152851. lajstromszámú szabadalom • Irányított fényű lámpa
5 152851 6 idom maga, a 10 idomtest homorú oldalán a 16 idomból kiálló elektróda részek viszont káros reflexiók elkerülése végett fényelnyelő 17b, illetőleg 18b fekete réteggel vannak bevonva (2. ábra). A fényforrást alkotó 12 izzófelület az izzófelületet alkotó izzószálával azonos .anyagból készült egy-egy 19, illetőleg 20 hozzávezetés útján van a 17, illetőleg 18 elektródával összekötve. A 19 és 20 hozzávezetés az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén a 12 izzófelületet alkotó szál anyagával azonos anyagú, például wolframból készült 25, illetőleg 26 szállal van betekercselve. Ez a hősugárzó felület megnövelésével hidegíti a 19, illetőleg 20 hozzávezetésefcet és ezzel megakadályozza' a hozzávezetések izzásával járó zavaró fények keletkezését. A 3. ábra szerinti példakénti kiviteli alak esetén a fényforrást alkotó izzófelület úgynevezett lapított 12 dupla spirális, amely keresztmetszetének 22 hossztengelyével a lámpa 10 idomtestének 23 főtengelyével párhuzamos. A 12 izzófelületnek dupla spirálisként való kialakítása az izzófelület csökkentésével ugyancsak elősegíti a fényforrás méreteinek csökkenését és így a pontszerű alak megközelítését. A dupla spirális említett lapításával csökken a ß veszteségi kúpszögbe eső fényáram, tehát tovább nő a fényáram hasznosításának hatásfoka (lux/lumen). ' A 10 idomtest és a 16 idom összeforrasztásából eredő torzulásokba 11 idomtest 11b pereméről, valamint a 11a ellentükröző felületnek a ß veszteségi kúpszögbe eső részéről és a 16 időimről visszaverődő sugarak káros reflexiókat okoz^ nak. Ezek kiküszöbölése végett mindazokat a sugarakat, amelyek az említett felületekről visszaverődhetnek, el kell nyeletni. Ezért e felületeket 27, 28, 29, 30 fényelnyelő felülettel vonjuk be vagy takarjuk le. A fényelnyelő felület lehet például valamilyen fényelnyelő anyagból készült réteg vagy ellenző. A 10 idomtest külső széleinek nem szabatos voltából, valamint a 13 prizmával való összeforrasztásból származó torzulások a csatlakozás helyén a belső oldalon elhelyezett fényelnyelő 30 réteggel vagy takaró gyűrűvel küszöbölhetők ki. A 13 prizma külső felülete az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén 13b rovátkolással van ellátva. A rovátkáknak félköralákú keresztmetszetük van és rendeltetésük, hogy a fénysugarak kismérvű divergenciájával .és így a fénysugarak átlapolódásával biztosítsák az egyenletes megvilágítást, valamint a prizmával rendszert alkotva részt vegyenek a fénynyaláb megfelelő kialakításában. A 13 prizma méretezésével egyébként biztosítható a kilépő fénykéve kívánt iránya és kúpszöge, aminek természetesen feltétele, hogy a belépő sugarak egymással gyakorlatilag párhuzamosak legyenek. A 4. ábrán vízszintes főmetszetben feltüntetett autóreflektor esetén például látható, hogy a kilépő fénykévék divergálnak és ennek következtében egymást átlapolják. Aszerint, hogy a 13b rovátkák sugara nagyobb vagy kisebb, a divergencia és ennek kovettewzteben az átlapolódás is különböző, így például a 4. ábra fölső részén föltüntetett nagyobb :rl sugarú rovátkákból kilépő 32a, 32b, illetőleg 32c, 32d fénynyalábok által 5 megvilágított 33a, illetőleg 33b felületek egymást csak mintegy félig lapolják át. Ezzel szemben a nagyobb r2 sugarú rovátkákból kilépő 34a, 34b, illetőleg 34c, 34d fénynyalábok viszonylag -sokkal nagyobb mértékben divergálnak és 10 az általuk megvilágított 35a, illetőleg 35b felületek egymást majdnem teljesen átlapolják. (A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy az említett fénynyalábok közül egyet-egyet a hozzátartozó rovátkával és megvilágított felülettel 15 együtt a jobb áttekinthetőség végett szaggatott vonalakkal tüntettünk fel.) A 13b rovátkák kialakíthatók egymással párhuzamos egyenesek mentén, de alkothatnak koncentrikus köröket vagy más mintázatot is. A rajzon látható to-20 vábbá, hogy a nagyobb divergenciájú fénykévék fénye a kisebb divergenciájú fénynyalábok által megvilágított felületeket is éri. A 13b rovátkák méretezésével így elérhető, hogy az átlapolodó megvilágított felületeknek például a 25 4. ábrán felső szélei összeessenek. Ezzel élesebb szegélyű megvilágítást kapunk. A találmány szerinti irányított fényű lámpa ábrázolt példakénti kiviteli alakjának gyártása fentiek alapján lényegében a következő mozza-3ű natokból áll: Elkészítjük a 10 idomtestet, amelynek közepén a 16 idomnak megfelelő alakú nyílást hagyunk. Fel visszük a 10a tükröző réteget (foncsorozást). 35 Elkészítjük a 13 prizmából és a 11 idomtestből álló egységes 11, 13 testet, amelyben a 11a, tükröző felület átmérőjét a 16 idom átmérőjének megfelelően választjuk meg. A 11b peremek homlokfelületeit a 27 takarással vagy fény-40 elnyelő réteggel, a 11 idomtest homorú gömbfelületét pedig a 11a tükröző réteggel (foncso: rozással), valamint a ß veszteségi kúpszögbe eső gömbsüvegen 29 fényelnyelő felülettel látjuk el. A 10 idomtestet a 11, 13 egységes testhez 45 illesztjük és a két idomtestet 14 forrasztással vákuumedénnyé egyesítjük, Egyesítés előtt behelyezzük a 30 takaró gyűrűt, vagy összeforrasztás előtt vagy után a 10 idomtest és 11, 13 egységes test szögletében fényelnyelő 30 réteget 50 viszünk fel. A 16 idomon rögzítjük a 17, 18, 19, 20, 12 világító szerelvényt, majd a 17,( 18 elektródák körül a 16 idom belső oldalán fényelnyelő 28 réteget vagy takarást alkalmazunk, végül a vi-5? lágító szerelvénnyel ellátott 16 idomot a 15 ' hivatkozási számmal jelölt helyen alkalmazott forrasztással a 10 idomtest középső nyílásába forrasztjuk, amikoris a 12 izzófelület a 10a tükröző felületnek a 11a ellentükröző felület, mint 60 gömbfelület középpontjával összeeső fókuszába esik, a 17, 18 elektródák 17a, ,18a fejérintkezői pedig a 16 idom külső oldalán kiállnak. Ezzel a 10 és 11 idom-testet, valamint a 13 prizmát közepén kialakított és a 16 idommal lezárt olyan 65 vákuumedénnyé forrasztottuk össze, amelynél 3
