152629. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék folyamatosan haladó anyagok, főleg textilanyagok kezelés alatti hosszváltozásának meghatározására

3 • • " anyagra, annak kezeletlen állapotában, egymástól meghatározott távolságban az anyagra tapadó és a kezelés után is megmaradó jelanyagot viszünk fél, majd az anyagot kezelve, a jeleket a jelek értékelésére alkalmas, egymással működtető kapcsolatiban levő, a folyamatosan haladó anyag pályája mentén elrendezett, legalább két érzékelőt tartalmazó észlelő- és mérőegység előtt vezetjük el, az első érzékelő előtt áthaladó egyik jellel az érzékelő és mérőberendezést készenléti, illetve mérőállapotfba helyezzük és egy érzékelő előtt áthaladó másik jellel a mérést kioldjuk, és a két összetartozó jel kezelés utáni jeltávolságát és/vagy távolságváltozását az érzékelők által szolgáltatott adatokból megállapítjuk. Ez a megállapítás történhet úgy, — amint azt egy példa kapcsán a későbbiekben részletesen ismertetjük, — hogy a kezelés utáni részen a kívánt érzékenységnek megfelelő számú több érzékelő elemet alkalmazunk, amelyek közül az kapcsol, amely a mindenkori nyúlásnak felel meg. A találmány szerinti eljárás megoldásának egy másik változatánál csak két érzékelőt használunk sugárzáskibocsátó jelekkel kapcsolatban és a két egymásután átfutó jel, amelynek távolsága definiálja a kezelés után a hosszváltozást, oly módon hat a két egymástól megfelelő távolságra levő érzékelőre, hogy az első érzékelő előtt áthaladó első jel előkészíti a második, sugárzásintenzitásira érzékeny érzékelő működését, míg amikor a második jel az első érzékelő előtt van, a második érzékelő érzékeli a sugárzás intenzitás alapján az első jel helyzetét és azt jelzi, vagy regisztrálja. A találmány szerinti megoldás egy kiviteli változatánál az érzékelést úgy végezhetjük, hogy több jelet viszünk fel, amelyek mind egymástól meghatározott távolságban vannak, célszerűen úgy, hogy az első jeltől megfelelő alaptávolságban visszük fel a további jelet és akörül, meghatározott 'kisebb távolságokban helyezzük el a további szükséges számú jeleket, amelyek a hosszváltozás meghatározására szolgálnak. Ehhez két érzékelőt alkalmazunk és ezekkel határozzuk meg a jelcsoportból a kezelés után az alaphosszhoz tartozó, egymáshoz rendelt két jelet, amiből a hosszváltozás megállapítható. Ilyen esetben célszerű, ha biztosítjuk azt is, hogy a jelfelvitel egyenlőtlenségéből eredő sugárzási különbségeket kiegyenlítsük. Ezt oly módon eszközölhetjük, hogy az első érzékelőt is intenzitásra érzékenyre képezzük ki és ez az érzékelő az első jel átfutásánál intenzitás korrekciót végez, azaz a második érzékelő nívóját beállítja, hogy az az első jel helyzetét már a felvitt jel alapintenzitásának figyelembevételével érzékelje. ]'*' A mérés a mérendő anyagnak és a kezelés körülményeinek megfelelően különböző jellegű bélyegző anyaggal és ennek megfelelő felépítésű észlelő érzékelőkkel történhet, illetőleg oldható meg. Az alábbiakban — a teljesség 4 igénye nélkül —• néhány előnyös lehetséges megoldást említünk meg: 1. Optikai elven a bélyegzés az anyagtól optikailag eltérő reflexiójú festékanyaggal törté-5 nik, míg az anyagot a detektálási helyeken egy-egy fényforrás világítja meg, a visszaverődő sugárnak a bélyegzés helyén bekövetkező denzitás változása végzi a fényútban levő detektor kapcsolók vezérlését. 10 2. A bélyegzés a száltól • optikailag eltérő afeszorpciójú festékanyaggal történik és az előző pontban említett detektornál a vezérlés az áteső fénysugár denzitás változásának következményeként jön létre. 15 3. A bélyegzés radioaktív izotóp anyaggal történik, az érzékelést pedig ezekre érzékeny detektorok közvetítik. 4. A bélyegzés a száltól eltérően abszorbeáló anyaggal történik és a detektálási helyen levő 20 radioaktív sugárforrás intenzitásának változása vezérli a detektort. 5. A bélyegzés a száltól eltérő dielektromos állandójú anyaggal történik, a bélyeg áthaladásának észlelését kapacitív jelfogók végzik. 2B 6. A bélyegzés nagy permeabilitású anyaggal történik és az észlelést mágneses mérőfejeik végzik. A felsoroltak közül valamely adott esetben mindig azt a módszert alkalmazzuk, amely a ?l' mérendő anyag fizikai tulajdonságainak, méreteinek, valamint annak a kezelési módnak legjobban megfelel, amelynek az illető anyagot alávetjük. A végrehajtandó műveletek jellegének meg" felelően a példakénti berendezés három részből áll, mégpedig: 1. a bélyegző egységből 2. az észlelő egységből 3. a leolvasó és/vagy regisztráló egységből. 40 A bélyegző egységet az anyagkezelő berendezésnek a technológiai folyamatot megelőző részen, míg az észlelő egységet a technológiai folyamait utáni részen helyezzük el. A leolvasó, illetve regisztráló egység elhelyezése lényegileg 45 független magától a berendezéstől és elhelyezhető aikár a folyamat helyén, akár pedig attól távolabb fekvő ellenőrző helyiségben, vagy több helyen is lehet, mivel a leolvasó egység multiplikálható. 5^ A bélyegző egység kiképzése különféle lehet, a bélyegző anyagoktól is függő szerkezeti kivitelek szempontjából. A bélyegzés egyik módja (la. ábra), hogy az A anyagra egy, az anyag által forgatott H 55 henger azonos pozíciójában bélyegző festékkel ellátott párna segítségével az anyaggal való érintkezéskor jelanyagot visz fel. Az azonos távolságra történő bélyegzés biztosítására elvégezhető ugyanis <flb. ábra), hogy 60 az egymástól célszerűen 500—2000 mm távolságra levő bélyegek felvitelét megfelelő átmérőjű H bélyegző hengerrel valamely külső erővel meghajtott és az A anyagot a H hengerre csúszásimentesen rászorító N henger dörzskap-65 csolsata útján végezzük. 2