152941. lajstromszámú szabadalom • Digitális áramintegrátor
3 módon meggátolja az Röl cső anódfeszültségének és ezzel az R2 cső vezérlőrácsfeszültségének megnövekedésével a multivibrator további rezgéseit. A mérőáram most kisüti a C; kondenzátort, egészen addig amíg az Röl cső megint vezetővé válik. Ezután a folyamat megismétlődik. Ez a kapcsolás valamennyi, a bemenősarkokhoz vezetett töltésmennyiséghez — amely a C; kondenzátort a maximális feszültségtől az Röl cső anódárama által kisüti — impulzust ad le. Ennél a kapcsolásnál hátrányos, hogy három elektroncsövet igényel, amelyek közül két pentódának meghatározott meredekségű, kivezetéssel ellátott fékezőráccsal kell rendelkeznie. Emellett a maximálisan leadható impulzuskövetési frekvencia az Röl cső anódkörének időállandója miatt korlátozott. Az adott kapcsolás ezenkívül a cső fűtő és anódfeszültségétől függően viszonylag nagyon befolyásolja a töltésmennyiségnek impulzusszámmá való átalakítási tényezőjét. Egy másik ismert kapcsolás azonosan az elektronikus kondenzátor-kisütés elvén alapul. Ez en a 2. ábrán ábrázolt kapcsoláson a kondenzátor feltöltésére elektroncsövet alkalmaznak, amely impulzustranszformátorral van kapcsolatban. A mérési folyamat a következőképpen történik: bekapcsoláskor a cső anódárama megindul és W-2 transzformátortekercs segítségével P: i 'ponton pozitív feszültséget hoz létre, amely a C; kondenzátort a cső rács-'katód szakaszán feltölti. Miután az anódáramnövekedést a cső karakterisztika korlátozta, a W2 tekercsben indukált feszültség nullával egyenlő lesz, és a kondenzátoron felgyűlt töltés a cső vezérlőrácsán negatív feszültséget hoz létre, amely a csövet lezárja. Az adott kapcsolásban az ionizációskamra által vezetett áram olyan mértékig süti ki a Cf kondenzátort, míg a cső vezetővé válik, mire a folyamat ismétlődik. Ennek a kapcsolásnak az 1. ábra szerinti kapcsolással szemben előnye az elérhető nagyobb számolási frekvenciában, továbbá a ráfordításban jelentkezik. Hátrányos viszont ennél a kapcsolásnál a töltésmennyiségről az impulzusmennyiségre vonatkozó, különösen nagy átalakítási tényezőfüggőség, amely a működtető feszültségek miatt jön létre. Az anódfeszültség ingadozásai a mérési pontosságot befolyásolják, míg a fűtőfeszültséget a megkívánt pontosság kétszeres értékéig szükséges stabilizálni. Ezek a tényezők az áramellátás stabilizáláshoz szükséges eszközökben nagy ráfordítást igényelnek, A 2. ábra szerinti kapcsolás egy további hátránya abban a hatásban rejlik, hogy olyan nagy bemenő áramoknál, amelyeknél a vezérlőrács és a katód közti feszült-'ség pozitívvá válik, a kapcsolás már nem ad impulzust, hanem, a bemenőáram a rács-katód szakaszon át, anélkül, hogy rögzítésre sor kerülne, lefolyik. Ilyen módon hiányos (mérésekre kerülhet sor. A találmány célja, hogy az eddig ismert analógkapcsolásokhoz képest olyan kapcsolást al-4 kosson, amely kis ráfordítással jobb állandóságot és jobb felbontóképességet biztosít. A találmány digitális kijelzést tesz lehetővé, amely lényegesen jobb kiértékelhetőséget, például ki-5 nyomtatást, tesz lehetővé. A találmány által azt a feladatot tűztük ki, hogy az odavezetett villamos töltéssel arányos számú impulzus legyen leadható az 1. és 2. ábrák szerinti kapcsolások hátrányainak kiküszö-10 bölésével. A találmány szerint az 1. ábra szerinti kapcsolással szemben nagy impulzuskövető-frekvenciát hozunk létre, miáltal nagyobb mérési tartományt 'érünk el. Ugyanakkor a kapcsolási elemek szükséges mennyiségét csökkent-15 jük. A 2. ábra szerinti kapcsolási elrendezéssel szemben a mérési eredmények tekintetében az üzemellátást biztosító feszültségek ingadozásaitól lényegesen nagyobb függetlenítést érünk el, továbbá bizonyos bemenőáramon felül az im-20 pulzusok kimaradását kiküszöböljük. A találmány szerint az integrálókondenzátorral és a hozzátartozó elektronikus kisütőfokozattal ellátott digitális áramintegrátor a következőképpen van kialakítva: az elektronikus kisütőfokozat 25 két csőrendszerből kialakított billenőkapcsolásból áll. Az integrálókondenzátor az áramintegrátor bemenősarkai között fekszik, amely az 1 elektroncsőrendszer rácspólusa és a 2 elektroncsőrendszer anódpólusa között van. Az áramin-30 tegráló bemenősarkaihoz a mérendő áramot vezetjük, amely az 1 eléktroncsőrendszer rácsán kisüti a feltöltött integrálókondenzátort. A billenőkapcsolás ezáltal átbillen és kimenősarkain impulzus jelenik meg. Az integrálókondenzátor 35 ezután azonnal feltöltődik. A kimenőimpulzus frekvenciája attól függ, hogy az integrálókondenzátort milyen gyorsan süti ki a bemenőáram, azaz a bemenőáram nagyságától függ. A 2. elektroncsőrendszernek viszonylag nagy 40 katódellenállása van, — amely egyúttal az 1 elektroncsőrendszer katódellenállása is lehet — továbbá stabilizált rácsfeszültséggel rendelkezik. A 2 elektroncsőrendszer munkaáramát ezáltal jól stabilizáljuk és a 2 elektroncsőrendszer anód-45 ellenállásán létrejövő Ja2 . Ra 2 feszültségugrásnak, amely az integrálókoindenzátort tölti fel, konstans amplitúdója van, Az 1 elektroncsőrendszer anódjáról kondenzátorral és rácslevezetőellenállással a 2 elekt-50 roncsőrendszer rácsához visszavezetést hozunk létre. Ezen a kondenzátoron keresztül visszük át a feszültségugrást az 1 elektroncsőrendszer anódellenállásáról a 2 elektroncsőrendszer részére. A rácslevezetőellenállással párhuzamosan 55 dióda van kapcsolva, amelynek anódja a 2 elektroncsőrendszer rácsával, katódja pedig a stabilizált ráesfeszültséggel van összekapcsolva. Az áramintegrátor bemenősarkain az 1 eléktroncsőrendszer rácsára elektroncső vagy félve-60 zető dióda anódja van kapcsolva, amelynek katódja olyan stabil feszültségre van kötve, amely megközelítően azonos a 2 elektroncsőréndszier rácsfeszültségével. Ez a dióda a (kapcsolástól függő bemenőáramoknál áramot kezd vezetni, 35 mielőtt az 1 elektroncsőrendszerben rácsáram 2
