153178. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazo/2,1-b/tiazolok előállítására
153178 15 16 tett meleg oldatát adjuk. Szobahőmérsékletre yaló lehűtés után a kicsapódott sót leszűrjük és vákuumban szárítjuk. Ilyen módon dl-5,6^ -dihidro-6*(2=tienirF-}midazo(2,l-b)tiazol-oxalátot kapunk, 193-^194 C olvadásponttal. Ennek a sónak a vizes oldatát meglúgosítjuk ammónium-hidroxictoldattal, majd toluollal extraháltuk. Az extraktumot magnézium-szulfát fölött szárítjuk, majd bepárqjjuk. Az olajos maradékot 12 súlyrész xilolhól átferistályosítjuk. A szilárd anyagot leszűrjük és vákuumban megszárítjuk. Ilyeil módon dl-5,6-dihidro-6-.(2-tiénil)-r -jmidazo(2,i-b)tiazolt kapunk, 58—62 C° olva.dasponttßl. íía a 12. példa szerint járunk el, azonban a d}.-2-<acetil-imino)-3-í^-hidroxi-2-(.2-tienil)-etil]r-tiazolint ekvimolekuláris mennyiségű -dl-2-jtacetil-imino)^3-(bétaTnhidroxi-femetil)-tiazolinnal helyettesítjük, dli-Sje-dibidro-öffenil-imidazpí.2,1-bj-'tiiazoi-'hidrekloridot kapunk, 175—177 C° olvadásponttal. 13. példa: 15 súlyrész dl-2-(aeetil-imHio)-3-(béta-hidroxi-4-fluor^fenetil)--tiiazolidinnek 60 súlyrész száraz kloroformmal készített oldatához keverés köz-10 15 20 25 ben cseppenként hozzáadunk 6.8 súlyrész tionilkloridot 30 C° hőmérsékleten. A hozzáadás befejezése után az egész rendszert egy órán át keverjük 30 C° hőmérsékleten. Ezután cseppekben hozzáadjuk 21,9 súlyrész kálium-karbonátnak 40 súlyrész vízzel készített oldatát szobahőmérsékleten, és a hozzáadás befejezése után a rendszert tovább keverjük egy órán át, szobahőmérsékleten, majd másfél órán át keverjük és forraljuk visszafolyó hűtő alatt. Lehűlés után J.0'0 súlyrész vizet adunk hozzá. A kloroformos réteget elkülönítjük, kálium-karbonát fölött szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. Az olajszerű maradékot feloldjuk 16 súlyrész 2-propanolban. Ehhez az oldathoz előzőleg gázhalmazállapotú hidrogén-kloriddal telített 2-propanolt adunk. A kicsapódott terméket leszűrjük és 2-propanolból átkristályosítjuk. Ilyen módon dl-2,3,5,6--tetrahidro-6-{4-fluor-fenil)-imidazo(2,l-b)tiazol-hidrokloridot kapunk, 249—252 C° olvadásponttal. Ha a 13. példa szerinti módon járunk el, azonban a dl-2-(acetil-imino)-3-(béta-hi.droxi-4--fhior-fenetil)-tiazolidint ekvimolekuláris menynyiségű dl-2-(acetil-imino)-3-(béta-hidroxi-Ar-eiilj-tiazolidinnal hielyetíjesítjük az alábbi táblázatban felsorolt, XVI képletű vegyületekhez jutunk: Ar Só O. C° alfa-Naftil (COOH)2 2-N02 -C 6 H 4 (COOH)2 3-CFs-C6 H4 HCl 2„3,4-triCl-Qíl2 HCl 175—182, 173,5^-175,5 171—174 261,5—264 14. példa: 7,5 súlyrész dl-2-merí kapto-4-benzil-2-imidazolin és 1,15 súlyrész litium-amid 1,60 súlyrész xilollal készített szuszpenzió ját 15 percen át keverjük és forraljuk visszafolyó hűtő alatt. Lehűlés után az elegyet hozzáadjuk 10,4 súlyrész 1,2-dibróm-etánnak 40 súlyrész xilollal készített oldatához. A hozzáadás befejezése után a rendszert 30 percen át keverjük es forraljuk visszafolyó hűtő alatt. Ezután 10 súlyrész piridint adunk hozzá, és az egésszet tovább keverjük és forraljuk visszafolyó hűtő alatt további 30 percen keresztül. Lehűlés után a reakcióelegyhez hozzáadunk 100 súlyrész vizet, majd 20 súlyrész ammónium-<hidroxidot. A vizos réteget elkülönítjük és kloroformmal kétszer extraháljuk. Az egyesített szerves rétegeket magnézium-szulfát fölött szárítjuk és vákuumban bepároljuk. Az olajos maradékot 2-propanolban oldjuk, és ehhez az" oldathoz előzőleg gázhalmaz.állapotú hidrogén-bromiddal telített 2-propanolt adunk. A kicsapódott terméket leszűrjük és vákuumban szárítjuk. Ilyen módon dl-2,3,5,6--tetrahidro-6-benzil-imidazo(2,l-b)tiazol-hidrobromidot kapunk, 200—205,5 C° olvadásponttal. Ha a 14. példa szerinti módon járunk el. azon-40 45' £0 55 60 65 ban a dl-2-merkapto-4-benzil-2-imidazolint ekvimolekuláris mennyiségű dl-2-merlkapto-4(5)-fenil-imidazolin-nal helyettesítjük, dl-2,3,5,6--tetrahidro-6-fenil-imidazo(2,l-b)tiazol-hidrokloridot kapunk, 264—266 C° olvadásponttal. 15. példa: 6 súlyrész dl-2,3,5,6-tetrahidro-6-fenil-imidazo(2,l-b)tiazol-oxalátból a szabad bázist a szokásos módon felszabadítjuk, majd toluollal extraháljuk. Szárítás után a szerves oldatot bepároljuk. Az olajos maradékot 80 súlyrész acetonnal oldjuk, majd az oldatba gázhalmazállapotú hidrogén-kloridot vezetünk. A kicsapódott hidroklorid-sót leszűrjük és megszárítjuk. Ilyen módon dl-2,3,5.6-tetrahidro-6-fenil-imidazo(2,l-b)tiazol-hidrokloridot kapunk, 261,5—264,5 C° olvadásponttal. Ha a 15. példa szerinti ' módon járunk el, azonban ,a hidroklorid-sót e'kvimolekuláris mennyiségű megfelelő savval helyettesítjük, és ezt a megfelelő 6-szubsztituálL-5,6-dihidro-imidazo(2,l-b)tiazollal reagáltatjuk, az alábbi táblázatban felsorolt, XVII képletű vegyületekhez jutunk:
