152702. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új heterociklusos származékok előállítására

9 152702 10 -hidroxipropoxi)-xantont az alábbi módon állít­hatjuk elő. 2 rész 4-hidroxixanton, 12 rész epiklórhidrin és 0,02 rész piperidin elegyét 24 óra hosszat 90—100 C°-on melegítjük. Az epiklórhidrin fe­leslegét csökkentett nyomáson való bepárlással eltávolítjuk és az így kapott maradékot 100 rész kloroformban feloldjuk. A kloroformos oldatot a következő reagensekkel mossuk a megadott sorrendben: (a) 150 rész 2n vizes nátriumhidroxid három egyenlő részletben, (b) 20 rész tömény sósav és (d) 100 rész víz két egyenlő részletben. A kloroformos oldatot ezután vízmentes nátriumszulfáton megszárít­juk. A vízmentesített oldatot szárazra pároljuk és a maradékot etilacetátből kristályosítjuk. Ily módon 4-(3-klór-2-hidroxipropoxi)-xantont ka­punk, olvadáspont 158—159 C°. 6. példa: 1 rész 4-(2-hidroxi-3-izopropilaminopropoxi)­-xantont 20 rész etanolban feloldunk és az olda­tot kavarjuk, miközben lassan, apró darabok­ban, 2,5 rész nátriumot adunk hozzá 30 percen keresztül. A képződő elegyet visszafolyatás köz­ben 1 óra hosszat melegítjük, majd lehűtjük és 200 rész jéghideg vízbe öntjük. Az így kapott elegyet három egyenlő részletben 150 rész éter­rel extraháljuk. Az egyesített éteres kivonato­kat két egyenlő részletben 100 rész vízzel mos­suk, vízmentes nátriumszulfáton megszárítjuk és szárazra pároljuk. Az így kapott szilárd ma­radékot ciklohexánból kristályosítjuk. Ily mó­don 2-(2-hidroxi-3-izopropilaminopropoxi)-xan­tént kapunk, olvadáspont 128—129 C°. 7. példa: 3 ré^sz 6-(3-klór-2-hidroxipropoxi)-3,4-dihidro­-2H-l,5-benzodioxepin és 12 rész t-butilamin elegyét zárt edényben 10 óra hosszat 100 C°-on melegítjük. Az edényt lehűtjük és a t-butilamin feleslegét elpárologtatjuk. A maradék gumiszerű anyagot 40 rész n sósav és 40 rész éter elegyé­vel rázzuk és az éteres réteget elöntjük. A vizes savanyú oldatot ezután 8 rész 8n vizes nátrium­hidroxiddal meglúgosítjuk és a lúgos oldatot éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot vízzel mossuk, vízmentes magnéziumszulfáton meg­szárítjuk, majd szárazra pároljuk. Az így kapott szilárd maradékot könnyű petróleumból (forrás­pont 40—60 C°) kristályosítjuk és ily módon 6-(3-t-butilamino-2-hidroxipropoxi)-3,'4-di'hidro­-2H-l,5-benzodioxepint kapunk, olvadáspont 86—87 C°. A kiindulási anyagként használt 6-(3-klór-2--hidroxipropoxi)-3,4-dihidro^2H-l,5-benzodioxe>­pint az alábbi módon állíthatjuk elő. 6 rész 6-hidroxi-3,4-dihidro-2'H-l,5-benzodi­oxepin 20 rész epiklórhidrinnel készített oldatát és 0,1 rész piperidin elegyét 24 óra hosszat 100 C°-on melegítjük és az epiklórhidrin feleslegét csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A maradék olajat 75 rész kloroform és 25 rész tömény só­sav elegy ével rázzuk, majd a vizes fázist el­öntjük. Az így kapott kloroformos oldatot víz­zel mossuk, vízmentes magnéziumszulfáton meg-5 szárítjuk, majd szárazra pároljuk. Ily módon olaj alakjában 6-(3-klór-2rhidroxipropoxi)-3,4--dihidro-2H-l,5-benzodioxepint kapunk. A 64iidroxi-3,4-dihidro-2H-l ,5-benzodioxepint az alábbi módon állíthatjuk elő. 10 62 rész pirogallol és 300 rész abszolút etanol­ban oldott 55 rész káliumhidroxid kavart olda­tához, közönséges hőmérsékleten 200 rész 1,3--dibrómpropánt adunk. A kezdeti exoterm re­akció lelassulása után a keletkező elegyet vissza-15 folyatás és kavarás közben, nitrogén-atmoszférá­ban 16 óra hosszat melegítjük. Az elegyet ez­után lehűtjük és megszűrjük és a szürletet szárazra pároljuk. A visszamaradó olajat 200 rész éter és 100 rész víz elegyével rázzuk és a 2Q vizes fázist elöntjük. Az így kapott éteres olda­tot vízmentes magnéziumszulfáton megszárít­juk, majd bepároljuk. A maradék olajat csök­kentett nyomáson desztilláljuk és a 128—140 C°/l mm forráspontú frakciót összegyűjtjük. 25 Ezt a frakciót 300 rész benzollal rázzuk és az így kicsapott szilárd anyagot szűréssel eltávolít­juk és nem használjuk fel. A szürletet bepárol­juk és az így kapott szilárd maradékot könnyű petróleumból (forráspont 60—80 C°) kristályo-30 sí tjük. Ily módon 6-hidroxi-3,4-dihidro-2H-l,5--benzodioxepint kapunk, olvadáspont 109—110 C°. 8. példa: 35 A 7. példában leírt eljárást megismételjük azzal az eltéréssel, hogy 12 rész t-butilamin he­lyett 12 rész izopropilamint használunk. Ily mó­don 6-(2-hidroxi-3-izopropilaminopropoxi)-3,4-40 -dihidro-2H-l,5-benzodioxepint kapunk, olvadás­pont 67—68 C°. 9. példa: 45 3 rész 4-(3-klór-2-hidroxipropoxi)-xanton és 20 rész t-butilamin elegyét zárt csőben 10 óra hosszat 100 C°-on melegítjük. A reakcióelegyet az 5. példában ismertetett eljárás szerint kezel­jük és ily módon 4-(2-hidroxi-3-t-butilamino-50 propoxi)-xantont kapunk, amelynek olvadás­pontja petroléter (forráspont 60—80 C°) és etil­acetát elegyéből való kristályosítás után 120— 121 C°. 55 10. példa: , 3 rész 4-(3-klór-2-hidroxipropoxi)-xanton, 1,78 rész 2-amino-2-metil-l-propanol és 20 rész eta­nol elegyét 10 óra hosszat 100 C°-on melegít-60 jük. Az etanolt csökkentett nyomáson való el­párologtatással eltávolítjuk és az így kapott maradékot 5 percig 50 rész 2n sósav oldattal kavarjuk, mely idő alatt az oldatból viszkózus olaj válik ki. Az olajat az anyalúgtól dekantá-65 lássál elválasztjuk és kétszer éterrel mossuk. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom