153178. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazo/2,1-b/tiazolok előállítására
/ 153178 i;j 14 szűrjük, 120 súlyrész toluollal mossuk, majd a szüredéket vákuumban bepároljuk. A maradékot 32 súlyrész 2-propanol és 16 súlyrész hexán forrásban levő elegyében oldjuk. Ehhez a forró oldathoz hozzáadjuk 31 súlyrész . oxálsav-dihidrát 40 súlyrész 2-propanollal készített oldatát. 4 C°-ra való lehűtés után a szilárd sót leszűrjük, a szűrőn 2-propanollal mossuk, majd megszárítjuk. Ilyen módon dl-5,6-dihidro-6-feníl-imidazo(2l l-b)tiazol-oxalátot kapunk, 186,8— 187,5 C° olvadásponttal (boml.). A 9. példa szerinti módon járva el, azonban a dl-2-imino-3-(béta-hidroxi-fenetil)-tiazolin-hldrobromidot ekvimolekuláris mennyiségű dl-2-imino-3-[2-hidroxi-2-,(4-fluor-fenil)-etil]-tiazolin-hidrobromiddal helyettesítve, dl-5,6-dihidro-6-(4-fluor-fenil)-imidazo'(2,l-b)tiazol-oxalátot kapunk, 168—173 C° olvadásponttal. 10. példa: 16 súlyrész tionil-kloridhoz 10 C° alatti hő-' mérsékleten, keverés közben 4,5 súlyrész dl-2--(acetil-imino)-3-(béta-hidroxi-3-'bróm-fenetil)-tiazolidinx adunk. A hozzáadás befejezése után 10 15 20 a rendszert 2 órán át keverjük szobahőmérsékleten. Ezután cseppenként hozzáadunk 50 súlyrész ecetsavanhidridet, 15 C° alatti hőmérsékleten. A hozzáadás befejezése után a képződött aoetil-kloridot ledesztilláljuk, majd az elegyet 2 órán át keverjük és forraljuk visszafolyó hűtő alatt. A rea'kció elegyet bepároljuk. A maradékot 100 súlyrész víz és 10 súlyrész sósav elegyében feloldjuk. Az oldatot leszűrjük. A szüredéket ammónium-hidroxid-oldattal meglúgosítjuk, majd toluollal extraháljuk. Az extraktumot nátrium-szulfát fölött szárítjuk, majd bepároljuk. Az olajszerű maradékot acetonban oldjuk, és az oldatba gázhalmazállapotú hidrogén-kloridot vezetünk be. A kicsapódott sót leszűrjük és megszárítjuk. Ilyen módon dl-2,3,5,6-tetrahidro-6-(3-bróm-feníl)-imidazo(2,l-b)ti,azol-hidrokloridot kapunk, 194—195,5 C° olvadásponttal. Ha a 10. példa szerinti módon járunk el, azonban a dl-2-(\acetil-imino)-3-(béta-hidroxl-3--bróm-fenetil)-tiazolidint ekvimolekuláris menynyiségű dl-2-(acetil-imino)-3-(béta-Kidroxi-Ar-etil)-tiazoli(di)nnel helyettesítjük, az alábbi ^táblázatban felsorolt, VI képletű vegyületekhez jutunk: Ar Tetrahidro vagy dihidro Só O. p., C° Tienil Furil C6 H 6 3-N02 -C 6 H 4 3-Cl-C6 H 4 2-Cl-C6 H4 3-N02 -C 6 H 4 4-NO,-C6 H 4 3-Br-C6 H 4 3-Cl-C6 H 4 Tetrahidro Tetrahidro Tetrahidro Tetrahidro Tetrahidro Tetrahidro Dihidro Dihidro Dihidro Dihidro HCl 216—220 (COOH), 176—176,5/ (COOH)2 195,5—196 (COOH)2 183—184 (COOH)2 168-V-171 (COOH)2 157—170 (b (COOH)2 192—195 (COOH), 157—158 (COOH)2 153—155 (COOH)2 155—157 (boml.) 11. példa: 2 súlyrész dl-2-í(acetil-imino)-3-[2-(hidroxi-2- t 45 1 -(2-tienil)-etil]-tiazolinnak 16 súíyrész" tionil-kloriddal és 45 súlyrész kloroformmal készített oldatát egy órán át keverjük és forraljuk visszafolyó hűtő alatt. Lehűtés után a rendszert vízzel extraháljuk. A savas vizes oldatot elkü- 50 lönítjük,. toluollal .mossuk, ammónium-Mdroxid'oldattal meglúgosítjuk és kloroformmal extraháljuk. Az extraktumot magnézium-szulfát fölött szárítjuk és bepároljuk. Az_ olajszerű maradékot 40 súlyrész forró 2-prppanolban oldjuk. 55 Ebhez a meleg oldathoz hozzáadjuk ekvivalens mennyiságű oxálsav-dihidrátnak 2-propanollal készített meleg oldatát. Szobahőmérsékletre hűtés után a kicsapódott oxalátot leszűrjük és vákuumban megszárítjuk. Ilyen módon dl-5,6- 60 ^1 hidiro-6-<2-tienil)-iimidaza(2,l-b)tiazol-oxalátoit kapunk, 192—193 C° olvadásponttal. Ha a 11. példa szerinti módon járunk el, azonban a dl-2-(acetil-i, mino)-3-[2-hidrúxi-2»-(2--tienil)-etil]-tiazolint ekvimolekuláris mennyi- 65 ségű dl-2-(acetil-imino)-3-[(2-furil)-2-j hidroxi-etil)-tiazolinnal, ill. dl-2-(acetil-imino)-3-(béta-hidroxiifenetil)-tiazolinnal helyettesítjük, dl-5,6-dihidro-6-(2-furil)-imidazo{2,l-b)tiazol-oxalátot kapunk, 166—173 C° olvadásponttal •(boml.), ill. dl-5,6-dihidro-6-fenil-imidazo(2,l-b)tiazol-oxalátot kapunk, 185,5 C° olvadásponttal (boml.). 12. példa: 6 súlyrész dl-2-(acetil-imino)-3'-[2-hidroxi-2--(2-tienil)-etil]-üazolin és 80 súlyrész foszfor-oxid-klorid elegyét 2 órán át melegítjük vízfürdőn, J00 C° hőmérsékleten. Lehűlés után a raakcióelegyet vízbe' öntjük. Az egészet meglúgosítjuk ammónium-hidroxid-oldattal és toluollal extraháljuk. Az extraktumot magnéziumszulfát fölött szárítjuk és vákuumban be~ pároljuk. Az olajos maradékot 40 súlyrész forró 2^propanolban oldjuk. Ehhez a meleg oldathoz ekvivalens mennyiségű oxálsav^dihidrátnak 2-propanollal készí-
