153291. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2-oxo-1,3-diazacikloalkán-vegyületek előállítására

V A nitrálás egy további előnyös módszere az R helyén.! hidrogénatomot tartalmazó vegyületek előállítása esetén abból áll, hogy egy, a (III) általános képletnek megfelelő vegyületet, amelyben R hidrogénatomot képvisel, füstölgő 5 salétromsavval, pl. 96%-os salétromsavval reagáltatunk, előnyösen szobaihőfokon, tömény kénsav jelenlétében, majd a kapott 3-nitro-vegyületet valamely savas hidrolizáló szerrel kezeljük. ' 10 A 3-helyzetű nitrocsoport ilyen 'hidrolízisét előnyösen a kijndulóanyag híg savval, előnyösen ásványi savval, -mint hígított kénsavval, célszerűen felemelt hőmérsékleten, előnyösen 50 és 150 C° között, pl. a hiidrolizálószer forr- 15 pontjának megfelelő hőfokon folytathatjuk le. A kívánt terméket önmagukban ismert módszerekkel, pl. a reakeióelegy vízzel való hígítása vagy "jégre vagy jeges Vízre való öntése útján különíthetjük el a reakcióelegyből. 20 A fenti módon kapott, vegyületekbe a, végtermékek fentebbi meghatározásának megfelelő keretben további helyettesítőket vihetünk be, vagy a jelenlevő helyettesítőket lehasíthatjuk vagy más helyettesítőkké alakíthatjuk át. így 25 különösfen a kapott vegyületekbe, amelyekben R hidrogénatomot képvisel, a fentebbiekben megadott R helyettesítők valamelyikét vihetjük , be. Ez önmagában ismert módon történhet, pl. úgy, hogy oly vegyületek esetében, amelyekben SO az R helyettesítő nem tartalmaz heteroatamot vagy az adott esetben jelenlevő heteroatomot legalább két szénatom választja el a gyűrűben nitrogénatomtól, a kiinduló vegyületet valamely R—OH általános képletű, alkohol reak- £5 cióképes észterével reagáltatjuk. Reakcióképes észterként az erős szervetlen savakkal vagy szerves szulfonsavakkal, elsősorban halogénnidrogénsavakkal, pl. sósavval, brón>- vagy jódhidrogénsavval, továbbá kénsavval, aril- vagy 40 alkánszulfonsavakkal, elsősorban fenil-, mint toluolszulfansavafckal képezett észterek alkalmazhatók. A 3-helyzetben helyettesíteilen 2-~oxo-l,3-diazaóikloalkán~vegyületet kívánt esetben fémsó, pl. alfcálifémsó alakjában alkalmaz- 45 hatjuk, vagy pedig bázisos kondenzálószer, kü- lönösen/ valamely fémsókat képező kondenzálószer, mint alkiáliifémramidok, -hidridek, -szénhidrogén-vegyületek, -hidroxidok, -alkoholátok vagy -karbonátok jelenlétében dolgozhatunk. 50 Az olyan vegyületeket, amelyekben R helyén hidroxilcsoportot vagy szabad vagy helyettesített aminoesoportoit,hordozó metilgyök, különösen, egy hidroximetil- vagy szék.- vagy tercaminoetil-gyök áll, formaldehiddel, adott eset- 55 ben ammónia vagy valamely amin jelenlétében lefolytatott reakció útján állíthatjuk elő. A hidroximie^ilcsopoirt bevezetése formaldehiddel lefolytatott egyszerű reakció útjián történhet; a formaldehidet adott esetben valamely 60 formaldéhi'dképző vegyület, mint triíoximetilén vagy paraformaldéhid alakjában alkalmazhatjuk, a reakciót pedig előnyösen valamely bázisos kondenzálószer, mint alfcálihidiro'xid vagy alkálikarbonát vagy pedig tercier amin. vagy 55 6 .kvaternér ammóniumhidroxid, mint trietilamin vagy benzil-trimetilammóniumhidroxid jelenlétéiben folytathatjuk le. Az aminometilcsoport bevezetése célszerűen Mannich-reafcció útján, pl, formaldehiddel valamely ammóniumsó vagy ammsó alkalmazásával történhet. A formaldehidet ebben az esetben is alkalmazhatjuk valamely formaldehidképző vegyület, mint trioximetilén vagy paraformaldéhid alakjában, adott esetben valamely sav jelenlétében is. A fent említett reakciókat a szokásos módon, hígítószerek, kondenzálószerék és/vagy katalizátorok alkalmazásával vagy enélkül, csökkentett, közönséges vagy felemelt hőmérsékleten, közönséges vagy megnövelt nyomás alatt és/vagy közömbös gázlégkörben folytathatjuk le. Az alkalmazott eljárási körülményektől és ki~ indulóanyagoktól függően a végtermékeket szabad alakban vagy sóik alakjában nyerjük; a sók előállítása szintén a találmány körébe tartozik. A kapott aminők a szokásos módon, szerves vagy szervetlen savakkal, különösen gyógyászati célokra alkalmazható savakkal való reagáltatás útján sókká alakíthatók át. Másrészt a kapott sók a szokásos módon, pl. bázisos szerekkel vagy ioncserélőkkel való kezelés útján szabad vegyületekké alakíthatók. Gyógyászati célokra alkalmazható sók előállításaira alkalmas savaik példáiként a következőket említhetjük: halogénhidrogénsavak, kénsavak, foszforsavak, salétromsav, perklórsav, aliciklusos, aromás vagy heterociklusos karbon- vagy szulfonsavak, mint hangyasav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, almasav, borkősav, citromsav, aszfcorbinsav, maleinsav, hidroximaleinsav, piroszőlősav, fenilecetsav, benzoesav, p-aminobenzoesav, antranilsav, p-hidroxibenzoesav, szalicilsav, p-aminoszälieilsav, embonsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, hidi"oxietánszulfonsav, etilénszíulfonsav, ihalogénbenzolszulfonsavak, toluolszulfonsavak, naftalinszulfonsavak, szulfanilsav, metionin, triptofén, lizin és arginin. Ezeket, valamint az új vegyületek más sóit, pl. pikrátjaiiít a kapott bázisok tisztítására is használhatjuk, oly módon, hogy a bázist sóvá alakítjuk, a sót leválasztjuk, majd a sóból a bázist ismét felszabadítjuk. A szabad bázisok és sóik szoros összefüggései folytán e leírásban mindenütt, ahol szabad savakat említünk, értelemszerűen és célszerűen adott esetben a megfelelő • sók is értendők. A találmány körébe tartozik az eljárás olyan módosított alakja is, amelynek esetében valamely, a fent leírt eljárás bármely szakaszában nyerhető közbenső terméket .alkalmazunk kíindulóanyagként és csupán az eljárás még hátralevő lépéseit folytatjuk le; a találmány kö- -rébe tartoznak; továbbá az eljárás olyan módosított alakjai is, amelyeknél a kiindulóanyagofcat az adott reakciói eltétetek között képezzük vagy sóik alakjában alkalmazzuk, ugyancsak a találmány körébe tartozik a kiindulóanyagként szereplő új vegyületek előállítása is. 3