152570. lajstromszámú szabadalom • Vonszoló láncos szállító berendezés, különösen önrakodáshoz

7 152570 3 tárcsa alkotja, amelyek közül egyet a rajzon 75 hivatkozási számmal jelöltünk. A 37 felhordó teknő alsó 48 tengelyének szomszédságában vi­szont egy-egy elfordítható emelőkar van ágyazva, amelyek közül ugyancsak egyet a raj­zon 76 hivatkozási számmal jelöltünk. Ezeken az emelőkarokon a 75 tárcsa átmérőjének meg­felelő fészkek vannak. Üzemi helyzetben a 75 tárcsa társával együtt ilyen fészekben ül. Ezzel azonban a 17, 48 tengelyek, vagyis a két 15, 37 teknő egymástól való 68 távolságát is rögzíti. A. 15 kihordó teknő 15a fenekén lefelé, vagyis 77 nyíl (11. ábra) irányában kiálló 78 kapasz­kodó lap van elrendezve. Ennek hossza úgy van megválasztva, hogy amikor a 15 kihordó teknő a 37 felhordó teknőre van ültetve, a 78 kapasz­kodó lap a 37 felhordó teknő 79 lapátjainak pályájába nyúl. A szállító berendezés költöztetésekor a 76 emelőkarokat a rajzon az óramutató járásával azonos értelemben elfordítjuk, amint ezt a 11. ábrán 81 nyíllal jeleztük. Az elfordítás követ­keztében a 15 kihordó teknő vonszoló tengelyes vége a 12. ábrán látható módon a 37 felhordó teknő alsó végére fekszik. Ekkor a 76 karok és a 75 hornyos tárcsák kapcsolódását megszün­tetjük. A 15 kihordó teknő 78 kapaszkodó lapja megakad a 37 felhordó teknő 79 lapátjainak egyikében, amikor is a 37 felhordó teknő 47 vonszoló lánca a 15 kihordó teknőt a 12. ábrán látható módon rézsútosan felfelé meneszti. Amikor a 15 kihordó teknő teljesen a 37 fel­hordó teknőre vonszolódott, a 78 kapaszkodó lapban megakadt 79 lapát egyre jobban elfor­dulva a 78 kapaszkodó lapot kitolja a 79 la­pátok pályájából és ezzel a 15 kihordó teknő további menesztését megszünteti. Az egymásra húzott teknőket vízszintes hely­zetbe állítva és egymáshoz rögzítve a berende­zést szállítóképes állapotba hoztuk. Üzembe állításkor fordított sorrendben járunk el: első lépésként a 15, 37 teknőket az üzemi állásnak megfelelő helyzetbe állítjuk, ami azt jelenti, hogy a 37 felhordó teknőt a 45 kocsin a függőleges síkban a kívánt dőlésszögnek meg­felelően elfordítjuk. Ezt követőien a 37 felhordó teknő vonszoló láncát az üzemi menesztési iránnyal ellentétes irányban megindítjuk. Ek­kor a 37 felhordó teknő a 15 kihordó teknőt mintegy letolja önmagáról, miközben a 45 kocsi a reakció erők hatása alatt hátrafelé, vagyis a 12. ábrán a 80 nyíl irányában mozdul el. Kísérleteink szerint a találmány szerinti szál­lító berendezés például 30 cm szélességű ki­hordó teknők ént kialakítva —20° emelkedésű vágatban is percenként körülbelül 2 tonna sze­net képes szállítani. Ugyanekkor a hajtás ener­giaszükséglete még akkor is alig haladja meg a 3 kW teljesítményt, ha a kaparó teknőt 3—4 m magasságú széntömeg lepi el. Ezekután a 13—15. ábrák alapján könnyen is­mertethetjük a találmány szerinti vonszoló lán­cos szállítóberendezés működésmódját. Minde­nek előtt figyelembe kell vennünk, hogy a szál­lító lapátok helyett alkalmazott törőlapok ha­ladását a szállítandó anyag nagyméretű darab­jai sem tudják megakadályozni. A törőlapok ugyanis a haladásukat akadályozó anyagrésze­ket letörik vagy legyalulják, úgyhogy végül is önmaguk által kialakított alagútban haladnak, amint ez a 13. ábrából látható, ahol a töréssel vagy gyalulással eltávolított réteg vastagságát „a" hivatkozási betűvel jelöltük. Ezzel azonban a törőlapok azt is lehetővé teszik, hogy a törés­sel vagy gyalulással megtámadott darabok né­hány milliméterrel süllyednek és így a fölöttük elhelyezkedő anyagrészektől némileg elszakad­janak. A soron következő törőlap a kérdéses darabból további réteget távolít el, és így to­vább. Az eltávolított réteg „a" vastagsága egy­részt a darab méretétől, másrészt a darabot ter­helő, illetőleg befogó erők nagyságától és irá­nyától függ. Ez erők egyikét a 13. ábrán P nyíllal jelöltük. Az is lehetséges, hogy törés, illetőleg gyalulás mellett vagy helyett a darab fekvése is megváltozik, ami elősegíti a darab szomszédságában elhelyezkedő anyagrészektől való elválást. Ez a folyamat oly gyakran ismétlődik, hogy a vonszoló láncos szállító berendezés fölött en­nek teljes hosszában laza mag keletkezik, ame­lyet részben a 27 törőlapok és részben a térköz­megosztó 29 szerkezeti elemek között megre­kedt darabok hordanak ki. Ha anyagutánpótlás nem volna, a 14. ábrán látható módon alagüt­szerű boltozatos 90 üreg alakulna ki. Valójá­ban azonban ez a 90 üreg csak ritkán ürül ki, mert a vonszoló láncos szállító berendezés ele­jén (mellső végén) a szállítandó anyag rétegei ismételten beomlanak, úgyhogy a vonszoló lán­cos szállító berendezés fölött kialakult alagút mindig utántöltődik. Az anyag szállítási útja tehát lényegében a vonszoló láncos szállító be­rendezés mellső végétől indul ki, amikor is a törmelékhalom minden várakozás ellenére nem a vonszoló láncos szállító berendezés hátsó vé­gén, hanem az elején kezd fogyni, amint ezt kísérleteink bőségesen igazolják. A szállítás ilyen menetének jele, hogy a vonszoló láncos szállító berendezés mellső vége fölött a 91 tör­melékhalom felületén 92 kráter képződik, amelynek átmérője egyre növekszik és amely végül is a vonszoló láncos szállító berendezés szintjéig ér le, amint ezt a 15. ábrán feltüntet­tük, ahol 93 hivatkozási szám a fejtési homlo­kot és 94 hivatkozási szám a vágat főtéjét je­löli. A fentiekben leírt folyamat a vázolt alakban csak rövid időközökben valósul meg. Történ­hetnek ugyanis spontán beomlások. De az is lehetséges, hogy a 90 alagútba behatolt nagyobb darab a bolygató hatás fokozása révén idéz elő beomlásokat. Ezek a jelenségek azonban a ta­lálmány szerinti vonszoló láncos szállító be­rendezést csak hatásosabbá teszik, minthogy ilyenkor a szállított mennyiség könnyen belát­ható módon nem csökken, hanem növekszik. A törmelékhalom elhordásának, illetőleg ki­hordásának leírt módja azzal jár, hogy a von­szoló láncos szállító berendezést terhelő erők 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom