152879. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fentiazinil-aminociklopropánok előállítására

.3 izomereket képezhetnek. E leírásban és az igénypontokban.. — amennyiben más kifejezet­ten nincs megadva — az egyes vegyületek alatt valamennyi izomer is értendő, akár különvá­lasztott alakban, akár izomérelegy alakjában. A találmány szerinti új fentiazinil-aiminocifc­lopropán-származékok. általában fentiazinil-cik­lopropán^karbonsavakiból állíthatók elő. Ezek a kiindulóanyagok a csatolt rajz szerinti (II) ál­talános képlettel jellemezhetők — e képletben Y és. R3 jelentése megegyezik az (I) általános' képlet alatt adott meghatározás szerintivel, ml =i 0 vagy 1 —előállításuk pedig oly módon tör­ténhet, hogy a megfelelő 10-vinil-fentiazin­-származékot etil-diazoacetáttal reagáltatjuk (m = 0 esetében) vagy a 10-helyzétiben helyet­tesítetlen fentiaziht közvetlenül alkilezzük, pl. etil-2-bróm-, 2-bróm-2-metil-, 2-'brómetil-2~me­til- vagy 24>rómmetil-cikloprapán-karboxilát segítségével. Az említett lO^vinil-fentiazinok célszerűen Hoffmann-lebontás útján állíthatók elő a megfelelő lO^dimetilamino-etil-fentiazin­mietiljodi dókból. „ A (II) általános képletnek megfelelő ciklopra­pán-karbonsav-származékok a találmány sze­rint különböző módszerekkel alakíthatók át a kívánt aminoszármazékokká. Ha a savat valar­mely rövidszénláncú alkil-halogénformiáttal rea­gáltatjuk, akkor a megfelelő vegyes anhidridhez jutunk, amelyet ezután nátriumaziddal kezelve a ciklopropil-kailbonsav-azidot nyerjük. Ezt hő­hatással, valamely közömbös oldószerben tör­ténő hevítés útján elbontva, a megfelelő izocia­náthoz jutunk. Az izocianátot oly módon alakít­hatjuk át az (I) általános képletnek megfelelő (n = 0) aminociklopropánokfcá, hogy a) a vegyületet ásványi savval, mint sósav­val, vagy pedig alkálifémhidroxiddal, mint nát­rium- vagy káliumihidroxiddal hevítve hidroli­záljuk, vagy b) rövidszénláncú alkilmagnéziumhalogenid­del vagy rűvidszériláncú alkanol'lal reagáltatjuk, amikor is a megfelelő N-iacil- vagy N-karbal­koxi-aminociklopropánt kapjuk, amelyet azután vagy közvetlenül redukálunk pl. litiumalumí­niumhidriddel a megfelelő N-alkil-aminodklo­propánná, vagy ' rövidszénláncú alkiljodiddal reagáltatva N-alkiJ-N-acil- ill. N-alkil-N^karbal­, koxi^minociklopropánná alakítunk és ezt re­dukáljuk pl. litiumalummiumhidriddel a meg­felelő N,N-dialkilamino-cikilopropán-szárma­zékká. A fenti reakciókat vázlatosan a csatolt rajz szerinti A) reakció-folyamatáhra szemlélteti, ahol Y és R3 jelentése megegyezik az (I) általá­nos képlet alatt adott meghatározás szerintivel, m = 0 vagy 1, Rx és R 2 pedig rövidszénláncú alkilgyököt képvisel. Az olyan (I) általános képletű aminoeiklopro­pán-származékokat, amelyekben n == 1, oly mó­don állíthatjuk elő a (II). általános képletű cik­lopropánikarbonsav-szárcnazékokból, hogy a (II) általános képletű savat rövidszénláncú alkil­halogénformiáttal reagáltatva a megfelelő ve­gyes anhidridet képezzük, ezt azután ammóniá-4 val, monoalkilaminnal, dialkilaminnal vagy he­terociklusos aminnal reagáltatjuk a megfelelő ciklopropil-karboxamiddá. Az amidet pl. litium­alummiumhidriddel redukáljuk és így jutunk a 5 kívánt megfelelő aminometil-ciklopropán-szár­mlazékhoz. Az (I) általános képletnek megfelelő oly fen­tiazinil^aminociklopropánok, amelyek képleté­ben m = 1, előállíthatók a megfelelő 10-helyet-10 tesítetlen fentiazinok közvetlen N-alkilezése út­ján is, amit a kívánt végterméknek megfelelő aminocikiopropilkarfbinol valamely reakcióképes észterével, pl. p-toluolszulfonátjával «folytatha­tunk le. Az e célra kiindulóanyagként alkalmaz-15 ható aminociklopropiljkarbinolok a csatolt rajz szerinti (III) általános képlettel 'jellemezhető; e képletben Rí és R2 rövidszénláncú alkilcsopor­tot képvisel vagy a nitrogématomimal együtt Pyr­rolidin-, piperidin- vagy N-metil-piperazin-gyű-20 rűit képez, R3 hidrogén vagy metilcsoport, n pe­dig 0 vagy 1. E vegyületek előállítása oly módon történhet; hogy valamely, pl. etil-2--bróm-, 2->bróm~2-metil-, 2-brómmetil-2-metil­vagy 2-brómmetilj ciklopropán-karboxilátot egy 25 N-acil -N-(rövidszénláncú alkil)-aminnal vagy heterociklusos aminnal reagáltatunk a megfe­lelő aminociklopropánkarboxiláttá, amelyet az­után pl. litiumalumíniumhidriddel a megfelelő N,N-dialkilamino- vagy heterociklusos amino-30 ciklopropil-karbinollá redukálunk. Az oly (I) általános képletű vegyületek, ame­lyek képletében m=l, n=l, R3 pedig hidro­gént képvisel, előállíthatók oly módon is, hogy az aminociklopropilkarbinol közbenső terméket 3'5 etil-gamma-brómkrotonát és a megfelelő dial­kilamin vagy heterociklusos amin reagálta tása útján állítjuk elő, amikor is közvetlen reakció­termékként a megfelelő aminokrotonátot kap­juk és ezt egy trimetilszulfoxoniumjodidból ké-40 pezett reagenssel hozzuk reakcióba. Ez utóbb említett vegyület valamely erős bázis, mint nát­riumhidrid jelenlétében dimettlszulfoxonium­-metilidet (CH3 ) 2 S=CH 2 képez, ez adja azután 45 ; O a kívánt etdl-aminociklopropil-karboxilátot. Ha a karboxilátot a fentebb említetthez hasonló mó­don pl. litiumalumíniumhidriddel redukáljiik, akkor oly (III) általános képletű ammociklopro­. '50 pil-karbinolhoz jutunk, amelyben n = 1, R3 pe­dig hidrogén. A (III) általános képletnek megfelelő amino­ciklopropilkarbinolok előnyösen tozilát alakjá­ban alkalmazhatók a fentiazin alkilezésére. Így 55 az aminociklopropilkarbinol-tozilátnak a meg­felelő 104helyettesítetlen fentiazinnal való rea­gáltatása útján a kívánt terméket kapjuk. Az oly (I) általános képletű vegyületek, ame­lyekben Rj és R2 együtt heterociklusos amino-60 csoportot képez, a megfelelő primer aminokból is előállíthatók. így a pirrolidinil- ill. piperidi­nil-^származékok a primer amin 1,4-dibrómbu­tánnal, ill. 1,5-dibrómpentánnal való reagálta­tása útián állíthatók elő; e reakciók oly módon 05 folytathatók le, hogy a reagáló anyagok elegyét 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom