152908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzodiazepin-származékok előállítására

/ 152908 6 vanádiumpentoxid, krómsav és a permanganá­tion. Előnyös oxidálószerek olyanok, amelyek a króm és mangán magasabb elektrokémiai vegy­értékalákhan képzett oxigénvagyületei, mint pl. a krómsiav vagy,a permanganátion. A krómsav különösen előnyös és magában foglalja a H2 ­-Cr04 -et (azaz a krómtrioxid vizes oldatát) és a szerves oldószerben, pl. ecetsavban, piridin­ban stb. oldott krómtrioxidot. A fent körülírt oxidálószereket ahhoz az ol­dathoz adhatjuk, amely az oxidálandó (1) kép­letű vegyületet tartalmazza, vagy az oxidálandó vegyületet oly oldathoz adhatjuk hozzá, amely az oxidálószert tartalmazza, végül az oxidáló­szert in situ is előállíthatjuk. Különösen elő­nyös az in situ előállított krótnsav. Ezt pl. ügy állíthatjuk elő, hogy a reaíkcióelegyhez krárntnn oxidot és sarjat, • pl. kénsavat adunk. Az (1) képletű vegyületeket a (2) képletű ve­gyületekké gyenge oxidálószerekkel is átalakít­hatjuk. Alkalmas dehidrogénező szerek pl. a hi­ganyaeetát, vasi(III)-klorid, vas(HI)-cianid, hi­gainyoxid, mángándioxid, szeléndioxid, ezüstoxid és krómsav. Az utóbbi bárom szer különösen előnyös. Az (1) képletű vegyület fenti oxidálásánál a reaktánsok koncentrációja a reakcióéi egyben nem lényeges, de az oxidálószert célszerűen a sztöchiometriai mennyiséghez képest, azaz a sztöchiometriai ekvivalenshez képest csekély fe­leslegben, de legfeljebb kétszeres feleslegben al­kalmazzuk. A reakcióhőmérséklet függ az össze­válogatott reakciókomponensektől, vagy|s a ve­gyülettől) .amelyet .adott oxidálószerrel oxidálni kívánunk. Az oxidálószerek önmagukban ismer­tek és oxidálási reakcióban már korábban is al­kalmazást nyertek. Azt találtuk, hogy a szoká­sos reakciófeltételek alkalmazhatók a találmány szerinti speciális problémára és az (1) képletű vegyületek 4,5-helyzetben sikeresen dehidrogé­nezhetők anélkül, hogy a benzodiazepin-mara^ dék felhasadna. Reakcióközegként célszerűen olyanokat alkalmazunk, melyeket hasonló oxidá­lási reakcióban alkalmazni szokásos. A reakció­közeg azonban a reakciószerrel szemben előnyö­sen közömbös. Megjegyezzük még, hogy a reak­cióhőmérséklet megválasztása — figyelemmel a legjobb kitermelésre és az optimális reakcióle­hetőségre — függ a kialakított reakcióközegtől, továbbá a speciálisan választott reakeiópartne­rektől. A találmány szerinti eljárással nyerhető ter­mékek értékes nyugtatók, csillapítók, görcselle­nes és izómlazító szerek. A találmányt az alábbi példák szemléltetik, anélkül, hogy azt ezekre korlátoznák. Az olva­dáspontok korrigáltak. 1. példa. nyű réteget nátriumhidroxid oldattal meglúgo­sítjuk, a képződő csapadékot beszűrjük és eta­nolből átkristályosítjuk. 7-klór-l,3,4,5-tetrahidro­-5-íenil-2H-l,4-, benzodiazepin-2-ont kapunk, szín-5 telén prizmák .alakjában, olvadáspont 183— 185 C°. 