153285. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés egyenfeszültségnek szabályozott szinuszos váltófeszültséggé történő átalakításához
153285 A 2. ábra más példakénti kiviteli alak kapcsolási vázlata. A 3. és 4. ábra egy-egy további példakénti kiviteli alak részletének kapcsolási vázlata. A rajzon azonos hivatkozási számok hasonló részleteket jelölnek. Az 1. ábrán látható kapcsolási .elrendezés 22 transzformátor primerköri és szekunderköri kapcsolási részre bontja. A kapcsolási elrendezés primer körében 23a és 23b tirisztorokból, vallamint 27 oltókondenzátorból és 26 oltóinduktívitásból alkotott váltóirányító rész, továbbá 28a és 38b visszatápláló diódák vannak. A váltóirányító egyen 20 áramforrás 20a kapcsához csatlakozik, 27a és 27b kapcsok, valamint a 22 transzformátor 22a primer tekercsének 43a és 43b végpontjai közé kisértékű 41a és 41b szétválasztó induktivitások és a találmány értelmében 40 mágneses erősítő 40^t és 40b munkatekercsei vannak beiktatva és ez a két ág ugyancsak a találmány értelmében a 42a, 42b pontok között feszültségidő terület visszaállító 42 kondenzátorral van áthidalva. A kapcsolási elrendezés primer köréhez tartozik a 20 áramforrásra kapcsolt 23a és 23b tirisztorok vezérlésére szolgáló 33 vezérlő egység, valamint a 40 magnesies erősítő< 40c vezérlőtekercsét tápláló 32 szabályozó egység is. A kapcsolási elrendezés szekunder körében a 22 transzformátor 22b szekunder tekercse 30 szinuszosító négypóluson keresztül 21 kimenet 21a és 21b kapcsaihoz csatlakozik, amelyek között 31 terhelési impedancia van. Az 1. ábrán látható kapcsolási erendezés szerinti áramkör működése a következő: A 33 vezérlő egység 33a, 33b és 33c, 33d kimenetei a 23a és 23b tirisztorok periodikus „gyújtását" ellenütemben végzik. A 27 oltókondenzátor, a 26 oltó-induktivitás, továbbá a 28a és 28b visszatápláló diódák segítségével az újonnan „begyújtó" tirisztor a korábban vezető , tirisztort kioltja. Az önmagában ismert tirisztoros váltóirányító rész és a hozzátartozó kimenő 22 transzformátor közé iktatott ontelítős 40 mágneses erősítő 40a és 40b munkatekercsei által a munka ütem alatt felvett feszültségidő területet a szünetütem alatt nem a kényszerkioltott tirisztoron keresztül, hanem az erre a célra beiktatott 42 kondenzátoron átvezetett utánfolyó áram állítja vissza. A tirisztoros váltóirányítóban és az öntelítésű 40 mágneses erősítőben lejátszódó folyamatokat a 41 á és 41b szétválasztó induktivitások választják szét. Az esetleges szekunder terhelőköri meddőáramoknak a 20 áramforrása való visszavezetésére a találmány értelmében külön erre a célra alkalmazott 45a és 45b diódák szolgálnak. A 22 transzformátor 22b szekunder tekercsén négyszögletes alakú váltakozó feszültség jelenik meg. A 40 mágneses erősítő gerjesztésének változtatásával az egyes négyszögletes alakú feszültség félhullámok közötti szünet növelhető vagy csökkenthető a négyszög alak szélességének egyidejű ellentétes értelmű változtatásával (állandó periódus). A 30 szinuszosító négypólus után a 21 kimenetnek 21a és 21b kapcsai között már szinuszos alakú feszültséget kapunk, mely-5 nek nagysága (amplitúdója) nem csak a 20 áramforrás tápfeszültségétől, hanem a 40 mágneses erősítő gerjesztésétől is függ. A 40 mágneses erősítő gerjesztését a 40d előfeszítő tekercs és a 40c vezérlőtekercs eredő 10 gerjesztése adja. A 2. ábrán a 41a és 41b szétválasztó induktivitások elhagyásával, valamint a 27 oltókondenzátor és 42 kondenzátor összevonásával, de a fizikai fofyamat megtartásával egyszerűsített 15 kapcsolást tüntettük fel. A 3. ábrán látható a gerjesztőkör 32 szabályozó egysége. A 40 mágneses erősítő 40c vezérlő gerjesztő tekercse ellenállásokból és Zener-diódákból álló 20 híd 32a és 32b kimeneti pontjairól kapja feszültségét. A híd, amely 57a és 57b lineáris ellenállásokból és 59a és 59b nem lineáris Zénerdiódákból, valamint ezekkel sorbakötött 58a és 58b ellenállásokból van kialakítva és amelyet 25 a 20 áramforrás táplál, 32a és 32b kimenetén növekvő bemenő feszültséghez csökkenő kimenő egyenfeszültséget szolgáltat. A 21 kimenet 21a és 21b kapcsiról visszavezetett szinuszos váltakozó feszültség 50 transz-1:0 formátor 50a primer tekercsére jut. Az 50b szekunder tekercs feszültségét egyrészt közvetlenül!, másrészt fázistoló hídon keresztül egyenirányítjuk. A közvetlen egyenirányítást 53a és 53d diódák végzik. A fázistoló híd 51a és 51b 35 ellenállásokból, valamint 52a és 52b kondenzátorokból van fölépítve. A fázistoló kimenő feszültségét 53b és 53c diódák egyenirányítják. Az egyenirányított feszültségeket közös 32a és 50c kimeneti pontokra vezetjük, amelyek között 40 annak következtében kis hullámosságú egyenfeszültség lép fel. Ezt a feszültséget 54 Zenerdióda feszültségével csökkentve többfokozatú 55a és 55b tranzisztor kaszkád bemenetére vezetjük. Az 55a tranzisztor kollektora 32b és 45 emittere a 32a kimeneti pontokhoz csatlakozik. A vezérelt tranzisztor kaszkád feladata a 32a és 32b kimenetű hídkapcsolás vezérlő gerjeszrtési áramát korrigálni úgy, hogy ez a 21 kimeneten a 31 terheléstől és a '20 tápfeszültség vál-50 tozásától függetlenül állandó nagyságú szinuszfeszültséget biztosítson. A 4. ábrán látható a 23a és 23b tirisztorok vezérlésére szolgáló 33 vezérlő _ egység egyik példakénti kiviteli alakja. 61a és 61b tranziszto-55 rok koilektorkörébe 80 transzformátor 60a primer tekercse, báziskörébe pedig a 60b tekercs van iktatva. 62 és 63 ellenállások a bázisköri ellenállást illetve az indítás feltételeit biztosító kört képeznek. A 60 transzformátoron a teker-60 esek a 60e tekercset kivéve a vasmag teljes csomagvastagságát átölelik. A 60é tekercs a vasmagnak csak egy részét öleli át. Ennek 65 elektronikus kapcsolóval történő rövidzárása esetén a kapcsolás által elő-65 állított vezérlőfrekvencia fl-ről f2-re ugrik fel1 . 3
