152985. lajstromszámú szabadalom • Eljárás B6-vitamin kéntartalmú származékának előállítására
152985 nem szükséges, szobaihőmérsékleten dolgozhatunk. A levegő oxigénje mellett oxidálószerként hidrogénperoxidot (előnyösen 30%-os vizes oldat alakjában) vagy elemi jódot is alkalmazhatunk. Az utóbbi esetben célszerű, ha a jód fe- 5 leslegét kénessavval való kezelés útján eltávolítjuk a reakcióelegyből. Oxidálószerként továbbá még tekintetbe jöhetnék: bróm, hipojodid, vas(III)-klorid, káliumferricianid, nitrogénoxid, foszfarpentaklorid, 10 foszforpentabromid, szulfurüklorid (vö. Houben-Weyl, Methoden der organischen Chemie, 9. köt. (1955) 59. sk. old.), valamint elektrolitikus oxidáció platinaanód alkalmazásával. A találmány értelmiében nincs szükség arra, 15 hogy a kiindulóanyagként felhasználásra kerülő merkaptovegyületet elkülönített alakban adjuk a reakeíóelegyhez. Előállítható ugyanis ez a merkaptovegyület „in situ" közvetlenül az oxidáció előtt is. Így kiindulhatnak: olyan, egyéb- 20 ként az (il) általános képletnek megfelelő vegyületekből, amelyekben az SH-csoport helyén klór-, bróm- vagy jódatom áll. Az ilyen halogén-vegyületet tiokarbamiddal, alkáli- ül. ammóniumxantogenáttal, -ditiokarbamáttal, -tio- 25 acetáttal vagy -tioszulfáttal reagáltathatjuk, anélkül, hogy az ennek során elsődlegesen képződő kénvegyületeket el kellene különíteni. A halogénvegyületnek (I képlet, de SH helyén klór-, bróm- vagy jódatom) tiokarbamiddal való 30 reagáltatását előnyösen valamely oldószer, pl. metanol, etanol vagy izopropanol jelenlétében folytathatjuk le. A reakcióelegyet célszerűen az alkalmazott oldószer forrpontjáig hevítjük, majd az oldatot egy ideig még állni hagyjuk. Ennek 35 során a megfelelő izotio-uronium-vegyület (I képlet, de 9H helyén a —S—C—>NH2 csoport II NH áll) képződik. Az így kapott izotiouronium-sót 40 a szokásos módon, 30%-os hidrogénperoxid oldattal kezelve vetjük alá oxidatív felhasításnak, anélkül, hogy az ennek: során közbenső termékként képződött (I) képletű merkapto-vegyületet elkülönítenők. Így közvetlenül a kívánt (II) kép- 45 létű diszulfidot kapjuk. Eljárhatunk továbbá 'oly módon is, hogy a kiindulóanyagként szereplő halogenidet (I képlet, de az SíH-csoport helyén klór-, bróm- vagy jódatom áll) alkáli- ül. ammóniumalkilxanto- 50 genáttal vagy -ditiokarbamáttal reagáltatjuk. E reakcióhoz xántogenátként előnyösen káliumetilxantogenátot (e vegyületet általában egyszerűen káliumxantogenátnak szokták nevezni) vagy pedig ammónium^dítiokarbamátot alkal- 55 mázhatunk. A reakciót vizes vagy vizes-alkoholos oldatban folytatjuk le. Előnyösen szobahőmérsékleten dolgozunk. A reakció lefolytatása után célszerű a reakcióelegyet még egy ideig ' pl. kb. 3 óra hosszat állni hagyni. Ennek során 60 képződik a megfelelő ditiokarbamát vagy xantogenát (I képlet, de az SH-csoport helyén az —fí^OS—NH2 ül. ^S— CS—OR, (ahol R rövidszénláncú alkügyököt képvisel) csoport áll). Alkoiholos ammónia-oldattal való kezelés esetén 65 azután a kapott xan'togenát felhasad és az (I) képletű merkapto-vegyület képződik, amelyet nem szükséges elkülöníteni. Közvetlenül ezután megy végbe az alkoholos ammónia-oldatban jelenlevő levegő-oxigén hatására az oxidáció a (II) képletű diszulfiddá. Az oxidáció meggyorsítása érdekében a reakcióelegyet levegő jelenlétében keverhetjük. Az (I) általános képletnek megfelelő merkaptovegyületek „in situ" oly niódon is elválaszthatók, hogy egy megfelelő halogenidet (I képlet, de az SH-csoport helyén klór-, brcjmvagy jódatom. áü) alkáli- vagy ammóniumtioszulfáttal, különösen nátriumitioszulfáttal reagáltatunk, amikor is a megfelelő tioszulfát-nátrium-vegyület képződik (I képlet, amelyben .az SH-csoport helyén az —S—1SO3—NA csoport áll). A reakciót célszerűen vizes-alkoholos oldatban, a szobáhőfoktól kb. 70 C°-ig menő hőmérsékleten folytatjuk le. A reakció után az oldatot kissé bepároljuk. Állás közben kikristályosodik a kívánt tioszulfát-nátrium-vegyület. Ez utóbbit azután alkoholos jódoldattal vagy ihidrogénperoxiddal való kezelés útján reagáltatjuk tovább, amikor is az átmenetileg képződő (I) képletű merkapto-származék közvetlenül a megfelelő (II) képletű diszulfiddá alakul át. Állás közben ez kiválik a reakcióelegyből és egyszerű szűrés útján elkülöníthető. Az (I) képletű merkapto-vegyületet a találmány értelmében „in situ" előállíthatjuk a megfelelő halogénvegyület tioacetáttal való kezelése útján is. Ezt a reakciót előnyösen alkoholos oldatban folytatjuk le. Tioacetátként előnyösen káliumaeetátot használunk. A reakciót szobahőfokon folytatjuk le, majd visszafolyató hűtő alatti forralással tesszük teljessé. A reakcióéi egy bepárlása útján kapjuk a kívánt aeetiltio-vegyületet (I képlet, amelyben az SH-csoport helyén az —IS—-CO—CH3 csoport áll). Ez utóbbit pl. híg nátronlúg alkalmazásával alkálikusan elszappanosítjuk; így nátriumsó alakjában kapjuk a megfelelő (I) képletű vegyületet, amelyet azután elkülönítés nélkül, a szokásos módsze~ rekkel, pl. alkoiholos jódoldattal vagy hidrogénperoxiddal vagy levegővél oxidálva alakíthatunk át a kívánt (II) képletű diszulfiddá. Ha valamely, az (I) általános képletnek megfelelő halogenidet (amelyben az SH-csoport helyén klór- vagy brómatom áll) vizes, alkoiholos vagy vizes-alkoholos oldatban nátriumihidrogénszulfiddal reagáltatunk, akkor az oldat betöményítése után, 7 pH-értékű oldatban az (I) képletű merkapto-vegyületet kapjuk. A kapott (II) képletű diszulfidokat híg vizes vagy alkoholos savakkal, különösen ásványi savakkal, pl. sósavval való kezelés útján könnyen pyrithioxinná hasíthatjuk. Az említett ásványi savakon kívül erre a célra pl. a következő szerves savak is használhatók: borostyánkősav, citromsav, oxálsav, maionsav, ecetsav, fumársav, benzoesav, aszkorbinsav, propionsav, metánszulfonsav vagy aminoszulfonsav. A pyrithioxin a szokásos gyógyszerészeti vivőanyagok alkalmazásával alakítható ember-3.
