152816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzinek hidrogénezésére
3 tartalmának korlátozása látszik kívánatosnak. Az ilyenfajta eljárásokban a hidrogénezásnek erélyesnek kell-lennie, de mégis alacsony hőmérsékletet célszerű tartani, nehogy a gyantaképző telítetlen szénhidrogének polimerizálódjan'ak. A találmány szerinti eljárásra ezek után az | jellemző, hogy hordozóra felvitt, zömében elemi állapotban levő nikkelt tartalmazó katalizátor I jelenlétében végzett krakkolással nyert és aroí másokat, monoolefineket és gyantaképző telíj tétlen szénhidrogéneket tartalmazó benzint 70— | 2,10 att nyomás alatt, 50 éa. 200 C° között és i 0,1—5 tf./tf-óra térfogati sebességgel hidrogéí nézünk oly módon, hogy ezt a nyomást, hőmér\ sékletet és sebességet úgy állítjuk be, hogy a { hidrogénfogyasztás a benzin mindén m3-ére 70— • 162 Nim 3 legyen, és ne érjen el annyit, amenyt nyinél az aromások hidrogéneződni kezdenek, j úgyhogy lényegében minden gyantaképző .telí\ tétlen szénhidrogén és a monoolefineknek leg\ alább egy része hidrogéneződjék. , Célszerű, ha a nyomás legalább 70 att, és kü; lönösen előnyös a 70 és 140 att közötti szakasz. Az előnyös hőmérsékletköz 80—180 C° és az előnyös térfogati sebesség 0,2—2 tf./tf.-ória. A hidrogénfogyasztás 81—900 Nm3/m 3 lehet, előnyösen 135—360 Nm3 /m 3 . Általában a. nyomás növekedésével lassul az aktivitás csökkenésénelk üteme, és, növekedhet a hidrogénfogyasztás. A hőmérséklet növekedése és/vagy a térfogati sebesség csökkenése azok a fő változók, amelyek növelőleg hatnak a hidrogénfogyasztásra, és a fogyasztott mennyiséget előnyösen ezeknek a változóknak, elsősorban a hőmérsékletnek a változtatásával szabályozzuk. A kezelésre Használt hidrogén betáplálása ütemének nyilván elégnek kell lennie a kívánt hidrogénfogyasztás kielégítésére, és kívánatos,, hogy a hidrogén feleslegben legyen. Nagy feleslegre azonban nincs szükség, és kielégítő üzemvitelt kaptunk-, amikor a betáplált hidrogén mennyisége mintegy kétszerese volt a hidrogénfogyasztásnak. A fogyasztott hidrogén mennyisége a bekövetkezett hidrogénezés mértékéül szolgál. Az otefinhidrogénezés fokának másik kényelmes mértéke a brómszám. Általában maximális olefinhidrogénezés kívánatos, összhangban a leírt körülmények közötti üzemvitellel és a katalizátor ésszerű élettartamával. A hidrogénezés során át kell alakítani minden gyantaképző telítetlen vegyületet,'de mivel ezek.általában könynyebben hidrogéneződnek, mint a monoolefmek, jelentékeny monoolefinátalakulás azt mutatja, hogy az üzem kielégítően működik a gyantaképző vegyületek szempontjából. Ha független ellenőrzésre van szükség, a következő vizsgálatok használhatók a gyantaikepző anyagok meghatározására. D873—57T sz, ASTM módszer, repülőgépüzemanyagok oxidációs stabilitására (potenciális maradvány módszer), nevezik gyorsított gyantapróbának is; D525—515 sz. ASIM módszer benzin oxidációs stabilitására (indukciós perió-4 dus módszer); és a Petroleum Engineering 27. kötetének Cl9—C30 oldalán (1955. november) leírt Lausonrimódszer. A találmány szerinti eljárásban használt ma-S gas hőmérsékleten krakkóit benzinek brómszáma rendszerint 55 és 75 közé1, a diénszámuk 10 és 26 közé esik. * / A. gyantaképző telítetleneknek a monoolefinek számbajövő hidrogénezése nélküli hidrogé-10 nézésére fogyasztott hidrogén rendszerint 45 Nm3 /m 3 vagy kevesebb lesz, és minden olefinnek az aromások hidrogénezése nélküli hidiogénezésére rendszerint 108—162 Nm3 /m 3 lesz a hidrogénfogyasztás. A monoolefinek számbajövő 15 hidrogénezése tehát 54—162 Nm'/m», előnyösen 72—162 Nm3 /m 3 , legelőnyösebben 72—108 Nm 3 / m3 hidrogént kíván. A hidrogénezés mértékét a brómszám megváltozása a betáplált anyag 55—: 75 brómszámá-20 tói a termék 40—0, leginkább 30—10 brómszámáig jelzi. Az, hogy az eljárás szelektív, és hogy az, aro' mások hidrogénezetlenek mariadnak, annak köszönhető, hogy a nikkelkatalizátort a betáplált 25 anyagban általában jelenlevő tiofénkén részben szulfiddá alakítja át. Ezért általában nincs szükség külön intézkedésre a katalizátor szelektívvé tételére, kivéve azt, hogy kellő mennyiségű kéntartalmú nyersanyagot kell a katalizátoron át-30 bocsátani. Sok nikkelt tartalmazó katalizátorok és kis betáplálási térfogati sebesség esetén azonban jelentős ideig eltarthat, amíg a katalizátor szelektívvé válik, minthogy a betáplált anyag kéntartalma meglehetősen kicsiny (0,005— 35 0,04%). Időnként előfordulhat azonkívül rendellenes nyersanyag is igen csekély vagy elhanyagolható kéntartalommal. Ezért olykor szükségessé válhat a katalizátor előszulfidozása vagy a szulfidozás meggyorsítása a katalizátornak a 40 nyersanyag rajta való átbocsátása előtti szulfidozásával, vagy oly módon, hogy. meginduláskor alkalmas kénvegyületet adunk a nyers, anyaghoz. Az alkalmazott kénvegyületek tiofének vagy a tioíénekhez hasonlóan viselkedő ve-45 gyületek legyenek, például tiaciloalkánok legalább 4 szénatommal a gyűrűben vagy dialkilmonoszulfidok. A szulfidozás hőmérséklete 200 C° alatt legyen, különösen, ha hidrogén van jelen, y 50 A fentemlített kénvegyületek, az A osztályú vegyületek, csak korlátozott mértékben szulfidoznak, függetlenül a katalizátoron átbocsátott kén mennyiségétől. Más kénvegyületeknek (B osztályú vegyületek) nincs meg ez a tulajdon-55 ságuk, ilyenek a merkaptánok, tiaeilobután, di., alkildiszulfidok, ^elérni kén, kénhidrogén és széndiszulfid, és a szulfidozás folytatódik mindadr dig, amíg a vegyületek áthaladnak a katalizátoron. Az előszulfidozásnak vagy a szulfidozás 60 elősegítésének alkalmas módjait ismertetik a 972 245 és 979 307 sz. brit szabadalmi leírások. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a folyamat közben a katalizátor túlnyomóan, elemi nikkel. Ez velejáró következménye annak, hogy csak A 63 osztályú vegyületek érintkeznek a katalizátor-2
