152704. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves anyagok optikai fehérítésére
3 1527Ó4 4 hetők. Ariigyökként pl. halogénfenil-, fenilvagy alkilfenil-gyökök szerepelhetnek. Aralkilgyökként pl. a (8) általános képletnek megfelelő fenilalkil-gyökök (ahol m=l, 2 vagy 3) jöhetnek tekintetbe, amelyek sorában a (9) általános képletnek megfelelő fenilalkil-gyökök, (amelyekben Zt és Z 2 azonos vagy különböző jelentésűek lehetnek, még pedig hidrogénatomot vagy metilgyököt képviselhetnek) emelendők ki. A (2) általános képletnek megfelelő új bisz-Jbenzoxazil-sztilbén-vegyületek sorában a csatolt rajz szerinti (10), (11) és (12) általános képletnek megfelelő vegyületeket kell különösen kiemelni. A (10) képletben T^—T4 azonos vagy különböző jelentésűek lehetnek, még pedig hidrogénatomot vagy legfeljebb 8 szénatomos, elágazó szénláncú alkilcsoportot, mint izopropil- vagy terc.butil-csoportot vagy a (7a), (7b) vagy (7c) képletnek megfelelő valamely alkilcsoportot jelenthetnek, mimellett a T^—T4 jelek közül legalább az egyik egy előnyösen legfeljebb 8 szénatomos, elágazó szénláncú alkilcsoportot képvisel. A (11) képletben Ui hidrogénatomot vagy egy (lla) képletű csoportot képvisel, mely utóbbiban n = í vagy 2, míg Yx szabad vagy semlegesített karboxilcsoportot (—COOH, ammónium-, alkálifém-, földalkálifém- vagy aminsók), előnyösen legfeljebb 18 szénatomos alkilgyököt tartalmazó karbonsav-alkilészter-csoportot, mint pl. a csatolt rajz szerinti (11b)—(llf) képleteknek megfelelő csoportokat, karbonsav-alkoxialkilészter-csoportot, mint különösen egy ^COO—(C2 —C 4 )—alkilén—O—(d—C 2 )—alkil csoportot, valamely előnyösen legfeljebb 4 szénatomos alkenilgyököt tartalmazó karbonsav-alkenilészter-csoportot (pl. —COO—CH2 —CH= =CH2 ), karbonsav-arilészter- vagy karbonsav-aralkilészter-csoportot, mint a csatolt rajz szerinti (llg)—(llm) képletű csoportokat, vagy pedig egy a nitrogénatomon adott esetben szerves csoporttal helyettesített karbonsavamid-csoportot, mint pl. a csatolt rajz szerinti (lln)— (llv) képletek valamelyikének megfelelő csoportot jelenthet. A (12) képletben Qx és Q 2 szabad vagy semlegesített szulfonsavcsoportot jelenthet, mint pl. az alábbi csoportok valamelyikét: —S03 H, — S0 3 Na, —SO3K, —S0 3 Ca/2, CH3 -S03 Ba/2, — S03 H.HN<f , —S0 3 H.H 2 N — CH3 —(CH2 ) 7 —CH 3 jelenthet továbbá Qx és Q 2 egy a nitrogénatomon adott esetben szerves csoporttal helyettesített szulfonsavamidcsoportot, mint különösen az alábbi csoportok valamelyikét: —S02 —NH 2 —S02 —NH—CH 3 —S02 —NH—CH 2 —CH 3 CH3 -S02 —N<^ 5 CH2 —CH 3 —S02 —NH—(CH 2 ) 7 —CH 3 —S02 —NH—(CH 2 ) 17 —CH 3 —S02 —NH—C 6 H 5 10 Az (1) általános képletnek megfelelő új bisz-oxazolií-sztilbén-vegyületek különféle, pl. önmagukban ismeretes módszerek alkalmazásával állíthatók elő. Ezeknek az új vegyületeknek az egyik elő-15 állítási eljárása pl. abból áll, hogy magasabb, pl. 120—330 C° hőmérsékleten, közbenső leválasztással vagy anélkül, előnyösen valamely katalizátor jelenlétében, a reagáló anyagok 2 :1 molekuláris aránya mellett, legalább egyfajta 20 o-oxiamino-vegyületet valamely, a (13) általános képletnek megfelelő sztilbén-4,4'-dikarbonsavval (e képletben W egy a karboxilcsoportokhoz 4- és 4'-helyzetben kapcsolódó sztilbéngyököt képvisel) vagy egy ilyen dikarbonsav 25 valamely funkcionális származékával, különösen észterével, pl. dietilészterével, vagy savhalogenidjével, pl. savkloridjával reagáltatunk, mimellett o-oxiamino-vegy ül étként a (14) vagy (15) általános képletnek megfelelő vegyülete-30 ket, (amelyekben Ax és A 2 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel) alkalmazunk. Az adott reakció-komponensek egymással való reagáltatását közbenső leválasztással vagy anélkül, magasabb, pl. 120 C° és 330 C° közötti hő-35 mérsékletre való hevítés útján, előnyösen valamely, a reakció szempontjából közömbös gázlégkörben, pl. nitrogén-áramban folytathatjuk le, mimellett a reakciót adott esetben valamely katalizátor alkalmazásával segítjük elő. Katali-40 zátorként pl. bórsav, cinkklorid, p-toluolszulfonsav vagy polifoszforsavak (beleértve a pirofoszforsavat is) alkalmazhatók. Ha bórsavat alkalmazunk katalizátorként, akkor ezt a reagáló tömeg teljes súlyára számítva előnyösen kb. 45 0,5—5% mennyiségben alkalmazhatjuk. Felhasználhatunk e reakció lefolytatására magas forrpontú poláros szerves oldószereket, pl. dimetilformamidot vagy alifás, adott esetben éterezett oxivegyületeket, pl. dialkilkarbitolokat, propilén-50 glikolt, etilénglikol-monoetilétert vagy dietilénglikol-dietilétert, továbbá magas forrpontú ftálsavésztereket, pl. ftálsavdibutilésztert is. Lefolytathatjuk ezt a reakciót azonban két fokozatban is, amikoris először egy mól (13) 55 képletű dikarbonsavat vagy ennek valamely funkcionális származékát, különösen dikarbonsav-dikloridot 2 mól o-oxiamino-vegyülettel kondenzálunk szerves oldószer, pl. toluol, xilol, klórbenzol, diklórbenzol vagy nitrobenzol jelen-60 létében, magasabb hőmérsékleten, majd az így kapott acilvegyületet magasabb hőfokon, adott esetben valamely katalizátor jelenlétében a megfelelő bisz-oxazolil-sztilbén-vegyületté alakítjuk át. Ha kiindulóanyagként dikarbonsav-C5 -diklöridokat alkalmazunk, akkor ezeket köz^ o
