153060. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,4-benzotiazepin-származékok előállítására

153060 21 22 Ezután 150 ml vizet adunk hozzá, az elegyet szűrési segédanyagon átszűrjük és 50 ml víz­zel mossuk. A 2-merkapto-5-trifluormetil-j benzo­fenont tartalmazó szürletet közönséges hőmér­sékletre hűtjük és 20 g brómetilamin-Jiidrobro- 5 mid 35 ml vízzel készített oldatát adjuk hozzá. 30 perces kavarás után a reakcióéi egy et metil én­kloriddal extraháljuk, a szerves réteget nátrium­szulfáttal szárítjuk és megszűrjük. A szürletet metanolos sósavval megsávanyítj-uk és vákuum- 10 ban besűrítjük. A 2-(2-aminoetiltio)-5-trifluor­metilbenzofenont és 2,3-dihidro-5-fenil-7-tri­.fluormetil-l,4-benzotiazepint tartalmazó mara­dékhoz 100 'ml piridint adunk. Az oldatot .2 óra hosszat visszafolyatás közben melegítjük, majd 15 vákuumban besűrítjük. A maradékot ezután éter és víz elegyében feloldjuk. A szerves réte­get ezután elkülönítjük, megszárítjuk és vá­kuumban szárazra pároljuk. A maradékot ezután metanolos sósav feleslegében feloldjuk és vá- 20 kuumban szárazra pároljuk. Az így kapott ma­radékot metilénklorid, éter és petroléter ele­gyéből kristályosítjuk, amikoris nyers 2,3-di­hidro-5-fenil-7-trifluo>rmetil~l,4-benzoíi&zepin­-hidrokloridot kapunk. A terméket izopropanol- 25 ból átkristályosítjuk, amikoris sárga, 231—232 C°-on olvadó prizmákat kapunk. Á bázist, vagy­' is a 2,3-dihidro-5-fenil-7-trifluo'rmetil-l,4-benzo­tiazepint a hidrokloridiból éter és .hígított nát­riumhidroxid jéghideg Keverékével szabadítjuk 30 fel. A szerves réteget megszárítjuk és vákuum­ban szárazra pároljuk. A maradékot petroléter— bői átkristályosítjuk és a szabad bázist 90—91 C°-on olvadó színtelen prizmák formájában kapjuk. '35 35. példa: 2,2 g 2-merkaptoetilamin-íhidro'klorid 125 ml piridinnel készített oldatához 1 g 53%K>S nát­riumhidridet és 5,6 g 2-klór-5-trifluormetilben­zofenont adunk. A reakcióelegyet gőzfürdőn 3 óra hosszat melegítjük, majd vákuumban szá­razra pároljuk. A maradékhoz hideg, hígított sósavat és étert adunk, amikoris 5-trifluormetil­-2-(2'-aminoetiltio)-benzofenon-hidroklorid válik ki, melyet szűréssel elkülönítünk. A termék izo­propanolos átkristályosításákor 178—179 C°-on olvadó színtelen tűket kapunk. Ez a termék forró piridines kezeléssel 2,3--di:hidro-5-fenil-7-trifluo:rmetil-l,4-benzotiazepin­-hidrokloriddá ciklizálható. 36. példa: 7,5 g 6'-íamino-3',4'-dimetoxiaoetoifenont 70 ml hígított sósavhoz (1 : 1) adunk. A képződő ele­gyet 50 C°-on melegítjük teljes oldódásig, majd jégfürdőre helyezzük és addig kavarjuk, amíg a belső hőmérséklet +5 C° alá nem esik. Az így kapott finom szuszpenzióhoz cseppenként 2,9 g nátriumnitrit 5 ml vízzel készített oldatát adjuk olyan sebességgel, hogy a hőmérséklet 0—5 C° között maradjon. A hozzáadás befejezése után az elegyet jégfürdőn P/2 óra hosszat kavarjuk. 7,7 g nátriumfluoríborát 30 ml vízzel készített oldatát adjuk hozzá éjs az elegyet 30 percig kavarjuk. A kicsapódó 2-a<cetil-4,5-dimetoxi­-benziol-diazóniumfluorborátot szűréssel össze­gyűjtjük és vízzel imossuk. A kicsapódott, még nedves diazóniumfluor­borát 8,5 grammját kis adagokban 8 g kálium­etilxantogenát 50 ml vízzel készített oldatához adjuk. A hozzáadás folyamán a hőmérsékletet 70—75 C9 -on tartjuk. A hozzáadás befejezése után a melegítést 15 percig "folytatjuk. A hideg elegyet éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot 5*/o-os nátriumhidroxid oldattal, majd vízzel mossuk és . nátriumszulfáton megszárítjuk. Az oldószer eltávolítása után kapott olajos mara­dékot kevés éterben felvesszük. A 92^—93 C°-on olvadó etilxantogénsav-2-a'cetil-4,;5-dimetoxi-fe­nílészter kicsapódik és szűréssel elkülöníthető. Hígított etanolból történő, átkristályosítás a ter­mék olvadáspontját 94—95 C°-ra emeli. 37. példa: 7,5 g 6'-amino2?',4'-dimetoxiacetofenont 70 ml hígított sósavban (1 : 8) 40 C°-on feloldunk. A ldhűtött oldathoz cseppenként 2,9 g nátrium­nitrit 10 ml vízzel készített oldatát adjuk, mi­alatt a reakcióelegy hőmérsékletét 0—5 C° kö­zött tartjuk. A hozzáadás befejezése után a kép­ződött diazónium-oldatot hűtőfürdőben 1 órán át kavarjuk és kis adagokban 8 g káliumetil­xantogenát 10 ml vízzel, készített oldatához ad­juk. A hozzáadás alatt a (hőmérsékletet 70—75 C°-on tartjuk. Miután a diazóniumklorid oldat kb. háromnegyed részét hozzáadtuk, a xanto­genát oldathoz 1 g nátriumkarbonátot adunk, hogy az oldat kémhatása lúgos maradjon. A hozzáadás befejezése után az elegyet 30 percig melegítjük, lehűtjük és éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot 5%-os nátriumhidroxid oldat­tal, majd vízzel mossuk, végül nátriumszulfát­tal szárítjuk. Az oldószer eltávolítása után a viszkózus maradékot minimális mennyiségű éterben oldjuk. A kiváló etilxantogénsav-2-ace­til-»4,5-dimetoxifenilészter kristályokat szűréssel elkülönítjük, olvadáspont 91—93 C°. 38. példa: 37,5 g rézszulfát 150 ml 90 C° hőmérsékletű vízzel készített oldatához 34,5 g káliumtiocia­nát 75 ml vízzel készített oldatát adjuk. A ki­váló réztiocianátot leszűrjük, vízzel mossuk és 90 g káliumtiociahátot tartalmazó 150 .ml víz­ben szuszpendáljuk. A kavart oldathoz cseppen­ként hozzáadjuk a diazóniumklorid oldatot, melyet a 37. példa szerint 30 g 6'-ammo-3',4'­-dimetoxiacetofenonfoól állítunk elő. A reakció­elegy hőmérsékletét a reakció folyamán 70—75 C°-on tartjuk. A hozzáadás befejezése után az elegyet 15 percig kavarjuk, és melegítjük. A képződő csapadékot leszűrjük, vízzel mossuk és vákuumban 50 C°-on megszárítjuk. A szárított szilárd anyagokat háromszor 200 ml etahollal extraháljuk. Az egyesített kivonatokból lehű-10 15 20 25 30 35 40 45 "•ii 55 (

Next

/
Oldalképek
Tartalom