153002. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új indolszármazékok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1965. IV. 15. (S A—1620) Svájc-i elsőbbségei: 1964. IV. 17. és 1965. II. 22. Közzététel napja: 1966. II. 22. Megjelent: 1966. IX. 15. 153002 Szabadalmi osztály: 12. p 1—5 Nemzetközi osztály: C 07 d2 Decimái osztályozás: Feltalálók: Dr. Hoffmann Albert vegyész és Dr. Troxler Franz vegyész, Bottmingen, Svájc Tulajdonos: SANDOZ A. G. cég, Basel, Svájc Eljárás új indolszármazékok előállítására Azt találtuk, hogy I képletű új indolszárma­zékokihoz jutunk — ebben a képletben B,x hid­rogénatomot, R2 pedig hidrogénatomot vagy metilcsoportot jelent, vagy Rx és' R 2 közösen egy egyszerű kötést képviselnek —, ha egy II képletű aminoketont — ebben a képletben Rí és R2 jelentése azonos a fent megadottal, R3 pe­dig hidrogénatomot vagy benzilcsoportot kép­visel — egy III képletű aminoalkohollá redu­kálunk, és^az esetleg jelenlévő benzilcsoportot ebből hidrogenolízissel lehasítjuk. A II képletű amino'ketonok az irodalomban már leírt 5-klórapetil-indolból egy IV képletű amiinnial való hevítés útján állíthatók elő — ez utóbbi képletben R1( R 2 és R 3 jelentése azonos a fent megadottal. A III képletű aiminoalkoiholá való redukció nátriumbórhidtriddel etanolban vagy litiumalumíniumihidriddel vízm.entes iners oldószerben, mint például vízmentes tetrahidro^ furánban vagy vízmentes dioxánhan, hajtható végre. A henzilcsoport katalitikus hidrogénezés^ sei hasítható le, például palládiumkatalizátor jelenlétében metanolban. Az új indolszármazékok kristályosak, nehe­zen oldhatók vízben, jól oldhatók szerves oldó­szerekben. Szervetlen vagy szerves savakkal szobahőmérsékleten .állandó, kristályos sókat al­kotnak. Ilyenekre példák a hidroklorid, a hidro­bromid, a szulfát, a metánszulfonát, a p-toluolr­szulfonát, a benzoát, a hexaihidrobenzoát, a ma-10 15 20 25 30 leinát, a fumarát, a maflát, a tartarát stb. A Keller-kémszerrel [vasi(III)klo.ridot tartalmazó jégecet és tömény kénsav] és a Van Urk-kém­szerrel ^(p-dimetilamino-benzaldehid és hígított kénsav) jellegzetes színreakciókat adnak. Az adrenergikus, illetve szimpatikus rendszer gátlására képes klasszikus aäreno-szimpatikoli­tikumok csoportjába tartoznak többek között a régóta ismert anyarozsalkaloidok és a hetero­cikluson bázisos oldalláncot viselő dioxánok. Ezeknek az anyagoknak nagy az affinitása az ladrenergikus 'rendszer úgynevezett a-recepto­raihaz, ennélfogva képesek a befecskendezett vagy fiziológiailag felszabadított szimpatikus átvivő anyagoik (noradrenaäin, adrenalin) hatá­sát részben vagy teljesen megszüntetni. E tu­lajdonságuk révén perifériásán értágító és vér­nyomásesökkenitő hatásúak. Egy további, csak, nemrég felismert csoport­ját alkotják az adrenergikus blokkolóknak az olyan anyagok, mint a diklórizoproterenol [l-(3,4-dikló'rfenil)-2-izopropilamino-etanol] vagy a pronetalol [2-izopropilamino-l-(2-naftil)-eta­nol], amelyeknek specifikus affinitásuk van az adrenergikus rendszer ^-receptoraihoz. Egyik jellegzetes farmakodánamikus tulajdonságuk az izoprenalin [l-(3,4-diihidroxifenil)-2-izopropil­amino-etanolj okozta tachikardia és hipotenzió gátlása. Terápiás főindikációjuk a koszorúér­megbetegedések kezelése vagy megelőzése. 153002

Next

/
Oldalképek
Tartalom