1,28 g 7-klór-l,3,4,5-tetrahidro-5-fenil-2H-l,4--benzodiazepin-2-on, 1,0 g szeléndioxid, 1,4 ml piridin és 100 ml terc. butanol elegyét 30 percig !0 60 Cf-on melegítjük. Ezután az elegyet kihűlni/ hagyjuk, szűrőn, megszűrjük és az oldószert le­pároljük. Halvány piros maradékot kapunk, me­lyet metanolból átkristályosítunk. 7-klór-l,3-di­hi'dro-5-f einil-2H-l ,4-^benzodiazepin-2-ont ka-1§ punk, olvadáspont 216—217 C°. A kiindulási anyagot a következőképpen ál­lítjuk elő: 30,6 g 2-amino-5-klórbenz, hidrilamin­dihidrokloridot 150 ml vízben feloldunk és 20%-os nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk. 2Q Ennek az elegynek metilénkloridps extrahálása 2^amino-5-kló:r-<benzhidrilammhoz vezet, hal­ványsárga viszkózus olaj alakjában. 11,64 g (0,050 mól) 2-ammo-5-klórbenzhidril­amint 100 ml száraz benzolban feloldunk és 10,1 25 g (0,100 mól) trietilaminnal kezelünk. A reak­cióelegyhez kavarás és hűtés közben jégfürdőn 0—5 C°-on cseppenként (20—30 perc lefolyása alatt) 8,35 g (0,050 mól) brömecetsavetilészter 20 ml száraz benzollal készített oldatát adjuk. A rea&eióelegyet 16 óra hosszat közönséges hőmér­sékleten kavarjuk, majd 1 óra hosszat gőzfür­dőn visszafolyatással hevítjük. Lehűlés után a reakcióelegyet vízbe öntjük, metilénkloriddal extraháljuk és így halványsárga olajat kapunk. Ezt az olajat hígított sósav és éter elegyével ke­zeljük, a vizes réteget nátriumhidroxiddal meg­lúgosítjuk, majd metilénkloriddal extraháljuk és a nyersterméket viszkózus sárga gumi alakjá­ban kapjuk. Hexánnal való eldörzsölés, majd hexánból és etanolból való többszöri átkristá-40 lyosítás 2-[l-(2-amino-5-klórfenil)-l-fenilmetil­-^aminoj-ecetsavetilészterhez vezet, színtelen ru­dacskák alakjában, olvadáspont 103—104 C°. 1,81 g 2-[l-(2-amino-5-klórfenil)-l-feml[metil­amino]-ecetsavetilésztert 30 ml kb. In telített 45 metanolos báriuimhidroxid oldat és 10 ml víz elegyében 17 óra hosszat visszafolyatás közben melegítjük. Az oldat lehűtése után a kicsapódott báriumsót leszűrjük, víziből állkristályosítjuk és színtelen tűket kapunk, olvadáspont 206—210 50 C°. Ezután a báriumsót 20 ml dimetilformfiínid­ban feloldjuk, a savat a számított mennyiségű In kénsavval felszabadítjuk és a kicsapódott bá­riumszulfátot szűréssel eltávolítjuk. A szűrletet besűrítjük és vízzel hígítjuk. 2-[l-(2-aimino-5-55 klórfenil)^l-femlmetilamino]-eeetsavat kapunk, sárga prizmák alakjában, melyeket metanolból átkristályosítunk. Az olvadáspont elég bizony­talan és az anyag kb. 234—242 C°-on bomlik. 30 35 1 g 2-[l-(2-amino-5-klórfenil)-2-fenil-m>etil- e0 2. példa, amino]-ecetsav 10 ml vízmentes piridinnel készí­tett oldatát és 0,22 ml piperidint 17 óra hosszat visszafolyatás közben melegítünk. Az" elegyet vákuumban _bepároljuk és a maradékot hígított sósiav és éter elegyével kirázzuk. A vizes sava- <jg 1 g 2-[l-(2>amino-5-klórfenil)-l-fenilmetil­amino]-ecetsav 20 ml száraz xilollal készített szuszpenzióját 6 óra hosszat visszafolyatás köz­ben melegítjük. A szilárd anyag egy kis része 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom