152629. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék folyamatosan haladó anyagok, főleg textilanyagok kezelés alatti hosszváltozásának meghatározására
5 152629 6 A bélyegzés harmadik módja iflle. ábra), hogy ezt egymástól jól definiált távolságban, egyidejűleg két helyen végezzük oly módon, hogy egy Z 'bélyegző lécre a bélyegzés kívánt távolságának megfelelően két festékpárna van elhelyezve, mely az A anyag haladásának megfelelően egy E körhagyó tárcsa nyomásának hatásaira rövid időre a párnák alatt elhaladó A anyagra szorul és ezáltal a szálat megfesti. Az anyagot a jelölésnél két G görgő támasztja alá. Az 1. ábrán bemutatott megoldás egy még kedvezőbb változata az ld. ábrán látható, ahol a két bélyegzési helyen két R jeltfogó van, ezek villamos tengellyel vannak összekötve és ezek működtetése útján végeztetjük a bélyegzést és így biztosítjuk .annak egyidejűségét és meghatározott távolságát. Egy bélyegzés hossza célszerűen 0,5—10 mmre választható, az asnyag fizikai tulajdonságaitól és baladási sebességétől függően, míg tapasztalatunk szerint szélessége előnyösen nem nagyobb 5 mm-nél. Az alkalmazott festékanyag — mint említettük — az anyag színétől, illetőleg fényességétől függően sötét vagy világos, matt vagy fényes — mindenesetre a vizsgálandó anyagtól eltérő optikai tulajdonságú vagy radioaktív sugárzó anyag lehet. A felvitt jelanyag váltását a bélyegző párnák cseréjével végezhetjük. Az említett bélyegzési módszerek közül a harmadik, illetőleg annak változatát képező vülamostengelyes megoldás adja a legmegbízhatóbb eredményeket. Az első két módszer főleg azon esetekben kerül alkalmazásra, ha a technológiai folyamatot végző gépen hely hiánya miatt, a bélyegző rész nem szerelhető fel. A harmadik megoldás esetén a bélyegzés ütemét az E körhagyó henger fordulatszámán nak megfelelő beállításával, míg a negyedik esetben a jelfogók működtetésének megfelelő vezérlésével és ütemével a mindenkori szükségletnek megfelelően állíthatjuk be. Az észlelő egység áramköreinek feladatát a bélyegzett jeleik detektálása, a detektált jelek erősítése és a leolvasó egység vezérléséhez alkalmas villamos jelek kialakítása képezi. A találmány szerinti eljárás foganatosítására példaként az alábbiakban olyan készüléket ismertetünk, amely optikai elven működik, tekintettel arra, hogy ez a módszer az általános esetek többségében előnyösen alkalmazható. Az észlelhető egység optikai megoldásának egy példakénti kivitelét a 2., 3. és 4. ábrák kapcsán ismertetjük részletesebben. A 2. és 4. ábrákon az észlelő egység kapcsolásának egyes részleteit mutatjuk be vázlatosan, míg a 3. ábra kiegészítő magyarázatul szolgál. A jelek észlelése és vétele adott példánkban fénydetektorok segítségével történik. Másfajta bélyegzet jel esetén mindenkor a megfelelő érzékelőket alkalmazzuk az értelemszerűen alkalmazott áramkörökkel. Az alkalmazott mérési elvnek megfelelően az észlelő egységben í(2. ábra) több fénydetektor kerül felhasználásra. Ezek közül az indítót 0, míg a mérő érzékelőket 1, 2...m...n, 1, n jelöli, az érzékelő rendszernek tehát n csatornája van. Minidegyik detektor előtt egy-egy lencserendszerrel élesen nyalábolt fénysugarat előál-5 lító 11 fényforrás van felszerelve, a detektorok előtt elhaladó A bélyegzett anyag pl. textilszálak megvilágítására, A detektorok 12 fényelemes érzékelőit úgy helyezzük el, hogy a 11 fényforrás előtt elhaladó A anyagról visszave-10 rődő és a 12 fényelemes érzékelő lezáró résén átjutó fénysugár a fényeiéinek felületét kellő intenzitással világítsa meg. A detektorok a B bélyegzett helyeken a detektor előtt való elhaladáskor intenzitás változást észlelnek és ennek 15 hatására villamos impulzust bocsátanak ki, amelyet a fényelem után kapcsolt 13 impulzus erősítő fokozatok felerősítenek és formálnak. A 0 jelzésű detektor az I indító egységet vezérli, amely mindannyiszor, ahányszor egy-egy 20 B bélyegzett jel elihallad a 0 detektor előtt, 14 jelgenerátor útján egy-egy megfelelő időtartamú kapujelet bocsát ki a 14 a vezetéken keresztül, amely az l...n mérődetektoröknak 15 vezérelt képző körökként kialakított és egyéb-25 ként zárva tartott kimenetét nyitja, Az I in^ dító egység a kapu jellel egyidejűleg még egy kioldó jelet is kibocsát a 14b vezetéken, amely a 18 jelzőlámpák meghúzva tartott önzáró 17 jelfogóit kioldja úgy, hogy a jelfogók újabb 30 mérési adat befogadására alikalmais állapotba kerülnék. A berendezés a hosszváltozást példánkban digitekben adja meg. A digitek számának megfelelően kell a mérődetektorok n számát is 35 megválasztani. A hosszváltozásofcat célszerű közvetlenül százalékban megadni. Ha a szomszédos mérőcsatornák egymástól való távolságát p százalék értékűre választjuk 1(3. ábra), akkor két szomszédos m és m + 1 detektor 40 egymástól való tényleges elhelyezési távolsága: dm +i—d m —drp/lOO,. ahol d r a referencia távolság és dm , ül- dm +i az m-ik, ill. (m+l)-ik detektor távolsága az indító detektortól. Vagyis a két egyidejűleg bélyegzett B jel egymástól 45 való távolsága kezelés után megfelel az indító detektor és valamely m-edik detektor egymástól való távolságának. Az első és utolsó mérődetektor tengelyeinek egymástól való távolsága ekkor 50 dr p dm —di - (n—1) 100 A pi és pn hosszváltozás szélső értékeit úgy kell megválasztani, hogy a hosszváltozások vár-55 ható értékei a pi—p„ tartományba essenek. A 0 mdítódetektor és az 1 első mérődetektor D távolsága tehát n .(i+piL D~ dr ^o— Fentiekben a hosszváltozásnál megnyúlást tételeztünk fel, természetesen rövidülés esetén a mérődetektorok elhelyezése értelemszerűen a 65 rövidülés figyelembevételével történik és 3