153285. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés egyenfeszültségnek szabályozott szinuszos váltófeszültséggé történő átalakításához

3 153285 4 val érik el, amikoris a transzduktor öntelítős üzemét a munkatekercsekkel sorbakötött diódák biztosítják. A transzformátor szekunder teker­csének feszültség polaritása valamilyen kivá­lasztott félperiódusban az egyik diódaágon ne­gatív, a másikon pozitív. A negatív polaritása ágon folyó áram nagysága a negatív polaritása ágba iktatott munkatekercs vasmagjának telítő­déséig elhanyagolható, majd a terheléstől függő mértékben hirtelenül megnövekszik. Ez a mun­katekercs ekkor fölvette az úgynevezett feszült­ségidő területet. A félperiódus végén a transz­formátor szekunder tekercsének feszültség po­laritása megfordul és most a másik munkate­kercs kezdi fogyasztói feszültségidő területét felvenni. Jóllehet azonban a transzformátor szekunder tekercsén a feszültség polaritása meg­fordult, az előbbi ág diódáján továbbra is veze­tés irányú áram, az úgynevezett utánfolyó áram folyik, amelyet a generátoros jellegű feszültség­idő terület visszaállításáig magának az ágniak munkatekercse kényszerít át a villamos körön. A diódák ugyanis passzív elemek lévén, a kap­csaikon megjelenő eredő feszültség polaritásától függően vezetnek vagy zárnak. Ehhez járul, hogy a gerjesztőkört szabályozástechnikai okok­ból az időállandó csökkentése végett nagymér­tékben (leohmozzák", vagyis a gerjesztőkör ohmos ellenállása többszöröse az induktív ellen­állásnak. Így kényszermágnesezésű állapot áll fenn, úgy hogy a feszültségidő terület vissza­állításában a gerjesztőkör csak kis mértékben vesz részt. Az öntelítős transzduktoros szekun­derköri feszültségszabályozás tehát diódás egyenirányítók esetén megoldottnak tekinthető, de az utánfolyó áramnak levezetése, vagyis a feszültségidő1 terület visszaállításának követel­ménye miatt aktív elemek (tirisztorok), esetén, amikor a zárás és nyitás nem az eredő feszült­ség polaritásától függ, hanem kívülről van a körre kényszerítve, alkalmazására szabályozott szinuszos kimenő feszültséget adó váltóirányí­tók primerkörében mindezideig nem volt mód, jóllehet elvileg teljes értékű megoldást kínál. Az öntelítős transzduktor ugyanis természeténél fogva kifejezetten jó hatásfokú feszültségsza­bályozó elem, amely a primerkörben alkalmazva eleve szabályozott szekunder feszültséget ered­ményez, ha az egyébként nagy teljesítményt biz­tosító tirisztoros váltóirányító primerkörében alkalmazását az utánfolyó áramok levezetésének biztosításával lehetővé tudjuk tenni. A'találmány célja e feladat megoldása, neve­zetesen olyan tirisztoros váltóirányító megalko­tása, amelynél a feszültségszabályozás öntelítős transzduktorral a tirisztorokat tartalmazó pri­mer körben valósítható meg, vagyis, amelynél biztosítva van a transzduktor munkatekercsein át föllépő utánfolyp áramok levezetése. A prob­léma lényegében a feszültségidő terület vissza­állításának problémája. Erre ugyanis a gerjesz­tőkörben nincs mód a kényszermágnesezési ál­lapot miatt, ami azt jelenti, hogy váltóáram szempontjából a gerjesztőkör meg van szakítva. De nincs mód a munkatekercsekkel sorbakötött tirisztorokon át sem, mert ezek — mint emlí­tettük — kényszermegszakítással dolgoznak, a feszültségidő terület visszaállítására tehát nem biztosítanak áramutat. A találmány alapja 5 éppen az a felismerés, hogy a szokásos lehető­ségek hiányának ellenére még akkor is van mód az utánfolyó áramok levezetésére, ha a transzduktor munkatekercseit a tirisztorokkal kötjük sorba (ami a jó primerköri feszültség-10 szabályozás alapföltétele), de a munkatekercsek és a tirisztorok között az ágakat feszültség idő­terület visszaállító kondenzátoron át egymással összekötjük. A találmány szerinti kapcsolási el­rendezésnek tehát önmagában ismert módon 15 transzformátora és ennek primer körében el­rendezett, tirisztorokkal rendelkező váltóirányí­tója van. A találmány maga abban van, hogy a transzformátor primer körében öntelítős mág­neses erősítőből álló feszültségszabályozót alkal-20 mázunk, amelynek munkatekercsei a váltóirá­nyító tirisztoraival vannak sorbakötve, ugyan­ekkor a váltóirányító tirisztoros ágait a tirisz­torok és a munkatekercsek között feszültségidő­terület visszaálló kondenzátorral hidaljuk át. 25 Belátható, hogy a találmány szerinti kapcso­elrendezés a fentiekben vázolt feladatot meg­oldja és ezzel a kimenő feszültség alakjával, a szabályozással és a hatásfokkal kapcsolatos ösz-30 szes követelményeket maradéktalanul kielégíti. Nevezetesen a mágneses erősítő a primer körbe van iktatva, a szekunder körben tehát már sza­bályozott feszültség lép föl, mert a transzfor­mátor erősen változó tápfeszültség mellett is 35 közel állandó középértékű váltakozó feszültsé­get kap. Ebből következik, hogy egyrészt a transzformátort nem kell a tápfeszültség vál­tozásának mértékében túlméretezni, másrészt esetleges szekunderköri feszültségátkapcsolások 40 viszonylag egyszerűen hajthatók végre. A tirisz­torok biztosítják a mágneses erősítők öntelítő üezmét, tehát egyrészt biztosítva van a primer­köri feszültségszabályozás, másrészt kicsiny a gerjesztési teljesítmény szükséglet. Mindezt pe-45 dig az teszi lehetővé, hogy a váltóirányítóba iktatott feszültségidő terület visszaállító kon­denzátor gondoskodik az utánfolyó áramok le­vezetéséről. Mindennek eredményeként a talál­mány szerinti kapcsolási elrendezés tág határok 50 között a teljes szabályozási tartományban igen jó (80% feletti) hatásfokkal szabályozott szinu­szos feszültséget szolgáltat. Ez azt jelenti, hogy akkor is állandó nagyságú váltakozó feszültsé­get szolgáltat, ha a tápfeszültség nagysága erő-55 sen változik. Meghatározott túlterhelési szint fö­lött rövidzárlatig pedig —- a továbbiakban le­írt, kapcsolási elrendezésbeli, kiviteli alak ered­ményeképpen — igen meredek feszültséglesza­bályozást biztosíthat. 60 A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetetjük, ahol a találmány szerinti kapcso­lási elrendezés néhány példakénti kiviteli alak­ját tüntettük föl. Nevezetesen: Az 1. ábra az egyik példakénti kiviteli alak 65 kapcsolási vázlata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom