153244. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új N'-helyettesített N-arilszulfonil-karbamidok előállítására
153244 -il-guanidint részleges hidrolízis útján adott esetben a megfelelő karbamidszárrnazékfcá alakítjuk át. A találmány szerinti eljárásban kiindulóanyagként felhasználásra kerülő triciklo[4.3.1.1- 5 s^undekán-S-amin szintén új vegyület, amelyet asz ismert trieiklo{4.3.1.13 -^undefcán-3-karbonsavból ikiirnd: ulva, e sav amidján és a triciklo[é.S.l.l^^un'dec-S^il-izaciianáton keresztül, az 1. példában leírt eljárással állíthatunk elő. 10 A (III) általános képletű karfoaminsavak reakcióképes funkcionális származékaiként pl. e savak rövidszénláneú jalkilészterei, különösen metil- és etilészterei, továbbá amidjai, N-metil-amidjai, N,N-dimetíLaimÍdjai és N-acetilamidjai, 15 vagyis az R2" meghatározásának megfelelően •helyettesített N-arilszulfonil-karbarnidok, N-arilszulfonil-N'-metil-kíaribamidok, N-arilszulfonil-N'jN'-dimietil-karbamidok, N-arilszulfonil-N'~alkanoü-karbamidok, N-arilszulf'Onil-N'-benzoil- 20 -karhamidok és N,N'-bisz^arilszulfonil-kar:baímidofc jöhetnek tekintetbe. A (III) általános képletű karbaminsavak további reakcióképes funkcionális származékaiként még a nitrilek, tehát az N-arilszulfonil^ciánaimidiok említhetők, ame- 25 lyek a triciklo[4,3,l,l3-8 ]'undekán-3^aminnal reagáltatva először a fent említett guanidinefcet adják közbenső termékként, továbbá a halpgenidek, különösen a kloridok olyan esetekben, amikor R2 " nem aminoicsoportot, rövidszénláncú 30 alkanoilamino- vagy alkoxikarbonilamino-csoportot képvisel. A fent említett reakciók pl. a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerekben, pl. éterben, dioxánhan, benzolban, klórbenzolban, 35 toluolfaan, xilolban, béta-metoxietanolban vagy butanolban, melegítés közben folytathatók le. Izöcianátokkal, karbaminsavészterekkel vagy karbamidokkal a reakciót oldó-, ill. hígítószer alkalmazása nélkül is lefolytathatjuk. A reak- 40 ció lefolytatásához kondenzálászerre általában nincsen szükség; kívánt esetben azonban alkalmazhatunk kondenzálószerként pl. alkálialkohoíotákat. Az izocianátakkal lefolytatott reakció esetében további •kondenzálószerként szerves 45 tercier bázisok is^álkalmazhatók; az izocianátokat azonban tercier szerves házisokkal képezett addíciós termékeik alakjában is felhasználhatjuk e reakciók lefolytatásához. Karbaminsávkloridókka] való reagáltatás ese- 50 tán kondenzálószerklént pl. ugyancsak szerves tercier bázisok, mint piridin, trietilamin vagy tributilamin alkalmazhatók. Karbaminsavnitrilekkel (N-arilszulfonil-ciánamidokkal) lefolytatásra kerülő<»reakciók esetében kondenzálószer- 55 •ként pl. sósav használható; eljárhatunk azonban oly módon is, hogy a szabad triciklo[4.3.1.13 -8 ]'undeMn-3-amin helyett e vegyület valamely sóját, főként hidrpkloridját használjuk fel a reakció lefolytatására. 60 Amennyiben reakciótermékként oly vegyületeket kapunk, amelyekben R2 ', ill. R2" helyén nitrocsoport áll, kívánt esetben e nitr ©csoportot Raney-nikkel vagy .aktwszenies palládium jelenlétében lefolytatott katalitikus hidrögénezés 35 vagy más redukálási módszer segítségével alakíthatjuk át aminoesoporttá; a katalitikus hidrogénezést szerves oldószerben, mint dimetilformamidhan, dioxánfoan vagy etilacetátban folytathatjuk le. Az (I) általános képletű vegyületekben R2 helyén pl. hidrogén, klór, fluor, bróm, metil-, etil-, propil-, izopropil-, vinil-, allil-;, metoxi-, etoxi-, n-propoxi-, izopropoxi-, acetil-, vagy metiltio-csoport vagy pedig aminocsoport foglalhat helyet. A (II) és (III) képleteknek megfelelő kiindulóanyagokban, valamint az említett kondenzációs reakció útján kapott közbenső termékekben R:>/ nitrocsoport, ill. R2" formaniido^, aoetamido-, metoxikarbonuamino-,, etoxikarfoonilamino- vagy nitrocsoport is lehet. A találmány szerinti eljiárással előállítható új vegyületek szabad állapotban vagy sóik, pl. ammónium- vagy alkáiisóik, farmakológiailag elfogadható szerves bázisokkal képezett sóik alakjában, vagy pedig sóképzésre alkalmas* anyagok, pl. alkálikarbonátofc vagy alkálihidrogénkarbonátok jelenlétében ' alkalmazhatók orális antidiabetikumokként, emberek diabetes mellitus megbetegedésének gyógykezelésére; e szerek orális beadása a szokásos adagolási egységekben kiszerelt alakban történhet. A találmány szerinti új hatóanyagok célszerűen orálisan kerülnek beadásra!. A napi adagok felnőtt személyek esetében 25,0 és 600 mg között lehetnek. A beadásra alkalmas adagolási egységek, pl. drazsék vagy tabletták előnyösen 50—500 mg mennyiségben tartalmazhatják a találmány szerinti hatóanyagokat; az ilyen készítmények 20—80% mennyiségi arányban tartalmazhat ják az (I) általános képletnek megfelelő vegyületeket. Az ilyen szilárd adagolási egységek előállítása céljából a hatóanyagot pl. valamely szilárd poralakú vivőanyaggal, (mint láktózzal, szacharózzal, szorhittal, mannittal, valamely keményítő-féleséggel, mint burgonyakeményítővel, tengerikeményítővel vagy amilopektinnel kombináljuk; felhasználhatók továbbá ilyen száraz poralakú vivőanyagként laminária-por vagy citrus-gyümölcsök levének, ül. velejének porítása útján • kapott porialakú készítmény, valamint oellulőzszármazékök vagy zselatin is, adott esetben. simítószerek, mint magnézium- vagy kalcifum-sztearát vagy. polietilénglifcolok (Carbowaxok) megfelelő molekula>súlyú fajtái is adhatók a tabletták, ill. drazsémagok anyagához. A drazsémagokat azután pl. tömény cukoroldatokkal vonhatjuk be, amelyek még pl. arabmézgát, talkumot és/vagy titándioxidot is tartalmazhatnak; be vonószerként .alkalmazhatók továbbá illékony szerves oldósze-rekben vagy oldószerelegyekben oldott lakk-^féleségek is. Az Ilyen bevonóanyagokhoz színezékek is adhatók, pl. ' a különböző hatóányag-adagok jelzése céljából. A találmány szerinti új vegyületek előállítási módját közelebbről az alábbi példák szemlélte-, tik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány szerinti eljárás lehetséges kiviteli módjai egy-2
