153105. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keményedő epoxigyantát és térhálósító anyagot tartalmazó előkondenzátumok előállítására

153105 5 általános képletű vegyület szemlélteti, mely képletben z 2—12-ig terjedő egész- vagy tört­szám. Az epoxigyanták olvadás-, illetve lágyu­láspontja 65—150 C° hőmérsékletintervallumban van. Bizonyos felhasználási célokra szobahő- 5 mérsékleten folyékony epoxigyanták, pl. a 3,8— 5,8 epoxi-egyenérték/kg epoxi-tartalmú bisz­fenol A poliglicidiléterei is felhasználhatók. Alkalmazásra kerülhetnek a karbonsavakkal észterezett olyan epoxigyanták is, amelyek sza- io bad epoxi-csoportokat tartalmaznak. Észterező karbonsavként a magasabb zsírsavak főként a száradó olajokból származó telítetlen zsírsavak, mint lenolaj sav, továbbá gyantasavak vagy polikarbonsavak, mint szebacinsav, ftálsav, cit- 15 romsav alkalmazható. Az előkondenzatumok előállításánál a fen­tieken kívül az előbbiekben felsorolt epoxigyan­ták két vagy többkomponensű keverékei is szá­mításba jöhetnek. 20 A találmány szerinti új előkondenzatumok előállításánál a legalább egy primer amino­-csoportot tartalmazó aiminoarilfoszfátként, pl. az (1) általános képletű aminoarilfoszfátot hasz­nálhatjuk fel, mely képletben R azonos vagy 25 különböző árucsoportokat, Rí hidrogént vagy valamely alkilcsoportot, n 1—3-ig terjedő egész számot jelent. Az (1) általános képletű aminoarilfoszfátokra példaképpen a következő vegyületeket soroljuk 30 fel: triszH(4-^aminofenil)-foszfát, 4,4'-diamino­-trifenilfoszfát, 4-tercier butil-4\4''-diamino-tri­metilfoszfát, 3,3'-diamino-3"-N-dimetilamino­-trifenilfoszfát, bisz-(4-aminofenil)-biszfenilil­-tfoszfát, 3-etilamino^4-imetil-4',4"-diamino-tri- 35 fenilfoszfát, bisz-(4Haminofenil)-2-naftilfoszfát. Aminoarilfoszfátokként a (2) általános kép­letű vegyületeket is reakcióba vihetjük, mely képletben R azonos vagy eltérő aril-esoportokat, Z kétértékű, aromás egy- vagy kétgyűrűs gyö- 40 köt, pl. a (2a) általános képletnek megfelelő gyököt, Rx hidrogént vagy alkilcsoportot, m pe­dig 1 vagy 2 egész számot jelent. Ilyen aminoarilfoszfátra példaképpen a (2b) képletű vegyületet említjük. 45 Aminoarilfoszfonátokként továbbá például (3) általános képletű vegyületeket alkalmazhatjuk, amelyben R azonos vagy eltérő árucsoportokat, Rí hidrogént vagy Valamely alkilcsoportot, R2 aril- vagy aralkü-csoportot, n pedig 1 vagy 2 50 egész számot jelent. Ilyen vegyület például a biszj(4-aiminofenil)-benzilfoszfonát. Az (1)—(3) általános képletű, részben új ve­gyületeknek tekinthető aminoarilfoszfátok elő­állítása a G. 144 053/03 (1963. november 25.) sz. 55 svájci szabadalmi bejelentésben van ismertetve. A jelen találmány oltalmi körébe tehát az aminaarilfoszfáto'k, vagy aminoarilfoszfonátok, ill. azok előállítása nem tartozik bele. A jelen találmány szerinti előkondenzatumok 60 előállításánál az (1)—(3) általános képletű ami­noarilfoszfátok, vagy -foszfonátok helyett ezen vegyületek származékait is fel lehet 'használni, amelyekben levő amino-csoportok egy . része reakcióképes vegyületekkel, mint pl. savanhid- «5 6 ridekkel, vagy alkilénoxiddal amino-, imido­vagy N-oxialkil-esoportőkká és hasonló csopor­tokká van átalakítva. Az ilyen származékok fel­használásának azonban feltétlen követelménye az, hogy legalább egy szabad primer amino­-csoportot tartalmazzanak. A származékok elő­állítására ehát csak olyan <1)—(3) általános kép­letű aminoarilfoszfátok, vagy aminoarilfoszfoná­tok alkalmasak, amelyekben, legalább 2, célsze­rűen azonban legalább 3 primer amino-csoport Van. Az aminoarilfoszfátokat általában olyan mennyiségben alkalmazzuk, hogy a poliepoxi vegyület 1-epoxi egyenértékére 0,2—2,0, célsze­rűen 0,75—1,25 reakicióképes aminocsoportban levő, hidrogénatom jusson. Szobahőmérsékleten szilárd poliepoxi vegyü­letek reakiciókomponensként való felhasználása esetén a találmány szerinti előkondenzatumok előállítását általában az epoxigyanta és az ami­noarilfoszfát reakciókomponensek egyszerű összeömlesztésével homogén oldat alakulásáig végezzük, majd az ömledéket pl. 80—120 C° között hőmérséklettartományban hőkezelésnek vetjük alá. A hőkezelést az ömledékhez hozzá­kevert adalékanyagok, mint töltőanyagok és/ vagy pigmentek és/vagy tixotropizáló anyagok jelenlétében is elvégezhetjük. A hőmérséklet és a hőkezelés időtartamának megválasztása töb­bek között a reakciókomponensként alkalmazott epoxigyantától és aminoarilfoszfáttól, azok mo­láris viszonyától, valamint a töltőanyagok je­lenlététől is függ. Hosszantartó vagy igen erős hőbéhatásnál olyan veszély áll fenn, hogy az ömledék közvetlenül a többé meg nem ömfeszt­hető kikeményedett állapotba alakul át. A re­akció időbeli megszakítását szobahőmérsékletre vagy legalábbis 40—50 C° alatti hőmérsékletre történő gyors lehűtéssel végezzük, pl. oly mó­don, hogy az ömledéket vékony rétegben fém­lemezre öntjük ki. A megszilárdult ömledéket végül pl. egy kalapácsos malomban elporítjuk. Az előállított előkondenzatumok tárolhatósága jó, pl. rövidített kísérletben 50 C° hőmérsékleten 1000 tárolási órát bírnak el. Az előkondenzá­tum jó höstabilitása azt is lehetővé teszi, hogy az adalékanyagokat, pl. a pigmenteket és töltő­anyagokat emelt hőmérsékleten utóJagosan is az előkondenzatumba keverhetjük. Különösen jól tárolhatók az olyan előkonden­zatumok, amelyeknek aminoarilfoszfátot vagy aminoarilfoszfonátot tartalamzó komponense a legalább egy primer amino-csoporton kívül leg­alább egy amido- vagy imido-csoportot is tar­talmaz. Szobahőmérsékleten folyékony epoxigyanták felhasználása esetén, amelyek általában a szi­lárd epoxigyantáknál reakcióképesebbek, külö­nösen gondosan kell ügyelni arra, hogy a kon­denzáció ne menjen át nem ömleszthető kemé­nyedett állapotba. Az aminoarilfoszfát folyé­kony epoxigyantában való feloldását célszerűen vagy szobahőmérsékleten vagy igen rövid ideig tartó hőbehatás révén érjük el, amíg az oldat teljesen homogénné válik, ezt követően pedig 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom