152729. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bakelitbázisú hőkelet műanyagmázas építőipari-védő- és -diszítőburkolatok előállítására

3 gos közegben történő kondenzálása, valamint a képződő gyanta szerves oldószereikben való feloldása, egyes felületekre történő felhordása, végül a felvitt bevonat kikeményítése ismeretessé vált. Az ismert technológia szerint a kiinduló anyagként használt fenolból és formaldehidből a rezol-képződés első szakaszában keletkező fenolalkoíholokat pl. butilallkdhollal éterezik, vagy pedig kiinduló anyagként alkilezett fenolgyantaikat alkalmaznak. Az így előállított gyantákat karbamid vagy melamin bázisú gyantákkal, továbbá gyantasawál, esetleg telítetlen zsírsavak beépítésével is- imódösítják. Az így nyert baégetős lapok és zománcok főleg 'fa és., fém "alapok bevonására alkalmasak. Építőipari burkolólapokat fenol-formaldehid ' mázzal ezidáig nem. sikerült előállítani. A találmány értelmében bakelit-bázisú beégetős műanyagmázzal készült építőipari védő és díszítőburkolatok állíthatók elő, ha fenol és formaldehid 1:1,6—1,8 mólarányú elegyét lúgos közegben, célszerűen a fenolra számítva 0,04—0,30 mól alkálihidroxid beadagolásával, egyenletes hőfok^félfűtési idő betartásával legfeljebb 3©—-35 perc alatt forrásig melegítjük, majd legalább 30 percig és legfeljebb 40 percig forrponton reagáltatjuk. Az így kapott víztartalmú gyantaoldatot a vizes fázistól való szétválásig előnyösen 10^14 napig állni hagyjuk, a szétváló vizet pedig időnként dékantáljuk. A víztől elválasztott gyantát annak súlyára számítva 50—-80 súly% a poláros vagy poláros oxigéntartalmú szerves oldószerben, célszerűen etanolban feloldjuk, majd/ ahhoz ismert módon pigmenteket, adott esetben pedig színezéket adagolunk, végül felhordás előtt a gyanta súlyára számítva 0,5—10 súly% koncentrált ásványi savat keverünk hozzá, majd a gyanta oldatát a bevonandó felületre szokásos technológiáival fejhordjuk. A gyanta oldata eternit, /pala, fajansz, cserép, beton vagy műkő felületű hordozóanyagokra hordható fel. A gyanta oldatát általában két rétegben viszszük fel a felületre, és a porszáraz állapot elérése után a felvitt réteget hőkezelésnek vetjük alá olymódon, hogy első lépésben a mázzal bevont burkolólapokat 45—66 C°-on, célszerűen 60 G°-on legalább 8 óra hosszat, ezt követően pedig 100 C°-on 12—16 óra hosszat hőkezeljük, amíg a gyanta hőre lágyuló állapota megszűnik, végül folyamatosan szobahőmérsékletre hűtjük le a mázzal bevont anyagokat. A felvitt ós beégetett bevonatok vastagabb rétegekben is pórus-, (kráter-, buborék- és hólyagmentesek, a felületre jól feltapadnak, kellően rugalmasak, tükörfényű, zsírfényű és matt változatban alakíthatók ki. A festék kötőianyagként szolgáló fenol-formaldehid műgyantát tulajdonképpen két lépésben állítjuk elő. Az első lépésben, vagyis az előkondenzáció során az alkalmazott mólaránynak és a reakdákörülményeknek megfelelően nagy mennyiségű reakcióképes metilolcsoport kialakítását biztosítjuk a kondenzált molekulában. A második lépésben színező és 2 '^ • •:. 4 töltőanyagok, pigmentek beadagolása után bekevert savkatalizátor totósára az első lépésben kialakított metilolcsoportok hőenergia nélkül kapcsolódnak és a bevonandó felületen 5 megy végbe a felvitt film bideg úton való baikelizásódasa. '.Eljárásunk (lényegéhez tartozik az, hogy a reakcióképes végcsoportok és metilolcsoportok arányát az élőikondenzációs lépésben úgy állítjuk be, hogy a második lépésben 10 a teljes kondenzáció ne 'menjen végbe a bakelit C állapotig, hanem a kondenzálás ä második lépésben félvitel után a bakelit B állapotnál megálljon. A műgyanta kötőanyag készítésénél a íműgyantaoldatot csak olyan mértékig 15 víztelenítjük, 'hogy a második lépésben a felvitt felületen vízkiválasztás ne történjen. A gyantában maradt víz ugyanis elősegíti azt, hogy a gyanta kondenzációja a hőkezelés előtt ne menjen ré^ye a íbakelt C állapotig és a 20 képződött filmréteg gyengén plasztikus tulajdonságú maradjon. A víztől elválasztott gyantát, a gyanta súlyára számítva 30—80 súly% oxigéntartalmú poláros vagy apoláros oldószerben (alkoholok, 25 dioxán) oldjuk. Az oldószerrel szemben támasztott követelmények közül a legfontosabb, hogy egyrészt a festékanyag könnyű felhordhatóságát biztosítsa, másrészt a beadagolt katalizátor hatását segítse elő. Azt tapasztaltuk, 30 hogy erre a célra az alkoholok, főként az etilalkohol különösen alkalmas. Az oldószerben oldott gyantához a. végterméktől kívánt szín elérésére, különböző pigmentanyagokat keverünk. Színező anyagként £5 galafcolfestökek, földfestékek, anilinfesitékek vagy ezek keveréke alkalmazható. A bevitt festékanyagok mennyisége a kívánt színkompozíciótól függően 0,1 súly%-4ól 50 súly%-ig (gyantára számított) változhat. A színező anya-40 gokkal egyidejűleg adagoljuk be a gyantaoldatba a töltőanyagokat is. A töltőanyagnak, mint festékhordozó rétegnek van szerepe és a festékanyag megfelelő fedését teszi lehetővé. Töltőanyagként általában 0%.-tól 50 súly%-ig 45 (gyantára számított) különböző oly töltőanyagokat alkalmazunk porfinamságú állapotban, amelyek a gyantaoldat, ill. a. színezék alapanyagaival vagy katalizátoraival nem lépnek reakcióba. 50 A hidegkatalizises kötőanyagot tartalmazó festék felhordása előtt az utókondenzáció biztosítására, ill. a kondenzáció beindítására katalizátort lehet felhasználni. Katalizátorként a gyantaoldószer mennyiségére számítva 0,5— 55 . 10%, célszerűen 1—3 súly%;

ásványi savat és elsősorban sósavat alkalmazunk. Az alkalmazott katalizátor mennyiségétől függ a felületen képződött filrnréteg plaszttacitása, magas sósav koncentráció esetén ui. a filmréteg keményebb 60 lesz. Az eljárás ipari alkalmazásbavételénél sósav katalizátor felhasználása bizonyult a legcélszerűbbnek. A katalizátor beadagolása után kapott festéksizuszpenziót felihasználása előtt finom szi-65 tán szűrjük, erre a délra a DIN 100 sűrűségű