153105. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keményedő epoxigyantát és térhálósító anyagot tartalmazó előkondenzátumok előállítására

3 tíve nagy reakcióképessége következtében nehézséggel jár, mivel az előkondenzátumok előállítását «emelt hőmérsékleten, ill. az illető epoxigyanta olvadáspontja fölött kell végezni. Hasonlóképpen a pigmentek és töltőanyagoknak az 5 alapanyag keverékbe való bedolgozását is a felhasznált epoxigyanta olvadáspontja fölött kell elvégezni. Ka a vázolt reakciókat ipari méretben nagyobb mennyiségű alapkeverékekkel foganatosítják, úgy rendkívül nehéz feladatot je- 10 lent az előkondenzátum idő előtti kikeménye, désének megakadályozása. f A bejelentés napja előtt kísérletekkel sikerült ugyan kisebb mennyiségben szilárd epoxigyantákból és aromás diaminekből, mint 4,4'- ls -diamino-difenilmetánból hőre keményedő előkondenzátumokat előállítani és szinterporokként való alkalmasságukat megvizsgálni, örvénylőágyas eljárással jó végy szer áll óságú bevonatok állíthatók elő, azonban a gyakorlatban a bevo- 20 natoknak a rugalmassága nem volt megfelelő. A leírt hátrányokhoz járul »még az is, hogy egyrészt az előkondenzátumok előállítási folyamatát nehéz szabályozni, másrészt szigorú minőségi előírásoknak megfelelő, jól tárolható 25 előkondenzátumok kinyerése sem sikerült. ményedő, epoxigyantából és keményítőből össze-Meglepő módon azt találtuk, hogy hőre ketett olyan előkondenzátumok előállítása válik lehetővé, amelyek a fentiekben felsorolt hátra- 30 nyoktól mentesek, és szinterporok előállítására is alkalmasak, ha valamely epoxigyantát, éspedig célszerűen egy szobahőmérsékleten szilárd, ömleszthető epoxigyantát megfelelő amino^ arilfoszf át okkal, vagy aminoarüfoszfonátokkal 35 hő behatása közben reagáltatunk oly módon, hogy a reakció közben kikeményedés ne következzen be. Aminoarilfoszfátokként olyan vegyületeket alkalmazunk, amelyek az árucsoporthoz kap- 40 esolva legalább egy, célszerűen azonban két primer amino-csoportot tartalmaznak. A találmány tárgya tehát eljárás hőre keményedő előkondíenzátumok előállítására poliepoxi-vegyületekből és aromás aminekbői, mely 45 előkondenzátumokat főként szinterporok előállítására lehet felhasználni. A találmány szerinti eljárásra az jellemző, hogy 1 epoxi-egyenértéknél több epoxi-csoportot tartalmazó epoxivegyületeket, éspedig főként szobahőmérsékle- 50 ten szilárd, ömleszthető polifenolok', vagy polialkoholok poliglicidilétereit, vagy polikarbonsavak poliglieidilésztereit olyan foszforsavészterekikel vagy foszfonsavészterekkel, amelyek egyrészt legalább egy, a foszforatomhoz kötött 55 amlnoariloxi- vagy ammoaril-csoportot, másrészt legalább egy, célszerűen azonban legalább 2, az árucsoporthoz kapcsolt primer-amino-csoportot tartalmaznak, melegítés közben legalább 30 C°-on, célszerűen azonban 30—120 C° 60 között a kikeményedés elkerülésével reagáltatunk, és ily módon szobahőmérsékleten szilárd, ömleszthető és ihőbahatásra keményedő addíciós terméket állítunk elő. A találmány szerint felhasznált epoxivegyü- 63 4 letek epoxi-egyenértéke I-nél nagyobb, vagyis az átlagos molekulasúlyra számítva x epoxi-csoportot tartalmaznak, mimellett x I-nél naelj árasoknál általában a vegyületek technikai gyobb egész vagy tört számot jelent. A poliepoxivegyületek előállítására ismeretes minőségű keverékét kapják, amelyeknek egymáshoz viszonyított molekulasúlya különböző, ezenkívül a keverékek olyan vegyületeket is tartalmaznak, amelyeknek véghelyzetű epoxi-csoportja részben hidrolizálva van. Az ilyen technikai keverékek analitikailag meghatározható epoxi-egyenértéke tehát nem feltétlenül legalább 2 egész szám, minden esetben azonban I-nél magasabb. A fentiekben jellemzett epoxivegyületekként főként olyanok jönnek számításba, amelyek a molekulájukban I-nél több glicidil-csoportot tartalmaznak. Példaképpen említjük a bázisos jellegű poliepoxivegyületek et, amelyeket epiklórhidrinből valamely lúgos anyag jelenlétében primer vagy szekunder alifás vagy aromás diaminekkel, mint anilinnel, toluidinnel, 4,4'-diamino-difenilmetánnal, 4,4'~di«(monometilamino)-difenilmetánnal vagy 4,4'-diamino-difenil-szulfonnal való reagáltatással lehet előállítani. Poliglicidilészterként továbbá olyan vegyületeket használhatunk fel, amelyeket valamely dikarbonsavból epiklórhidrinnel vagy diklórhidrinnel lúgos anyag jelenlétében történő reakcióval lehet előállítani. Az ilyen poliészterek alifás dikarbonsavakból, mint borostyánkősavból, vagy adipinsavból, főként azonban aromás dikarbonsavakból, mint ftálsavból, vagy tereftálsavból származtathatók le. Ilyen vegyületekre példaképpen a diglicidil-Tadipinátot és diglicidil-ftalátot említjük meg. Célszerűen olyan poliglicidilétereket használunk fel, amelyeket valamely két vagy több értékű alkoholból vagy difenolból, ill. polifenolból epiklórhidrinnel vagy diklórhidrinnel lúg jelenlétében történő éterezéssel lehet előállítani. A poliglicidiléterek kiindulóanyagai glikolok, mint etilénglikol, dietilénglikol, trietilénglikol, 1,3-propilénglikol, 1,4-butilénglikol, 1,5-pentán^ diol, 1,6-hexándiol, 2,4,6-nexántriol, glicerin, N-ariMalkanolaminek, mint N-feníldietanolamin, N-fenil-di-2-propanolamin, N-(o-tolü)-dietanolamin, főként azonban dlfenolok, ül. polifenolok, mint rezorcim, brenzkatechin, hidrokinon, 1,4-dihidronaftalin, rezol, vagy novolak jeüegű fenol-formaldehid kondenzációs termékek, bisz-(p-hidröxifenü)-metán, bisz-(p-hidroxi~ fenil)-metilfenilmetán, bisz-(r>4üdroxifenü)-tolümetán, 4,4'^dihidroxidifenil, bisz->(p-hidroxifenil)-szulfon és különösképpen bisz-(p-hidroxifenil)-dimetümetán lőhetnek. A találmány szerinti célra különösen a szobahőmérsékleten szilárd epoxigyanták felhasználása vált be. Ilyen epoxigyantákat epiklórhidrinből bisz-(p-ihidroxifenil)-dimetilmetánnal (biszfenol A) lúg jelenlétében lehet előállítani. Ezeknek a vegyületeknek epoxi-tartalma kgonként kb. 1,9—0,25 epoxi-egyenértéknek felel meg. Ilyen epoxigyanták átliagképletét az (A) 2