153233. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új tiazolo(5,4-d)tiazolok előállítására

153233 juk a reakcióképes észterrel. Reakcióképes észterek lehetnek például az erős szervetlen vagy szerves savakkal, célszerűen halogén-hidrogén.savakkal, .mint klór-, bróm- vagy jód-hidrogénsavval, kénsawal vagy aril-szulfonsavakkal, 5 mint benzol-, p-bróim-benzol- vagy toluol-szulíonsawal képezett észterek. Az f) eljárási mód esetében a közbenső vegyületként keletkező dihidro-tiazolo(5,4-d)tiazól .tiazolö(5,4-d)í

tiazollá dehidrogéneződik. Funkció- 1° nális oxo-származékokkiént pl. acetálok, oximok, hidrátok vagy aeilátofc jönnek számításiba. A reakciót célszerű magasabb hőmérsékleten és adott esetben oldószer, pl. jégecet vagy dimetil-formamid jelenlétében lefolytatni, 15 A g) eljárási mód segítségével pl. olyan vegyületeket lelhet nyerni, amelyekben a két amino-alfcoxi-csoport nem azonos. A kapott vegyületékbe a végtermékek1

kívánt összetételéniök megfelelően ismert módszerekkel 20 további szubsztituensek vihetők be. Így például olyan vegyületekben, amelyek legalább egy hidrogénatomot tartalmazó amino-csoportokkal rendelkeznek, az aimino-csoportoklba alkil-gyököket lehet bevinni. Ez például úgy történhet, 25 hogy egy megfelelő alkohol reakcióképes észterével reagáltatjuk a vegyületet, vagy pedig reduktív alkilezésnek vetjük alá, vagyis egy megfelelő oxo-vegyülettel reagáltatjuk és ezt követően redukáljuk. 'Reakcióképes észterként ^0 elsősorban a fentebb említett vegyületek jönnek számításba. Redukálószerként elsősorban katalitikusan aktivált hidrogént vagy di-könynyűfém-hidrideket, így nátóum-bór-hidridet használhatunk. 35 Az említett reakciók a szokásos módon játszódnak le, célszerűen oldószerek és/vagy hígítószereik jelenlétében, kondenzálószerek jelenlétében vagy távollétében, mély, szokásos vagy magas hőmérsékleten, nyitott vagy zárt edény- 40 ben nyomás alatt. Az eljárás körülményeitől ós a kiindulási anyagoktól függően a végtermékeket szabad alakban vagy pedig sóik alakjában kapjuk, amelyekre a találmány oltalmi köre szintén 45 kiterjed. A végtermékek sóit önmagában ismert módon, pl. lúgokkal vagy ioncserélőkkel alakíthaitjuk át a szabad bázisokká. Az utóbbiakból szerves vagy szervetlen savakkal, különösen olyanokkal, amelyek alkalmasak gyó- 50 gyászatilag felhasználható sók képzésére, sókat nyerünk. Ilyen savak példáiként .az alábbiakat említjük meg: halogén-hldrogensavak, kénsavak, foszf ársavak, salétromsav, perklórsav, alifás, aliciklusos, aromás vagy heterociklusos 55 karbon- vagy szulfonsavak, így hangyasav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, almasav, bórkősav, citromsav, aszkorbinsav, maleinsav, hidroxi-maleinsav vagy piroszőlősav; fenil^ecetsav, benzoesav, p-aminc~ben- 60 zoesav, antranilsav, p-hidroxi-benzoesav, szalicilsav vagy p-amino-szialicilsav, embonsav, metán^szulfonsav, etán-szulfonsav, hidroxi-etán-szulfonsav, etilén-szulfonsav; halogén-benzol-szulfohsav, toluol-szulfonsav, naftalin-szulfon- gs savak vagy szulfanilsav; metionin, triptofán, lizin vagy arginiin. A találmány szerinti új vegyületeknek ezek a sói vagy egyéb sói, így pl. a piikrátjai a karpott szabad bázisok tisztítására is szolgálhatnak, amennyiben a szabad bázisokat sókká alakítjuk, azokat elkülönítjük és. a sókból a bázisokat ismét szabaddá tesszük. Annak következtében, hogy az új vegyületek szabad alakja és sói között szoros összefüggés áll fenn, a leírásban említett szabad bázisok alatt adott esetbem értelem és célszerűen a megfelelő sókat is érteni kell. A találmány az eljárásnak azokra a kiviteli alakjaira is vonatkozik, amikor az eljárás valamelyik lépésében közbenső termékként nyerhető vegyületből indulunk ki és a hiányzó eljárási' lépéseket lefolytatjuk, vagy amikor a kiindulási vegyületeket a reafcci ófeltét eleknek megfelelően alakítjuk ki, vagy amikor a reakciókompanensek adott esetben sóikként vannak jelen. A találmány szerinti új vegyületek előállítására szolgáló reakciókhoz előnyösen olyan kiindulási anyagokat használunk, »melyek a fentebb említett előnyös vegyületeket adják. A kiindulási vegyületek ismertek vagy pedig önmagukban ismert módszerekkel állíthatók elő. A 2,5-biszH(aminoMalkoxi-fenil)-tiazolo{5,4-d)tiazoloik előállításaikor kapott új közbenső vegyületek szintén a , találmány oltalmi körébe tartoznak. Ilyen vegyület példájaként elsősorban a VI általános képletű — ahol Ph, Ph', alk és R jelentése a fenti — vegyületeket említjük meg, amelyek újak, és szintén rendelkeznek parazitaölő, mikrobaölő, valamint koleszterin^szintet csökkentő hatással. Ezek az új vegyületek szintén önmagukban ismert módszerekkel állíthatók elő. Egy előnyös foganatosítási mód szerint például úgy járhatunk el, hogy egy VII általános képletű — ahol Ph és Ph' jelentése a fenti és X amino-alkoxi-csoporttá átalakítható gyököt jelent — vegyületben az X gyököt például a fent leírt módszerekkel amino-^alkoxi-csoporttá alakítjuk. Azok a vegyületek, amelyek egy vagy több aszimetrikus szénatomot tartalmaznak, például az alk ós/vagy alk' alMLén-gyökökben, nacemátkeverókek, tiszta raoemátok vagy optikai antipódok alakjában lehetnek jelen. A racemát-elegyeik az alkotórészek fizikai-kémiai eltérései alapján ismert módon, például kromatográfiai úton és/vagy frakcionált kristályosítással szétválaszthatok; a sztereoizomer (diasztereoimer) tiszta raoemátókká. A racém kiindulási, ill. végtermékek szintén ismert módszerekkel, például az alábbi módon bonthatók optikai antipódokra: A raeém bázisokat megfelelő inert oldószerben oldva reagáltatjuk egy optikailag aktív savval, majd a kapott sókat például eltérő oldhatóságaik alapján diasztereomerekre választjuk szét, amelyekből az új bázisok antipódjait lúgos anyagok segítségével felszabadíthatjuk. 3