabaduló hangyasav következtében, amely báriumformiát a 45 Canmizzaro-féle reakció révén a formaldehidből a fenolgyanta kondenzációja közben keletkezett — vagy pedig fokozott aciditású fenol-formaldéhid kondenzátumok képződése következtében. 50 Különösen előnyös végtermiéket nyerhetünk, ha fenolikus nyersanyagként, kristályfenolt, illetőleg m- és p-krezolt 4,4'-fdioxi-difenilpropánnal keverve alkalmazunk. Más fenolikus nyersanyag gok, mint pl. 4-tercier-butilfenol és ennek a 55 fent említett vegyületekkel alkotott keverékei is megfelelnek. A találmány szerinti eljárást azonban elvileg minden olyan fenolikus nyersanyaggal Végre lehet hajtani, amely a szokványos rezolgyanták előállítására alkalmas. 60 A melamin egyrésze .más ismert aminaplasztképzővel helyettesíthető. Erre a célra különösen bevált a thiokanbaimid. A találmány szerint előállított kevert gyantákból vékony nátronoellulózpapír impregnálásá-55 val fa és falemez anyagok összeenyvezésére 2 /
