153060. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,4-benzotiazepin-származékok előállítására
153060 19 20 30. példa: 23,9 g (0,1 mól) 2,3-dihidro-5-fenil-l,4-benzotiazépin 200 ml száraz tetraihidrofuránnal készített oldatát közönsiéges hőmérsékleten 8 g (0,2 mól) lítiumalumíniumlhidrid 600 ml tetrahidrof uránnal készített kavart szuszpenziójához lassan hozzáadjuk. A reakeióelegyet 2 óra 'hosszat visszafolyatás köziben melegítjük, majd jégfürdőn hűtjük. 1 liter vízzel telített étert lassan hozzáadunk, és az elegyet szűrési segédanyagon átszűrjük. A szürletet megszárítjuk, vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot éterben feloldjuk. Álláskor kristályos 2,3,4,5-tetráhidro-.5-fenil-l,4-jbenzotiazeprn válik ki. Éterből való átkristályosítással a terméket színtelen, 89—90 C°-on olvadó tűk formájában kapjuk. 31. példa: 4,8 g (0,020 mól) 2,3,4,5-tetrahidro-5-íenil-l,4--benzotiazepin 100 ml jégfürdőn hűtött metanollal készített kavart oldatához 4,2 g (0$20 mól) nátrium-meta-perjodát 40 ml vízzel készített oldatát adjuk. A reakeióelegyet 4 óra hoszszat közönséges hőmérsékleten kavarjuk. A képződő keveréket megszűrjük és a szürletet vákuumban kis térfogatra bepároljuk. A konoentrátumot metilénkloriddal extraháljuk és a szerves réteget elkülönítjük, megszárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. Éter hozzáadásakor nyers 2,3,4,5-tetrahidro-5-fenil-l,4-benzotiazepin-1-oxid kristályosodik ki. Metilénklorid és éter elegyéből "végzett átkristályosításkor a terméket színtelen, 147—148 C°-on olvadó tűk alakjában kapjuk. 32. példa: 9,5 g (0,04 mól) 2,3,4,5-tetrahidro-5-fenil-l,4-^benzotizepin 50 ml klórbenzollal készített oldatához 12,2 g (0,1 mól) dietilaminoetilklorid 75 ml klórbenzollal készített oldatát kavarás köziben hozzáadjuk. Az elegyet 18 óra hosszat viszszafolyatás közben melegítjük, majd lehűtjük. Nyers 4-(2-dimetilaminoetil)^2,3,4,5-tetraihidro-5--f enil-1,4^benzotiazepin-Hhidrokloriid kristályosodik ki. Metilénklorid és éter elegyéből való átkristályosításkor a terméket 193—194 Ca -on olvadó, színtelen tűk alakjában kapjuk. 1 g 4-(dimetilam:inoetil)-2,3,4,5-tetrahidro-5-^fenil-1,4-benzotiazepinJhidroklorid vizes oldatát megszűrjük, NaOH-dal meglúgosítjuk és éterrel extraháljuk. Az éter es kivonatot nátriumszulfáton megszárítjuk és vákuumban besűrítjük, amikoris a 4-(2-dietilaminoetil)-2,3,4,5--tetrahidr o-5-fenil-1,4-^benzotiazépint csaknem színtelen olaj alakjában kapjuk. Az NMR színkép a vegyület szerkezetének felel meg és a két ekvivalens, a nitrogénhez kapcsolt etil-csoport protonjait mutatja 7,50 és 9,02 T-nál, a nitrogénatomokkal szomszédos három további metilén-csoport protonjait 7,10—7,50 T-nál, a kénhez kapcsolt metilén-csoport protonjait 6,65 x-nál, egy CH-protont 4,22 T-nál és 9 aromás protont 2,3.—3,2 T-nál. A dietilaminoetilklorid oldatot a következőképpen állítjuk elő: 35 g nyers dietilaminoetil-5 klorid-hidroklorid 100 ml klórbenzollal készített kavart szuszpenziójához —5 C°-on 9 g nátriumhidroxid 20 ml vízzel készített oldatát adjuk. A kavarást 30 percig 0 C°-on folytatjuk. A dietilamino-etilkloridot tartalmazó szerves oldatot 10 a zagyról dekantáljuk és nátriumszulfáttal 6 óra hosszat szárítjuk. Az oldat 0,1 niólnyi mennyiséget tartalmazó aliquot részét használjuk a fenti célra. 15 33. példa: 31 g 7-klór-2,3,4,5-tetrahidro-5-íenil-l,4-benzotiazepm-hidroklorid 120 ml alkohollal készített oldatához 100. ml 3n nátriumhidroxidot adunk-20 \ felszabadított bázist éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot megszárítjuk és vákuumban besűrítjük. Az olajos maradékhoz 75 ml klórbenzolt és 45 g dietilaminoetilklorid (melyet a 32. példában leírt hidroklorid 60 g-jából állítottunk 25 elő) 100 ml klórbenzollal készített oldatát adjuk. Az elegyet kavarjuk, 20 óra hosszat visszafolyatás közben melegítjük és lehűtjük. Nyers 7-klór-4-(2-dietilaminoetil)-2,3,4,5-tetrahidro-5--fenil-l,4-benzotiazepinHhidroklorid csapódik ki, 30 amit leszűrünk és acetonból való átkristályosítással tisztítunk. Színtelen, 195—196 C°-on olvadó tűket képez. 35 40 45 50 55 60 6S 34. példa: - 60 ml 10 C°-ra lehűtött konc. kánsavhoz lassan 6,9 g (0,1 mól) nátriumnitritet adunk kavarás közben. Az elegyet ezután kb. 80 C°-ra melegítjük, amíg átlátszó oldat nem képződik. 45 C°-ra való leihűtés után adagonként 26,5 g (0,1 mól) 2-amino-5-trifluormetilbenzofenont adunk hozzá, mialatt a hőmérsékletet 45—50 C°on tartjuk. Az oldatot 1 órás kavarás után lassan 400 ml jeges vízbe öntjük. Szűrés után a szürlethez 20 g nátriumfluorborát 80 ml vízzel készített oldatát adjuk. 2-benzoil-4-trifluormetil-. -benzoldiazQnium-fluorborát -csapódik ki. Szűréssel elkülönítjük, majd kis mennyiségű vízzel mossuk. A mosott csapadékot 5 perc lefolyása alatt 24 g (0,15 mól) átkristályosított káliumetilxantogenát (technikai etilxantogenátot ötszörös mennyiségű forró etanolból átkristályosítva) 200 ml 70 C°-ra melegített vízzel készített, erősen kavart oldatához adjuk. A hozzáadás befejezése után az elegyet 5 percig kavarjuk, lehűtjük és éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot nátriumszulfáton megszárítjuk, megszűrjük és a szürletet vákuumban szárazra pároljuk. Az etilxantogénsav 2-benzoil-4-trifluoirmetilfenilészterét tartalmazó olajos nyers maradékot kapjuk. Ehhez 20 g káliumhidroxidnak 6ö ml víz és 60 ml etanol elegyével készített oldatát adjuk. Ezután a reakeióelegyet kavarjuk és 10 percig visszafolyatás közben melegítjük, mialatt óvatosan 3,5 g cinkport adunk hozzá. 10
