152667. lajstromszámú szabadalom • Kézikormányzású, motorhajtású jármű

152667 5 6 32 hüvelyen van rögzítve és a 33 állítógyűrű­vel a tengelyirányú elmozdulás ellen biztosítva. A 24 hajtóműházon van a peremmel kapcso­lódó 11 hajtómotor. Ennek a 24 szekrénybe nyúló 34 hajtótengelyét a végén a 35a gördülő ä csapágyakkal .ellátott 35 nyomcsapágyban for­gathatóan ágyaztuk. A 34 haj főtengelyen levő 36 csigaorsó a 31 csigakerékkel kapcsolódik és a 11 motor forgó­mozgását ily módon átadja a 28 futókerék-ten­gelynek. A 28 futókerék tengely felett van elhelyezve a 37a gördülőcsapágyakkal ellátott és a 24a ol­dalfalakkal peremesen, kapcsolódó 37 hüvely­ben a vállazott 38 tengely. Ez a 24 hajtóműház­ba nyúló 38b tengelyrészen tartja a szilárdan felerősített 39 kúpkereket, amely a 34 hajtő­tengelyen levő kisebb 40 kúposkerékkel kap­csolódik. A 24 hajtóműházból kinyúló 38a tengely­részre a 41 szíjtárcsa van felékelve. A 10 gépnek az elülső részén van a 42 bur­kolat. Ez tartalmazza a tisztítószerszámokat. Ebben a burkolatban van a három 43, 44, 45, vízszintes tengely. Ezek mindegyikén két, egy­mástól bizonyos távolságra levő 46, 47, 48 •fogaskerék van. A három 46, 47, 48 fogaskerék­pár mindegyikén egy-egy végnélküli 49 lánc fut. A felső 43 tengely féloldalasan kiáll a 42 tisztítóburkolatból. Ezen a kiálló tengelyrészén van a felékelt 50 szíjtárcsa, amelyet a 38 ten­gely 41 szíjtárcsájával az 51 ékszíj köt össze. A 49 láncokra szalagszerűen erősítettek fel több egymás után kapcsolt kefét. (Ezt nem áb­rázoltuk a rajzon.) Ezek a kefék a felszedett szennyet az 52a rugalmas lehúzón és az 52 lapátszerű vezetőlemezen keresztül a 42 bur­kolat mögött felerősített 53 szemétládába szál­lítják. A kefék, amelyeken rajta van a szeny­nyeződés és amelyek nedvességet tartalmaznak, végig simítják a vízszintes 52b lehúzó rudat. Ennek következtében a szenny és a nedvesség a kefékből kikerül és az 53 szemétládába lesz repítve. Így a kefék megtisztulnak. A 42 burkolatot az 54 cső összeköti a 14 kor­mányrudak között elhelyezett 55 víztartállyal. Ebből az 54 cső segítségével a tisztítási folya­mat során víz stib. folyik a tisztítandó felületre. A 13 kefék által az 53 szemétladába repített szennyből a nem ábrázolt szívó szivattyúval kivonják a nedvességet, majd ezt az 56 csövön keresztül a 11 hajtómotor felett elhelyezett 57 szennyvíztartályba nyomják. A találmány szerinti berendezés működés­módját a következőkben adjuk. Ha a 10 gép előrehalad, akkor a 11 motor által hajtott 13 keféket az „A" nyíl irányában mozgatja. (1. és 2. ábra.) A 34 munkatengely forgatja a 39, 40, kúpkerekeket, aminek folytán az ezekkel kapcsolódó 51 ékszíj egyidejűleg forgatja a 46 fogasfcerékpárral ellátott 43 ten­gelyt. A 46 fogaskerékpár viszont a 49 láncot hajtja, amelyen felerősített 13 kefék állandó körforgásban haladnak és a szennyet az 53 szemétládába juttatják. Éhnek során a kefe sörtéinek a vége érinti az 52 vezetőlemezt. A 12 kerékpár ezalatt szabadon fut a 28 futó­keréktengelyen. A csigaorsó a 31 csigakerékkel kapcsolódik, egyenlőre azonban nem ad át a 12 kerekeknek forgómozgást, mert a 31 csiga­kerék és a lemezes kapcsoló egyik része a 28 futókeréktengellyel nincs szilárd kapcsolatban. Csak, ha a 15 vezetőfogantyút meghúzzuk, ami közben ez a 16 vezetőperselyekben levő végei­vel a 14 kormányrudak végeitől eltávolodik fogja meg a 26 kapcsolóvilla és az a emelőkar rudazat amely a 17 kapcsolórúdból, valamint a 19, 21 és 25 emelőkarokból áll, a 27 lemezes­kapcsolót. Ekkor a 11 motor forgómozgása át­terjed a 28 futókeréktengelyre és a 12 kerék­párra: a gép most az ellenkező irányban halad. Ennek a gépnek különösen nagy előnye az, hogy a 15 vezetőfogantyúnak egyszerű húzó-és nyoimómozgása révén, a szokásos kézi irá­nyító és vezető mozgásoknak megfelelően, ön­működően beáll a kívánt előrehaladás és hátra­menet. Az a gyors ide-oda járó mozgás amellyel a szennyet és a folyadékot a kefék felveszik, párosulva az erőteljes súrolóhatással, számottevő mértékben erősíti a tisztító hatást. A tisztítás folyamata viszonylag rövid idő alatt bonyo­lódik le. A kinyúló kábeltartákart két egymásba dugott 80, és 81 cső és a 82 rögzítőelem alkotják. (6— 10. ábra.) A 80 csőben, az egyik végén van a belső át­mérőjének megfelelő 83 csőbetét. Ennek a 80 csőből kiálló részét legömbölyítve képezték ki. A 83a falán áthaladó, egymással szemben álló két 84 hosszhornya van. A 80 csőben látjuk a 85 furatot, a 86 kábel bevezetésére, a 80 a csővégre pedig ráhúzták a lyukasztott 87 gumigyűrűt, amely megakadá­lyozza a 80 csövön és így a 87 gumigyűrűn is áthaladó 86 kábel sérülését. A 81 csőnek a kábel bevezetés és kivezetés céljára két, a hosszirányban egymásmellett levő 88a és 88b furatai vannak. A 81 csőnek a 83 csőbetét felvételére alkal­mas, belül megmunkált és a csőbetét átmérő­nek megfelelő 89 gömiböiyítése van a csővégen. A 81 csőnek ezen a részén található még az átmenő 90 furat, amely magába fogadja a 91 szegecselt csapot. A 81 csőnek a másik végét a 82 rögzítőrész tartja. Ezt a rajziban mint kerek 92 tárcsát látjuk, amelynek közepén a 93 menetes csap van. A gépen felerősített 94 kengyel tartja a ki­nyúló kábeltartókart (2. ábra). A 82 rögzítő­résznek a 93 menetes csapját a 94 kengyelben levő 95 furaton át dugjuk és a 96a anyával, 9Gb ellenanyával rögzítjük. A 92 tárcsa homlok­lapja és a 94 kengyel felfekvő felülete között, a kimunkált 98 mélyedésben van a 97 gumi­tárcsa, ami lehetővé teszi, hogy a kinyúló kábeltartókar lágyan, simán végezhessen forgó­mozgást. A rajzon a 8. ábra a kinyúló kábeltartó kart 15 20 25 30 35 40 45 5a 53 60 ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom