152941. lajstromszámú szabadalom • Digitális áramintegrátor
5 keletkezne. Ezáltal elkerüljük, hogy a billenőkapcsolás lezárjon és ne tudjon több impulzust leadni. Ezután önrezgő multivibrator van kapcsolva, amelynek második visszacsatolóágát az integrálókondenzátor és a hozzátartozó dióda- 5 belsőellenállás alkotja. A multivibrator frekvenciája annál nagyobb, minél nagyobb a bemenőáram és ezáltal minél kisebb a diódabelsőellenállás; mert a frekvencia a csökkenő CJRD időállandóval (= integrációskapacitás és dióda- 10 belsőellenállás eredője) egyre nő. A kapcsolás ezenkívül a diódán keresztül a túlvezérlés után azonnal ismét normális módon 'működik. A találmány az 1. ábra szerinti ismert kapcsoláshoz képest lényegesen kevesebb kapcsolási 15 elemeit, kb. annak felét igényli, további előnye pedig az, hogy a maximális billenőfrekvencia jelentősen nagyabb, mivel elmarad a billenőfokozat elé kapcsolt bemenői okozat, annak időállandójával. A 2 elektroncsőrendszer katódellen- 20 állásán át létrehozott visszacsatolás bevezetése és a stabilizált rácsfeszültség a mérési eredményeknek a fűtő és anódfeszültségektől való függetlenítését teszik lehetővé. A 2 ábra szerinti kapcsolással szemben több 25 kapcsolási elemmel csökkentett ráfordításra van szükség, mert ez a kapcsolás az azonos pontosság elérése érdekében különösen jól stabilizált és ezzel nagy anyagszükségletű fűtőfeszültséget szolgáltató készülék alkalmazását teszi szüksé- 30 gessé. •' A diódának túlvezérlés elleni védelme céljából való felhasználása még igen nagy bemenőáramoknál is egyértelmű kijelzést biztosít, mivel a dióda meggátolja a bemenőcső túlvezérlé- 35 sét, amely a 2 ábra szerinti kapcsolásnál a meredekség esését az átbillenési érték alá sülylyeszti. A találmány szerinti, kapcsolás olyan áramoknál működik, amelyek a lineáris mérési tartomány fölött vannak, mint önrezgő multi- 40 vibrátor, amelynél az egyik' visszaesatolóág, az integrálókondlenzátoron és a dióda belsőellenállásán át, a másik visszaesatolóág pedig a kondenzátoron és a rácslevezetőellenálláson át van kialakítva. Ezáltal valamennyi előforduló bemé- 45 nőáramnál egyértelmű kijelzést érünk el. A találmány lehetővé teszi a digitális áramintegrálást olyan területeken is, amelyeken ezideig nagy ráfordítást igénylő") analóg-integrátorokat alkalmaztak, pl. nyolc csővel és a vibrátorstabi- go lizátorral kialakított integrátoreirősítőiket, abolis egyidejűleg a digitális adatszolgáltatás által könnyebb és kényelmesebb adatfeldolgozás válik lehetővé, t A találmány ^példaíkénti kiviteli alakját rajz 55 alapján ismertetjük közelebbről. A rajzon az 1. ábra egy ismert kapcsolási 'elrendezést, a 2. ábra egy másik ismert kapcsolási elrendezést, a 3. ábra a találmány szerinti kapcsolást mu- 60 tatja be. A találmány szerinti kapcsolás 1 és 2 erősítő csőrendszert, mint billenőfokozatot, tartalmaz. A C; integrálókondenzátor a digitális áramintegrátor bemenőkapcsai, az 1 elektroncsorend- 55 ,6 szer rácsa és. a 2 elektroncsőrendszer anódja között van elrendezve. A bekapcsoláskor a C; integrálókondenzátor az 1 elektroncsőrendsaer rácskatód szakaszán át feltötltődik. Az 1 elektroncsőrendszer anódárama a feltöltés befejezése után csökken, az anódfeszültség -megnő. Ezt a feszültségnövekedést a Cr kondenzátoron keresztül a 2 elektroncsőrendszer rácsára vezetjük és ezáltal ezt az elektroncsőrendszert nyitjuk. A 2 elektroncsőrendszer anódján létrejövő fe~. szültségesés a Cj integrál ©kondenzátoron keresztül megerősíti az 1 elektroncsőrendszer zárt helyzetét. Mivel az 1 elektroncsprendszer rácsa és valamely más potenciál között nincs ellenállás, az előbb említett zárt helyzet annyi ideig tart, amíg a C; integrálókondenzátor az Ic mérőáramon vagy a szigetelési áramon keresztül az 1 elektroncsőrendszer vezérlőrácsa és katódja közti feszültségre sül ki, amíg az 1 elektronesőrendszer ismét áramot fog vezetni. Ezután ez az elektroncsőrendszer az Ra r anódtellenálláson létrejövő feszültségesés által, — amelyet a Cr konlenzátoron át a 2 elektroncsőrendszer rácsára vezettünk — lezár. A 2 elektroncsőrendszer anódján létrejövő feszültségnövekedés a. Q integrálókondenzátort a rács-katódszakaszon keresztül ismételten feltölti, úgyhogy a Cr R ? időállandó által meghatározott zárási idő után, miután a 2 elektroncsőrendszer kinyit, az 1 elektroncsőrendszer zárva van. A töltésmennyiség pro impulzus C; integrációs kapacitáson is Ra 2 ellenálláson létrejövő fe-, szültségugrás eredtményekéht adódik. A kapcsolás előnye abban van, hogy az R& katódellenállás és az Vg rácsfeszültség megválasztása esetén a 2 elektroncső-rendszeren és Ra 2 ellenálláson átfolyó áram nagy állandósága érhető el. Ez az áram gyakorlatilag csak az R& katód ellenállástól és az Ug rácsfeszültségtől függ, úgyhogy fűtőfeszültség és anódfeszültség céljára stabilizált tápfeszültségnek kell legalább egy, a kívánt zárási pontosságnak megfelelő állandóval rendelkezni. A találmány által kb. egy 20-es tényezővel nagyobb impulzuskövető frekvencia érhető el, mint amilyen frekvenciát az 1 ábra szerinti kapcsolás lehetővé'tesz, A találmány szerinti kapcsolás az R02 dióda nélkül hasonlóképpen azzal a hátránnyal jár, hogy igen nagy bemenőáramoíknál impulzust nem állít elő. Ezt a hátrányt az' R02 diódával az alábbiak szerint küszöböltük ki. Az UD diódafeszültséget úgy választjuk meg, hogy pozitív feszültségnövekedésnél az R02 dióda előbb kezd áramot vezetni, mielőtt még az 1 elektroincsőrendszer rácsárama megindult volna. Ez az eset például akkor van jelen, ha az UD diódafeszültséget U g rácsfeszültséggel egyenlőnek választjuk, fEz esetben a C,- integrálókondenzátor feltöltése a diódászakaszon megy vég-be, ami viszont a kapcsolás jellemző tulajdonságait nem változtatja meg. Ha a bemenőáram a kapcsolásban az RS2 dióda nélkül olyan nagy rácsáramhoz vezetne, hogy az 1 elektroncsőrendszer meredeksége a billenőrezgés létrehozására már nem elegendő, akkor beépített R02 1
