152702. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új heterociklusos származékok előállítására

11 Í52?Ö2 12 Az anyalúgokat kétszer éterrel mossuk, majd az olajjal egyesítjük. Az elegyet ezután 2n vizes nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk. A lúgos ele­gyet négyszer 90 rész éter és 10 rész etanol elegyével extraháljuk. Az egyesített kivonató- 5 kat kétszer 50 rész telített sóoldattal mossuk, vízmentes magnéziumszulfáton megszárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. Ily módon maradékként 4-[2-hidroxi-3-(2-hidroxi-l,l-dime­tiletilamino)-propoxi]-xantont kapunk, melynek 13 olvadáspontja benzolból való kristályosítás után 128—129 C°. 11. példa: A 6. példát megismételjük azzal az eltéréssel, hogy 1 rész 4-(2-hidroxi-3-izopropilaminoprop­oxi)-xanton helyett 1 rész 4-[2-hidroxi-3-(2-hidr­oxi-l,l-dimetiletilamino)-propoxi]-xantont és 20 rész etanol helyett 40 rész etanolt használunk. 20 Ily módon 4-[2-ihidroxi-3-(2-hidroxi-l,l-dimetil­etilamino)-propoxi]-xantént kapunk, amit ben­zol és könnyű petróleum (forráspont 60—80 C°) el egyében kristályosítunk, olvadáspont 126 C°. 12. példa: 4,5 rész 4-(3-klór-2-hidroxipropoxi)-xanton, 4,47 rész l-metil-3-fenüpropilamin és 20 rész 30 etanol elegyét zárt csőben 10 óra hosszat 100 C° -on hevítjük. A reakcióelegyet csökkentett nyo­máson szárazra pároljuk és a maradékot 10 percig 50 rész éterrel kavarjuk. Az elegyet megszűrjük és a szürletet megtartjuk. A szűrőn 35 levő szilárd maradékot 35 rész etilacetáttal főz­zük, az elegyet megszűrjük és a szürletet a fent említett éteres szürlettel egyesítjük. Az egyesí­tett szürleteket csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. Az így kapott maradékot 50 rész, 40 ciklohexánnal főzzük és a ciklohexános oldatot a fel nem oldódott szilárd anyagról dekantál­juk és megtartjuk. A fel nem oldódott szilárd anyagot ezután négyszer etilacetát és petrol-­éter (forráspont 60—80 C°) elegyéből kristályo- 45 sítjuk és így a 4-[2-hidroxi-3-(l-metíl-3-fenil­propilamino)-propoxi]-xanton egy diasztereoizo­mér alakját kapjuk, olvadáspont 127—129 C°. A félretett ciklohexános oldatot csökkentett nyomáson szárazra pároljuk és a maradékot 50 50 rész éterben feloldjuk. Az éteres oldatot lehűt­jük és kavarjuk, miközben cseppenként telített éteres sósav oldatot adunk hozzá, amíg csekély sósavfelesleg áll elő. Az elegyet megszűrjük és a szilárd maradékot háromszor etilacetát és 55 etanol elegyéből kristályosítjuk. Ily módon 4--[2-hidroxi-3-(l-metil-3-fenilpropilamino)^prop­oxi]-xantonhidrokloridot kapunk, olvadáspont 193—196 C°. A megfelelő szabad bázist a hidro­kloridból 20 rész 2n vizes nátriumhidroxiddal 60 való lúgosítással és 100 rész éterbe való extra­hálással kapjuk. A szárított éteres oldat be­párlásával kapott maradékot ciklohexánból kris­tályosítjuk és ily módon a 4-[2-hidroxi-3-(l-me­til-3-fenilpropilaminp)-propoxi]-xanton egy dia- 65 sztereoizomér alakját kapjuk, olvadáspont 106— 108 C°. 13. példa: 1 rész 4-(2-hidroxi-3-izopropilaminopropoxi)­-xanton, 4 rész nátriumhidroxid és 40 rész eta­nol elegyét visszafolyatás közben melegítjük és egy óra lefolyása alatt kis részletekben 4 rész cinkport adunk hozzá. Az elegyet további 18 óra hosszat visszafolyatás közben melegítjük, majd lehűtjük és megszűrjük. A szürletet 400 rész vízbe öntjük és a vizes elegyet négyszer 100 rész éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres kivonatokat 100 rész vízzel, majd kétszer 50 rész nátriumklorid telített vizes oldatával mos­suk. Az éteres kivonatot vízmentes magnézium­szulfáton megszárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot etilacetátból kristályosítjuk és ily módon 9-hidroxi-4-(2whidroxi-3-izopropiIamino­propoxi)-xantont kapunk, olvadáspont 136—138 C°. 14. példa: 3 rész 5^(3-klór-2-hidroxipropoxi)-l,4-benzo>­dioxán és 2,1 rész ciklopentilamin 12 rész eta­nollal készített oldatát zárt edényben 10 óra hosszat 100 C°-on melegítjük. Az edényt le­hűtjük, majd a ciklopentilamin és az etanol feleslegét elpárologtatjuk. A maradék gumi­szerű anyagot 40 rész n sósavval és 40 rész éterrel rázzuk. A vizes fázist leválasztjuk, 8 rész 8n nátriumhidroxidot adunk hozzá és a kelet­kező elegyet éterrel extraháljuk. Az éteres ki­vonatot vízzel mossuk, vízmentes magnézium­szulfáton megszárítjuk, majd szárazra pároljuk. A szilárd maradékot könnyű petróleumból (forráspont 60—80 C°) kristályosítjuk és ily mó­don 5-(3-ciklopentilamino-2-hidroxipropoxi)-l,4--benzodioxánt kapunk, olvadáspont 87—88 C°. 15. példa: A 14. példában leírt eljárást megismételjük oly módon, hogy 2,1 rész ciklopentilamin helyett 1,4 rész allilamint használunk. 5-(2-hidroxi-3--allilaminopropoxi)-l,4-benzodioxánt kapunk olaj alakjában. E vegyület 1,75 részének 8 rész ace­tonnal készített oldatát hozzáadjuk 0,59 rész oxálsav 8 rész acetonnal készített oldatához. A szilárd anyag teljes kicsapódása után az ele­gyet megszűrjük és a visszamaradó szilárd anyagot metanol és etilacetát elegyéből kristá­lyosítjuk. Ily módon 5-(2-hidroxi-3-allilamino­propoxi)-l,4-benzodioxán-hidrogénoxalátot ka­punk, olvadáspont 146—147 C°. 16. példa: '1,5 rész 7-(3-klór-2-hidroxipropoxi)-2,3,4,5-tet­rahidro-l,6-benzodioxocin és 0,8 rész t-butil­amin 8 rész etanollal készített oldatát 10 óra hosszat, zárt edényben 100 C°-on melegítjük. Az edényt lehűtjük és a t-butilamin feleslegét

Next

/
Oldalképek
Tartalom